Pór Péter szövetségi kapitány az U20-as Eb előtt

 

A felkészülés remekül sikerült, mennyi pozitívumot és mennyi negatívumot láttál ezeken a találkozókon?

Negatívumot nem tudok mondani, amit én begyakoroltattam a srácokkal, mindig arra törekedtek, hogy megcsinálják, persze hibák voltak benne, voltak akiknek új dolgok is voltak, meg persze olyanok is akik találkoztak már ilyen, a felnőtt kosárlabdára hasonlító játékkal.

Mit lehet leszűrni ezekből a találkozókból?

Azt mindenképpen, hogy a védekezésünkben nem nagyon volt megingás, nem volt olyan meccs, amikor valaki nagyon sok pontot tudott nekünk dobni, az stabilnak tűnt idáig. Ebből kiindulva bízok benne, hogy az Eb-n is ezt tudjuk kamatoztatni, a nagyon jó védekezés alapot adhat a csapatnak, támadásban pedig azt gondolom, hogy vannak olyan játékosaink, akik mindig elő tudnak lépni, egyéni képességekkel is el tudnak dönteni meccseket, ők is alárendelik magukat a csapatnak, de amikor kell, akkor elő tudnak lépni nyerőemberré.

Kitől várod egyébként ezt?

Először is az irányítónk, Váradi Benedek, aki a csapat mozgatója, az egész játék vezénylője, ő az én meghosszabbított kezem a pályán, illetve Perl Zoltán a kettes poszton. Ők szerintem ebben a korosztályban már A-csoportos szintű játékosok, Zoli sem véletlenül igazolt Olaszországba, Falcóban évek óta stabil ember, az ő egyéni villanásaik kulcsfontosságúak lehetnek.

Mire kell leginkább figyelni ezen az Eb-n, mi az, ami esetleg bajba sodorhatja a csapatot?

Azt gondolom, hogy nagyon jó csapatszellem alakult ki a pályán és azon kívül is és amire nagyon oda kell figyelni, az az, hogy sorozatterhelés következik. Olyan variáció is van, hogy nyolc mérkőzést kell lejátszani és ezt fizikálisan is bírni kell, igazán pihenők nincsenek, tíz nap alatt kell ezt megoldani. Úgyhogy a megfelelő rotáció szükséges és az, hogy úgy jöjjenek le a pályáról a játékosok, hogy mindenki tudja a helyét, hogy ki után következik, a felépített, kialakult hierarchia megmaradjon. Nyilván kímélni kell a kulcsjátékosokat, hogy ne „égjenek ki” az első találkozón, mindenkinek meg kell találni a megfelelő játékidőt és fizikálisan is bírni kell végig.

Fizikálisan, sérülések terén egyben van a csapat?

Amikor elkezdtük a munkát június elején, akkor aránylag mindenki jó állapotban érkezett vissza, volt akinek kevesebb ideje volt, mert esetleg B-csoportos döntőt játszott még, de nem volt ezzel gond. A sérülések viszont kicsit bezavartak, edzéseket hagytak ki emberek, akár tornát is, Portugáliában például nem volt ott Perl Zoli, Révész Ádám, Bazsó Brúnónak és Bán Tibinek is volt sérülése, őket meg kellett kímélni, de most már edzenek, Zoli a portugálok ellen teljes értékű tudott lenni.

Nem lehet extra teher az, hogy egyértelmű cél és elvárás az, hogy vissza kell jutni az A-divízióba, illetve az, hogy ezt hazai közönség előtt kell megtenni?

Nem gondolom, megbeszéltük ezt már, hogy ha kimegyünk a pályára, jól tesszük a dolgunkat, de mégis lesz olyan ellenfél, aki jobb, akkor el kell ismerni. Mi a saját játékunkat, stílusunkat a saját közönség előtt, anyukák, apukák, nagymamák, barátnők előtt játsszuk, ez inspirálja, doppingolja a fiúkat és akkor jó eredményt érhetünk el.

Kik lehetnek a legkeményebb csapatok?

Ezt nehéz megmondani, próbáltunk sok információt begyűjteni, a csoportból elsősorban a svéd és a szlovák csapat lehet erős, az albán és a moldáv válogatottról kevesebb információnk van, ők nincsenek igazából szem előtt. Az északi kosárlabda az utóbbi években elkezdett dominálni, nagyon agresszív védekezés, nagyon gyors támadás, ezt a finnek kezdték, de átvették a svédek, dánok is. A délszlávok között van Montenegró, Fehéroroszország, rájuk úgy kell készülni, hogy bármire képesek lehetnek.

Az első meccs Moldova ellen – akkor ezek alapján az a találkozó sötét ló lesz?

Igen, az biztosan az lesz, az utolsó napokon is próbálunk még felkészülni, információt gyűjteni, aztán megpróbálunk minél jobban kezdeni.

fotó és slide: FIBA Europe