Papp Bendegúz állami középiskolai bajnok lett Amerikában!

Hogyan jött számodra a lehetőség arra, hogy Amerikában tanulj és kosarazz?

Az ugyanezen a helyen, Salisbury-ben előttem magyarként kint lévő Lakosa Ákos révén jöhetett a kérdés a Vasas felé, hogy a klub kit ajánlana a következő évben és Sárosi Bulcsú javaslatára én kerültem ki. Ugyan lett volna erre másnak is esélye, de az illető ezzel nem tudott élni, így csak én mentem ki végül.

Mikor érkeztél ki és miként telt a beilleszkedés időszaka?

Augusztus végén mentem ki, akkor beköltöztem egy kollégiumba, ahol kaptam reggelit, ebédet, vacsorát, onnan többször elvittek minket különböző helyekre, programokra. Szeptember elején, közepén kezdődtek az egyéni edzések, illetve a kondicionális tréningek.

Milyen bajnokságban játszottál és hogyan szerepeltetek, valamint te mit tudtál hozzátenni ehhez?

A Marylandben a magán iskolái közti ligában lettünk elsők. Én egyes-kettest játszottam alapvetően, de néha hármasban is kellett segítenem a csapatomat, de legfőképp dobóhátvédben számítottak rám.

Mi a különbség az állami és a magán iskolák számára szervezett bajnokság közt?

Atletikusabbak az állami iskolák csapatai, játékosai, ott talán még gyorsabb a játék. Viszonylag kevesebb a tripla náluk, de több a betörés.

Az itthoni és a kinti játékstílust hogyan tudnád összehasonlítani ezen a korosztályos szinten?

Teljesen más a kettő, sokkal gyorsabb és fizikálisabb a játék kint és ezt engedik is a játékvezetők. Jobban benne van a keménység ebben a stílusban. A trashtalk-nak is nagy szerepe van a meccsek közben.

Neked mennyi időbe telt ehhez hozzászokni?

Voltak az elején nehézségeim, de végtére két-három edzőmeccs után már úgy éreztem, hogy megy ez nekem.

Hogyan nézett ki a szezon nálatok?

November legvégén kezdődött az alapszakasz és április közepéig tartott. Heti két-három, s néha négy mérkőzésünk volt, ugyanis nem csak a saját bajnokságunkban szerepeltünk, hanem az állami iskolákkal is szerveztek nekünk edzőmeccseket.

Golomán Gyuri személyében volt egy másik magyar fiatal is, aki középiskolás bajnok lett az Államokban ebben az évadban, s mint tudjuk, az ő iskolája mehetett tovább az országos döntőre is. Nektek volt lehetőségetek tovább játszani az állami viadal megnyerése után?

Nem, nekünk erre az országos kiemelési rendszer miatt nem volt lehetőségünk, úgyhogy ott ért véget a versenyszezonunk.

Neked egyénileg hogy ment, milyen szerepet tudtál magadnak kiharcolni?

A kettőből én voltam az egyik csapatkapitány, egy végzős sráccal együtt töltöttük be ezt a posztot. Én voltam a gárda fő pontdobója, de ahogy említettem, néha egyesben is játszattak, amit meg kellett tanulnom, szoknom. Védekezésben is a csapatom vezére tudtam lenni.

Mi a terved a folytatást illetően?

Van még egy évem a középsuliból, azt természetesen ugyanitt végzem el és igyekszünk megvédeni a címünket a csapattal.

Hogyan változik a csapat összetétele a nyáron?

Nagyon fiatal keretünk volt idén, csak egy végzésünk volt, tehát igencsak alacsony átlagéletkorral sikerült első helyen végeznünk. Az a srác, akit az idény MVP-jének választottak, ő elment, ám a többiek másod-, harmadévesek voltak, tehát többségében maradunk együtt.

Te kaptál bármiféle egyéni elismerést a szezon folyamán?

Igen, választottak első- és második legjobb ötöst az évad végén, én pedig a másodikba nyertem beszavazást, így meghívást kaptam az All-Star Gálára is, de sajnos ezt sérülés miatt ki kellett hagynom.

Hogyan voltak edzéseitek?

Hétköznapokon lehetett menni korán a terembe egyéni foglalkozásokra, de már nyolckor kezdődtek is az órák. Viszont a tanítás után teljesen szabad volt a terem, kétórás tréningjeink voltak este hattól általában, ám volt, hogy korábban kezdődött vagy később végződött. Kemény, sokfutásos edzések, rengeteg egy az egy elleni feladattal, ami jellemző volt.

Kondi, valamint erősítő edzés volt a programban?

Igen, a labdás edzések előtt voltak ezek, csapatszinten, de csoportokra osztva végeztük ezeket a feladatokat.

Volt erre szakosodott edző a csapat körül?

Igen és bármikor kérhettük is a segítségét. Tanácsot tudott adni, hogy miket kellene különösebben fejleszteni, s melyek azok a területek, amelyeket kevésbé érdemes.

