Három fontos mutatóban is a legjobbak lettek

KELL EGY CSAPAT

- Jól sejtjük, hogy te személyesen nem igazán ismerted e korosztály játékosait?

- Akik már a felnőtt A-csoportban pallérozódtak, őket, mint ellenfeleket ismertem, de valóban személyesen, illetve hogy a korosztályhoz képest milyen a játéktudásuk, e tekintetben valóban nem tudtam túl sokat róluk. Ugyanakkor a segítőm, Rónaszéki Szilvia nagyon jól ismeri ezt a korosztályt, ő rengeteget tudott segíteni a játékosokkal kapcsolatban. 

- A korosztály válogatottjának, ahogy haladt felfelé, szinte mindig más és más volt az edzője, ennek megfelelően a csapat is gyakran változott. Most is kerültek be új játékosok szép számmal. Mennyire volt nehéz a keretet kialakítani, s volt-e nehézség abban, hogy egységként összeálljon ez a keret?  

- Csutorás Fanni és Hegedűs Janka lemondták a válogatottságot, Balla Bernadett pedig sérüléséből nem épült fel és Határ Bernadett is sérült. A csapat kialakításában sokat segítettek a szezon közben tartott Héraklész-hetek, amelyek alatt együtt voltunk s ezek során fokozatosan vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy kik azok, akikkel eséllyel vehetjük föl a versenyt. A nyári, a közvetlen felkészülésre már csak azokat a játékosokat hívtam meg, akikből biztos voltam benne, hogy kikerül a Szófiában pályára lépő tizenkét játékos. Hozzáteszem, azt néhány kosaras lányt, akik végig dolgozták a felkészülést, ugyanúgy B-divíziós Eb-ezüstérmesnek tekintem, mint akik kint voltak, mert az edzéseken ők is segítettek, az edzőmeccseken ők is odatették magukat. Ami némi nehézséget jelentett, az az volt, hogy e csapatban akadt jó néhány olyan játékos, aki tuja milyen kulcsembernek lenni saját csapatában. Azt azonban meg kellett értetni velük, hogy a válogatottban bizony nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a szerepet kapja, mint a klubjában, és hogy ez nem az egyén ellen, hanem a csapat érdekében történik - ennek kellett mindenkinek alárendelnie magát, s ez meg is valósult.

VERESÉG UTÁN SIKERSZÉRIA

- Pedig a csapat vereséggel kezdett...

- Igen, de úgy, hogy nem játszott rosszul. Csak akkor a németek jobbak voltak, meg kellett hajolni előttük, el kellett ismerni, s gratulálni nekik. Nekünk pedig nem volt szabad ettől letargiába esni, tudtuk, hogy az első három meccs - német, portugál, bosnyák - az egész szereplésünket meghatározhatja. Középtávon hárommeccses etapokban gondolkodtunk, de azokon belül mindig csak a következő feladatra próbáltunk figyelni. A második szakaszban például a románok elleni mérkőzést egy ráhangolódásnak tekintettük az addig veretlen litván csapattal szembeni összecsapásra. Tudtuk, reméltük, hogy egy tornán lesz egy olyan meccs, amikor csúcsformában játszik a csapat, s szerencsére ez a legjobbkor következett be. Litvánia ellen káprázatos, egy erődemonstrációval felérő első félidőt produkált a társaság, ezt így elmondani nagyon nehéz is, látni kellett volna. És ez a győzelem olyan lendületet adott a társaságnak, amely kitartott a torna végéig. 

- Miben múlta felül a csapat a második mérkőzéstől kezdve a riválisait?

- Ha a statisztikát nézzük, három kategóriában is mi voltunk a legjobbak. Az első, hogy mi dobtuk a  legtöbb pontot, hurrá, örülünk neki, de a csapat szempontjából ezt annyira nem tartom értékesnek. A másodikat már inkább, messze a magyar válogatott szerezte meccsenként a legtöbb labdát, ez a védekezésünk erejét jelezte. Itt próbáltunk, és szerintem tudtunk is olyasmit húzni, amire a riválisoknak nem nagyon volt válaszuk, ez pedig a csapdázó letámadás és a félpályánál való csapdázás. És ami szerintem a legértékesebb statisztikai siker, és ami a leginkább az egységét, erejét, a csapat jellegét mutatja ennek a válogatottnak, az az, hogy messze a magyar cserepad szerezte a legtöbb pontot. A torna elején még azért dicsértek minket, hogy milyen szép csapatunk van, a torna végén már azt is hozzátették, hogy milyen jó.  Mint edzőnek, nyilván ez utóbbi elismerés esett igazán jól. Nagy Dorottya  és Szamosi Amadea bekerült az All Star csapatba, ami nagy elismerés, de a másik tíz lány játéka, munkája nélkül nem juthattak volna el ide. Amire törekedtünk, s ami meg is valósult - és ehhez kellett az, hogy mind a tizenkét játékos hozzátegye a magáét - az, hogy próbáltunk a meccseken belül ritmusváltásokkal játszani, időnként felpörgetni a tempót.

