U16 lány: Oda lett az ötödik hely

Sok hibával jászottak a magyarok ezen a napon, de lelkesedéssel majdnem sikerült ezt kompenzálni a lettek ellen. Bármelyik fél felé billenhetett volna a mérleg nyelve, ám most - az Eb előtti felkészülési meccsel ellentétben - a lettek kerekedtek felül, így övék az 5. hely,  a magyar lányok pedig a szintén szép 6. helyen zártak Debrecenben az "A" divíziós Európa-bajnokságon..

U16-os női kosárlabda Európa-bajnokság „A” divízió, helyosztó (5. helyért)
2014. augusztus 10. Debrecen (Oláh Gábor utcai Sportcsarnok)

Lettország – Magyarország 62-56 (18-14, 10-13, 16-13, 16-16)

Lettország: Gertsone 2, Grabe 8, Sprudzane 4, Septe 14, Strautmane 13.

Cs:  Jancevska 1, Svenne, Klavina, Pavelsone 4, Gulbe 2, Lipe 14, Ruperte. Vezetőedző: Alinars Cukste.

Magyarország: Studer 9, Doktor 1, Pusztai 8, Mérész 7, Soós 2.

Cs: Czukor, Török 5, Foitl 9, Szeli 1, Gereben 3, Lelik 11/6, Vezetőedző: Magyar Gergely.

Kipontozódott: Grabe, Lipe, ill. Doktor.

STATISZTIKA

ELSŐ NEGYED

A találkozó más koreográfiát hozott, mint az említett edzőmeccs. Ott kimondottan jól kezdtek a mieink, itt azonban némi fellángolástól eltekintve az első két negyedben nem igazán jöttek be a húzásaink. A lettek egy nem kimondottan magas szerkezettel jöttek fel a pályára, ami – úgy tűnik – nem kedvezett a magyar lányoknak. Az erőszakosan védekező lett csapat sok hibára kényszerítette a mieinket, illetve volt, amikor egyszerűen önmaguktól bakiztak Soósék.

Ha Lelik két triplája nem akad be 12-6-os, majd az első negyed végén 18-11-es lett vezetésnél, igencsak nagy slamasztikába kerülhettek volna Magyar Gergely lányai.

Még szerencse, hogy ellenfelünk amit lehetett kihagyott távolról, viszont ahogy közeledtek a gyűrűnk felé egyre magabiztosabbakká váltak Septéék. Ugyanez rólunk sajnos nem volt elmondható, hiszen borzasztó százalékkal dobáltuk a duplákat. Igaz, szokásos módon rendkívül jól szedtük a lepattanókat, ám ez is csak arra volt elég, hogy az első negyedben látótávolságon belül maradva üldözzük a letteket.

MÁSODIK NEGYED

Még mindig nem találtuk a fogást a vetélytárson. Kicsit a franciák elleni találkozóra emlékeztetett ez a derbi, hiszen ott is főleg mi loholtunk pár pontos hátrányban ellenfelünk után. Pedig ez a lett alakulat vélhetően nem jobb, sőt, talán gyengébb is a gall együttesnél, ám minden találkozó más, most - bizony - inkább az ő akaratuk érvényesült többségében.

Az sem használt a magyar válogatottnak, hogy több kulcsembere is sokáig adós maradt az eredményes kosárlabdázással. Az eladott labdák (16 már az első két negyedben) pedig csoda, hogy nem pecsételték meg a sorsunkat már eddig. Ha nincs a kiváló lepattanózásunk, illetve ha az első húsz perc alatt a lett nemzeti csapat valamivel jobban dobja a hármasokat, mint 11 per 0 (!), óriási bajban lettünk volna.

A hosszú torna vége felé, a – menet közben jön meg az étvágy – remélt dobogóról lemaradva talán már nem úgy működött sok reflex a magyar hölgyeknél ezen az ötödik helyről döntő találkozón, mint az Eb elején vagy közepe táján, ám azt is ismerjük el, hogy amit figyelmetlenségben vagy pontatlanságban a mieink rovására felhoztunk, azt bőséggel kompenzálták a csajok küzdés tekintetében.

Hiszen máshogy hogyan is jöhettünk volna vissza a meccsbe a nagyszünetig! Mert ez történt… 24-14-re is vezetett már Lettország (vagyis a második negyedet egy 6-0-val kezdte), ám innentől kezdve összekapták magukat a magyarok, és a hátralévő bő 7 percet 13-4-re megnyerték. Bravó!

Gereben és főleg Foitl, majd később Studer és Török pillanatai következtek. Máris ott voltunk a lettek sarkában: 26-23! Sőt, végül egy árva pontocska maradt csak a baltiak nagy fórjából, amikor a sokáig pont nélküli Studer még a végén behintett egy duplát, majd egy büntetőt a kettőből (apropó büntetők: a lettek 10-ből 4-et, mi 13-ből 7-et értékesítettünk eddig – egyik sem valami kirakatba való produktum…).

HARMADIK NEGYED

A személyi hibákat nézve megállapíthattuk, hogy a lettek egyik legjobbja, a remek „kis” center Strautmane már 3 faultnál jár – ha ő faultproblémába keveredne még inkább, az nekünk sokat segítene… Nálunk Foitl Emília volt hasonló gondban, de mivel a magyarok általában bárkit tudnak pótolni csapatjátékukkal, talán nem sértünk meg vele senkit, ha kijelentjük: Strautmane  jobban hiányzott volna a letteknél, mint Foitl nálunk. Még úgy is, hogy Emi nem maradt el semmiben (5 lepattanó és 6 pont két negyed alatt – ez igen jó stat) a nála magasabb lett centertől.