Hogyan néztek ki a hétvégéid edzés-szempontból?

Egy vagy két nap edzettünk akkor is, attól függően, hogy voltak meccseink éppen. Egyéni-, illetve dobóedzések voltak ekkor többségében, de ha valakinek labdavezetési gyakorlatokat volt érdemes még extraként csinálnia, akkor abban is kapott segítséget.

A kinti srácokhoz képest miben voltál jó és miben voltál elmaradva, mikor megérkeztél?

Leginkább az atletikus képességeket említeném hátrányként, főleg, mikor állami iskolákkal játszottunk, ahol még jobbakkal találkoztunk ami ezt a játékelemet illeti. Érdekesség viszont, hogy fizikai erőben viszont gyengébbek voltak sokan, a posztomon, pláne hátvédként, igencsak magasnak is számítottam.

Mennyire volt nemzetközi a csapatotok?

Eléggé az volt, hiszen német és kínai társam is van.

Mennyien voltatok edzéseken?

12-en csapatedzéseken, az egyénieken pedig változó létszámban, de kevesebben.

Volt-e bárkinek esélye bekerülni a csapatba a suliból ezen a 12-n kívül?

Igen, ha jelentkezett valaki, keményen dolgozott, fejlődni akart és tudott is, akkor volt erre lehetősége. Tavaly elég sok végzős elment, úgyhogy sok új srác került be velem együtt.

Miben szeretnél a következő egy évben fejlődni leginkább?

Atletikus képességekben, gyorsaságban, dinamikában.

Mennyire számítottál atletikusnak itthon?

Átlagosnak számítottam a hazai mezőnyben ebben.

Úgy tudjuk, jelenleg rehabilitációdat végzed. Milyen sérülést szedtél össze?

A sarkamat műtötték, ami az évek alatt felgyülemlett fáradásos jellegű problémává alakult. Az orvosom szerint már teljesen rendben van, csupán egy csont került rossz helyre, ezt kellett kioperálni.

Milyen orvosi segítség állt a rendelkezésetekre a csapatnál?

Teljesen profik voltak a körülmények ebben is, idegenbe is jött velünk orvos, valamint az apróbb dolgokra - mint például a jegelés - is folyamatosan odafigyeltek.

Hogyan figyelnek az étkezésetekre?

Amikor tudnak, figyelnek, de azért ez itt nehéz, mert sok a pizza, hamburger, hot-dog, ez itt Amerika. Ám amikor lehet, tudatosan táplálkozunk.

Mi a helyzet a mentális felkészítéssel?

Komoly hangsúlyt kap, egy-egy játékossal sokat beszélgetnek, nem csak a meccsek előtt vagy után, de az edzésekkel kapcsolatosan is, hangsúlyozva azt is persze, hogy miben kellene előrelépnie az illetőnek.

Mennyire kaptál hasonló vagy más képet Amerikáról és a kinti életről, mint amit egyébként vártál?

Rendkívül pozitívan tudok nyilatkozni az országról, a városról és a csapatról is a suli mellett.

Mennyire tudtad felvenni a tempót az idegennyelvvel?

Az első két-három hétben voltak nehézségeim, sokat kellett szótáraznom, de utána teljesen elsajátítottam. Januártól a második harmadévemben semmi gondom nem volt már. Az elsőben még akadtak, de a harmadikban már tanulmányilag is sikerült kiemelkedően teljesítenem.

Magyarokkal találkoztál kint?

Igen, több családdal is, főleg az alsó tagozatos általános iskolások közt találtam magyarokat, az ő szüleikkel sokat beszélgettünk is.

Voltál itthon év közben?

Karácsonykor két hétre jöttem haza.

Milyen céljaid voltak a kosárlabdával, amikor elkezdtél játszani?

Amikor pici voltam, csak feljebb akartam kerülni minden helyzetben, aztán Salgótarjánból indulva felkerültem Budapestre a Vasashoz, ott már 13 éves koromtól kezdett bennem kialakulni az egyre konkrétabb elképzelés.

És mostanra hogyan változott ez a kép benned?

Első körben jó lenne az NCAA-be bekerülni teljes ösztöndíjjal, onnan pedig ahogy haladnak az évek, elválik, mire lehet esélyem, de szeretném ezt a felső határt évről évre feljebb tolni és kihozni magamból a maximumot.

Mit mondanak ezzel kapcsolatban az edzőid?

Azt, hogy mindenem megvan ahhoz, hogy egyetemi szinten játsszak és érvényesüljek, az edzőim szerint védekezésem már NCAA Divizió I-es szinten voltam idén is.

Mennyien jártak ki a meccseitekre?

Az izgalmasnak ígérkezőkre 200-300-an is, a simábbnak tűnőkre is legalább 50-100-an.

Mekkora és milyen csarnokotok van?

Egy viszonylag régi építésű, kisebb terem ez, de a hangulat szempontjából ez itt előnyt jelent.

Mit lehet elvárni a gárdától az új évadban?