VÁLOGATOTT A MÁSODOSZTÁLYBÓL

- Említetted a lendületet. A torna végén imponáló magabiztossággal nyerte a csapat a meccseit, a házgazda bolgárokat közel harminc ponttal vertétek, már tét nélküli meccsen...

- Elmondok valamit, amit csak Bencze Tomi barátommal és Rónaszéki Szilviával, a segítőmmel osztottam meg. Kiszámoltam, hogy már az utolsó előtti, tehát az angol meccs előtt is biztos volt, hogy nem végezhetünk a harmadik helynél hátrébb, tehát a feljutás már akkor megvolt. De arra azért nagyon vigyáztunk, hogy ezt a lányok véletlenül se tudják meg. Az angolokat simán vertük, a lányok úgy tudták, ekkor dőlt el végképp, hogy feljutunk, s a nagy örömködés közben mondtam meg nekik, hogy a feljutást már korábban e meccs eredményétől függetlenül kiharcolták. Aztán azért nyomatékosan hozzátettem, hogy az egész torna utolsó meccsét játsszuk majd a bolgárokkal, kivívtunk magunknak egyfajta elismerést, tiszteletet az ellenfelek körében, ha lehet, ne romboljuk ezt le egy nemtörődöm játszadozással.  Közel harminc ponttal vertük a hazaiakat.

- Ami óriási ritkaság, sőt magyar szinten nem is nagyon tudom, volt-e kosárlabdában rá példa: a sikercsapatodban a másodosztályból, az amatőr NB I-ből is szerepelt egy játékos...

- Így van, és nagyon örülök, hogy a nyíregyházi  Papp Klaudia itt lehetett velünk, hogy megmutathatta magát. Akadtak kimondottan jó mérkőzései, ő is nagyon hasznos tagja volt a csapatnak, értékes játékos. E tornán az én szememben azt bizonyította, hogy A-csoportos szinten is bevethető kosaras.

SIKEREK A VÁLOGATOTTAK ÉLÉN

- Tavaly az Universiade-válogatottnál, most az U20-as csapattal értél el szép sikert, mit jelenthet ez a te saját karriered szempontjából?

- Nyilván valahol nekem személy szerint fontosak ezek a sikerek s természetesen büszke is vagyok rájuk, de ezeket nem érhettem volna el a nagy odaadással dolgozó játékosaim, segítőim, a stábok nélkül. Most, kint például nagyon sokat és jól dolgozott gyúrónk, Göbölös Réka, előtte pedig Boronyák Robi végzett kitűnő munkát a regenerálódás és a sérülések ellátása, kezelése terén. Az edző lehet egyfajta katalizátor, de nem róla, hanem a játékosokról szól a történet. Az Universiade-n nyomasztó fizikai hátrányban voltunk, de itt a B-divízióban is voltak olyan csapatok, amelyek felépítésre, alkatra, erőre a mieinknél "jobban néztek ki". Korábban a felnőtt válogatott kétszer is lemaradt az Eb-ről, úgy, hogy két stábban is benne voltam, apró kis nüanszokon, banánhéjakon csúsztunk el.  Éppen ezért a jelen helyzetben minden kis sikert meg kell becsülni, szerintem ez a feljutás, hogy zsinórban nyolc rivális válogatottat le tudtunk győzni, az nagyon szép eredmény. Az U17-es csapat vb-bronzérme pedig szinte csoda számba ment, amikor tudtuk, néztük a meccseiket, szurkoltunk  nekik, örültünk a sikereiknek s ezúton is gratulálunk neki. Az U20-as srácokért is szorítottunk, amikor tudtuk. az ő meccseit is próbáltuk követni.