U18 Eb: Zsoldos András értékel
A magyar fiú U18-as válogatott a napokban befejeződött macedóniai "B" divíziós Európa-bajnokságon 13. helyen végzett. A meccsekről a Kezdő5.hu is rendszeresen tudósított, és a végén megírtuk már azt is, hogy bizony egy jelentős pech szériával is meg kellett küzdenie a mieinknek, ami más megvilágításba helyezi ezt a szereplést. Csak címszavakban: Perl és Váradi kiesése, majd az Eb-n két esetben is csupán rosszabb egymás elleni összevetés után maradt le a legjobb 8-ról, majd a 9-12. helyről a magyar együttes, amelyet Zsoldos András vezetett, s Ferenczi Tamás, illetve Sitku Ernő "dajkált" még mellette szakmai vonalon.
A szakember összegezte ő milyennek látta ezt az U18-as fiú Eb-t, s játékosai többségéről is rövid, egyéni értékelést adott. (Az utolsó meccsünk tudósítása IDE kattintva olvasható.)
ZSOLDOS ANDRÁS vezetőedző: - "Az Eb befejező meccsek (8. vagy 9. a tornán) rendszerint elég szenvedősek, nyögvenyelősek. A játékosok utolsó energiájukat mozgósítva lépnek pályára. Így volt ezúttal is, de azért helyén volt a fiúk szíve, a fontos pillanatokban egy-egy jó megmozdulás elég volt ahhoz, hogy begyűjtsük ötödik győzelmünket. A 13. helyet szereztük meg, 5-3 győzelem-vereség aránnyal, ami elmarad az előzetes elvárásunktól.
Az évközi és a nyári felkészülés közben magasabb célt határoztunk meg, igaz akkor még köztünk volt Váradi és Perl, akik a tavalyi Eb-n a csapat legjobbjai, meghatározói voltak. A mérhető dolgokban, lepattanó, pont, assziszt stb. az összteljesítmény közel negyven százalékát hozták ketten, nem beszélve arról, hogy fontos szituációkat is többségében is ők oldották meg, lévén a csapat vezérei a pályán és azon kívül.
A decemberi belgiumi tornán is kitűnően működött a Golomán-Váradi-Perl tengely, rájuk, és az elmúlt három év munkájára építve, megalapozottan tűztük ki az előrelépést.
Váradi Benedek két héttel, Perl Zoli két órával az első meccs előtt esett ki. A nélkülük lejátszott felkészülési meccsek nem adtak okot optimizmusra.
A korábbi irányítói nélkül pályára lépő csapat azonban minden meccsen teljes odaadással küzdött, és többségében kitette a pályára a maximális tudását. Összességében viszont alacsonyabb színvonalon játszottunk.
Öt mérkőzést nyertünk, közte egy bravúrral, a finnek ellen, akik gyakorlatilag ugyanazt a stílust és színvonalat képviselik, mint felnőtt válogatottjuk. A németek ellen még jobban játszottunk, de kisebb rotációnk miatt a végén nem tudtunk elég jól koncentrálni. A lengyelek elleni meccs volt az egyetlen, ahol nem volt győzelmi esélyünk, ezért, készülve az utána jövő mérkőzésekre, sokat pihentettük a kulcsjátékosokat, sajnos az utolsó negyedben szétestünk és a reális 14-16 pont helyett nagy lett a különbség.
Meglepetés vereséget nem szenvedtünk. Kétszer is csak kosáraránnyal kerültünk alsó ágra, neves csoportellenfeleink meglepetés vereségeivel.
A versenyrendszer furcsasága, hogy Belorusszia úgy előzött meg minket, hogy két győzelmet szerzett leghátul végzők ellen és hétszer vereséget szenvedett.
Csoportunk erejét mutatja, hogy Lengyelország és Macedónia négybe jutott és a többi három csapat megnyerte a helyosztó csoportokat. Finnország 9., mi 13. .,Dánia 17. lett.
A csapat tisztességgel helytállt, de komplett csapattal, mögöttünk 3 év munkával, a mezőny ismeretében komoly kiugrási lehetőségünk lett volna.
Reméljük, a jövő évi U20 Eb-n ezt majd bizonyítják.
Golomán volt a csapat MVP-je. 13 statisztikai kategóriában került az első tízbe, a dobásblokkolást 2.9 átlaggal meg is nyerte.
Velkey, aki 2-es pozícióból lépett elő elsőszámú irányítóvá, nagy terhet vitt a vállán, voltak mérkőzések, amikor vezér tudott lenni és győzelemre vitte a válogatottat.
Bán viszonylag kiegyensúlyozottan hozta a pontjait, Bazsó és Boinitzer, ha nem is mindig látványosan, de megbízhatóan játszottak.
Benke cserepadról belépve ponterősen játszott, sokat tudott hozzátenni a csapathoz, Kósa szívós védekezésével tűnt ki.
Illés a harci szellem fenntartásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Elégedettek természetesen messze nem lehetünk, minden játékosnak, klub és válogatott edzőnek is jobban kell dolgozni a jövőben, hogy eredményesebben szerepeljünk."
Csatlakozva Zsoldos András szavaihoz, egyértelmű, hogy a mai magyar utánpótlás elég érzékeny arra, ha egy jó garnitúrából kiesik néhány ember. Az, hogy gyakorlatilag a szemünk előtt formálódott át, s alkalmazkodott a követelményekhez ez a csapat, s ért el egyre jobb eredményeket az Európa-bajnokságon, a trénerek és a stáb többi tagjának, valamint a játékosoknak az érdeme. Nem tűnik utólagos magyarázkodásnak, hogy ez a csapat így most nem volt esélyes akár a legjobb négyet is megcélozni, holott picivel több "mákkal" a legjobb nyolc simán összejöhetett volna.
Az igazi kérdés egyébként meg nem az, hogy egyik vagy másik UP válogatottunk hogyan szerepel, hanem, hogy általában véve a magyar utánpótlásban milyen munka folyik. Ha jól, annak lesz ugyanis a hozománya a kiemelkedő eredmény az adott UP világversenyeken.