Sok időbe telt, mire rendesen összeszoktunk, de azóta nagyon egyben van a társaság és a legtöbben maradtunk is, jövőre is a bajnoki cím a cél. Nemzetközi diákok vélhetően még érkeznek is hozzánk.

Mit látsz különbségnek egy hasonló korú magyar srác és egy amerikai felfogása közt a kosárlabdát illetően?

Sokkal inkább játéknak fogják fel, bajnokok szeretnének lenni, együtt, csapatként. Olyan szintű versenyszellem nincs az iskolák közt, mint otthon. Mindenki szereti csinálni ezt a sportot vagy bármelyiket, amit űz, olyan nincs, hogy valaki nem szeretne edzésre menni, ne lenne kedve bármihez is az edzésen vagy akárkit noszogatni kellene.

Milyen a kapcsolat az edzőkkel?

Extra mód segítőkészek, ha például mondod, hogy vasárnap jó lenne egy edzés, mert kedden olyan meccs jön, akkor foglalkoznak velünk akár pluszban is.

Milyen a népszerűségetek a suliban?

Nagyon szeretnek bennünket, a kosárlabdának ebben az országban nagy hagyománya van, mondani sem kell, úgy éreztem, jobban megbecsülik az embert, ha kosaras, mint Magyarországon.

Voltál NBA-meccsen?

Igen, egy Miami Heat - Chicago Bulls derbit láttam Floridában, ami tényleg egy élmény volt, nagyon örülök, hogy erre sikerült eljutnom.

Ez a csapat által szervezett program volt vagy egyénileg jutottál el oda?

A barátnőm által jött össze a dolog.

Mennyire alakult át a játékod az évek során?

Nagyon, hiszen korábban négyes-ötös poszton vettek számításba, mert korán magasnak számítottam, aztán egyre jöttem kijjebb. Sokat fejlődött a dobásom, főleg leütésből, s szerencsére megmaradtak azon jó tulajdonságaim is, melyeket a palánk alatt tudtam hasznosítani - ilyen például a hatékony lepattanózás.

Mi a helyzet az utánpótlás válogatottal?

Eddig nem számítottak rám, de ha lenne lehetőségem bekerülni a jövőben, természetesen szívesen élnék a lehetőséggel.

Golomán Gyuri, mint a UCLA jövendőbeli centere, friss állami bajnok, mennyire volt ismert köztetek?

Az igazat megvallva egyáltalán nem jelentenek beszédtémát errefelé a többi állam hasonló korú játékosai, tehetségei, sokkal inkább az itteniek ismertek csak

Mennyire tartod a kapcsolatot az itteniekkel?

Az edzőkkel és a játékosokkal is tartom, amikor decemberben hazalátogattam, akkor bementem a Vasashoz beszélgetni velük és most nyáron is tervezem ezt.

Mit gondolsz, miért éppen téged jelöltek erre a feladatra az itteniek?

Szerintem azért, mert az én játékom, felfogásom volt a leginkább hasonló a kintihez.

Mi az, ami még nagy különbség az itteni és a kinti játék közt?

Odakint nem sok figurális játék van, egy-egy, kettő-kettő bontások és abból a megoldások, ezekből sok a tripla és a szabad játék nekem fekszik is. Ami érdekes lehet, hogy embert szinte senki sem véd, jóval inkább a zóna a domináns. Nyolc perces negyedek vannak és 35 másodperc a támadóidő. Meglepő módon nem sok a pont, pedig hajtós a játék a hosszú támadóidő ellenére is, ám annyira kemény a védekezés, hogy nehéz folyamatosan eljutni az ellenfelek gyűrűjéhez.

Milyen esélyeid vannak az NCAA-s ösztöndíjra?

Itt Marylandben történelmileg sok a fekete srác, így maga a sportág színvonala ezen a szinten is rendkívül erős, ám nem csak a kosárlabdával lehet bekerülni, vannak annyira jó tanulmányi eredményeim is, hogy azok által is rászolgálhassak, onnantól pedig ugyanúgy lehet esélyem bekerülni az egyetem csapatába.

Mennyire voltál tisztában az NCAA-vel, mielőtt kikerültél?

Nem sokat néztem korábban, ráadásul első divíziós meccsre még nem jutottam el, mióta itt vagyok sem, de a következő évben nagyon szeretnék.

Van-e példaképed?

Igen, a német Nowitzki, ő is Európából jött és magasra ért, ami nagyon komoly dolog.

Mennyivel bátrabbak odakint a korod beli srácok, ha azt kell elmondaniuk, hogy mi a céljuk a sportban vagy az életben?

Egyértelműen mindenki feljebb és feljebb törekszik, de hiába, hogy az NBA mindenki előtt ott lebeg, mégsem ennyire előre terveznek, inkább azt mondják errefelé, hogy előbb kerüljenek be az egyetemi bajnokságba és ott tudjanak bizonyítani, aztán gondolkodnak csak a profiligában.

Köszönjük az interjút!