Mindenesetre nem sikerült a második negyed végi formánkat átmenteni a harmadik elejére. Ismét a lettek libbentek el kicsit tőlünk (32-27), vagyis folytathattuk a kapaszkodást.

Aztán az imént éppen nélkülözhetőnek titulált (utólag is bocs) Foitl, illetve legponterősebb játékosunk, Lelik kosaraival megtört a jég: vezettünk! 35-36-nál jártunk ekkor, s még volt hátra 4 és fél perc a negyedből. Ami sokat változott az első két játékrészhez képest, az az eladott labdáink drasztikus csökkenése. Szinte nem volt rossz átadása a mieinknek a nagyszünet óta, míg a letteknél már jóval több akadt (összességében még mindig nálunk volt a nagyobb szám, de kezdett alakulni az arány…).

Érdekes egyébként, mert bár csapat szinten egyértelműen nyertük még mindig a lepattanóharcot (köszönhetően a kizárásainknak), ám ha egy az egyben nézzük a lett center, Strautmane viszonylag jól uralta a gyűrűk környékét (már harmadik sapkáját osztotta ki ekkor például). A negyed hajrája ismét izgalmasra sikeredett, ám ezúttal a lettek jöttek ki jobban belőle, hiszen néggyel mentek ismét (44-40).

NEGYEDIK NEGYED

Próbálkoztunk kintről, bentről. Kevés sikerrel. Ráadásul megint voltak eladott labdáink - a lettek meg bedobtak pár kosarat. Így három perccel az utolsó negyed kezdése után egyre inkább ők álltak közelebb az ötödik helyhez (49-42). Strautmane már dupla-duplánál járt (11 pont, 10 lepattanó), Septe pedig 14 pontot ért el és emellett erőszakosan harcolt ki magyar faultokat.



Strautmane kiosztotta negyedik blokkját is (Pusztai kapta most), és amikor továbbra sem indult be a szekér, trénerünk cserékre szánta el magát. Gereben és Foitl pihenni ment, míg Studer és Mérész a mezőnysort, illetve a center szekciót erősítendő ismét pályára lépett.

Mérész be is talált, de a másik oldalon Lipe is. Pusztai kosarára meg egy büntetővel Gerstone válaszolt, így bár nem szakadt el nagyon tőlünk Lettország, de mi sem tudtuk eléggé megközelíteni. Négy perccel a rendes játékidő vége előtt Magyar Gergely időt kért (52-45-nél). Időközben Lipe is elérte a dupla-duplát, így volt három komoly húzóembere a letteknek, míg nálunk továbbra is az volt a gond, hogy a sok eladott labda mellé még rendkívül gyenge dobószázalék is párosult - ez meg így eléggé vesztes párosítás.

Ráadásul már a lepattanózás terén sem volt akkora a magyar fölény, szóval azt csak halkan köszönjük meg a letteknek, hogy képesek voltak 15-ből még mindig 0, azaz nulla (!) triplát beszórni...

Annak viszont csak tapsolhattunk, hogy Lelik, illetve Török és Studer nekidurálta magát és két pontra felhozta Magyarországot (56-54, vissza bő két perc). Sőt, Pusztai egy büntetőt bedotott a kettőből (56-55), ám még talán ennél is fontosabb volt, hogy ezzel kipontozta Lipét (korábban már Grabe is beszedte az ötödik hibáját).

Kölcsönkenyér visszajár alapon Sprudzane meg Doktort pontoztatta ki, szóval jöhetett vissza Foitl Emília, amikor az utolsó két percen belül jártunk, s ekkor kettővel mentek a lettek. Edzőnk ismét időt kért...

Majd hamarosan ismét... Akkor azonban már csak 25 másodperc volt hátra, és sajnos nem jöttek be a támadásaink, így 61-55-nél még megpróbált valamit kitalálni Magyar Gergely. Nem sikerült (kitalálni vagy megvalósítani...). A lettek győztek, sok kis ok mellett főként pontosabb dobásaiknak köszönhetően, s annak, hogy a meccs végére majdnem egálra hozták a lepattanóharcot is. A mieink az első félidő tucatnál is több elherdált labdáját és a gyenge célzókészséget okolhatják főleg a vereség miatt.

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a lett válogatott jó csapat, s bár edzőmérkőzésen legyőztük őket két hete, most kicsivel jobbnak bizonyultak nálunk. Az előzetes (most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon is óvatos) alapcél az "A" divízióban maradás volt, amit magasan teljesített a női U16-os magyar válogatott (ehhez a 16 csapatos mezőny utolsó 3 helyét kellett elkerülni). Saját mércéjük szerint a legjobb 8-at tűzték ki maguk elé a hölgyek és edzőjük: ez is összejött, hiszen végül megcsípték lányaink a 6. pozíciót.

Más kérdés, hogy a franciák ellen kicsin (két ponton) múlt, hogy nem a dobogóért szállhattak utána harcba a magyarok, s ezen a lettek elleni derbin is volt sansz a sikerre. Ehhez azonban kevesebb hibával kellett volna játszani.

Összességében elmondhatjuk, hogy sikeres Európa-bajnokságot zárt Magyar Gergely együttese, amihez gratulálnuk! Sok szép pillanatot szereztek a lelkes közönségnek Lelik Rékáék, amit a publikum a helyszínen hangorkánnal és nagy-nagy tapssal minden meccsen meg is hálált.

Fotó: Koppányi (archív, a magyar - lett edzőmeccsen készültek az Eb előtti napokban)

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus