U20 Eb: Kutyafáját - a bronzért játszunk

„B” divíziós U20-as fiú Európa-bajnokság, ELŐDÖNTŐ

2013. július 20. Pitesti, Románia

NAGY-BRITANNIA – MAGYARORSZÁG

 

70-61 (24-17, 15-16, 10-18, 21-10)

Nagy-Britannia: Van Oostrum 22/3, Hart 6/6, Thomas-Edwards 12/6, Graham 5, Wells 2. Csere: Lewis 12/3, Don 6, Mackay 1, Stewart 4/3, Champion-Alleyne,  Vezetőedző: Douglas Leichner.

Magyarország: Polyák, Sinkovits 5/3, Markovics 20/3, Allen 7, Dobos 6. Csere: Simon K. 3, Pongó Má. 6, Jakab, Czinger, Kovács Á. 14/6, Bognár K. Vezetőedző: Váradi Attila.

Kipontozódott: -.

STATISZTIKA, PONTDOBÓK!

Váradi Attila: - A fizikálisan nagyon erős britek ellen az első negyedben nem találtuk az ellenszert, a második negyedtől okos, kollektív kosárlabdát játszva sikerült ledolgoznunk hátrányunkat és a vezetést is át tudtuk venni. A végjátékban 64-61-es állásnál volt lehetőségünk az egyenlítésre és a vezetés átvételére. Sajnos dobásaink kimaradtak és ellenfelünk rutinos irányítójának vezérletével sikerült a brit csapatnak bebiztosítani a győzelmet. A mérkőzés egészét tekintve a védekezésünkre nem lehet panasz, támadásunkból hiányzott kicsit több pontosság és fegyelmezettség.

Az elődöntőben azok a britek vártak ránk, akik eddig minden meccsüket nyerték, s minket is – igaz, nagy harc során – 5 ponttal felülmúltak még a csoportban. Ezúttal tudtuk, ha sikerül legyűrni őket, akkor Magyarország U20-as gárdája feljut az „A” divízióba. Sőt, bónuszként a döntőben a „B” divíziós aranyéremért is megküzdhet.

Eleinte úgy tűnt, hogy a mieink kiválóan felkészültek a britekből, mert bár 6-3-ra még Lewisék vezettek, de aztán fordult a kocka és 6-10-nél már sokkal inkább mi voltunk nyeregben. Később Kovács Ádám zsákolt, majd Pongó Máté is betalált, és 12-17-nél hittük, hogy irányíthatjuk ezt az összecsapást.

Ám történt valami, mert innentől a britek megduplázták pontjaik számát a hátralévő 2 perc 40 másodpercben, mi viszont „némák” maradtunk (24-17). Hidegzuhany…

Azt már lassan megszokjuk, hogy - legalábbis eleinte - ismét nagy különbség mutatkozott az ellenfél javára a tripladobások terén (a 15. percben a britek 6/12-nél, mi 1/6-nál jártunk), de azért ez mégis bosszantó, hogy gyakorlatilag – tisztelet a kivételnek – majdnem minden UP meccsen (s itt nem csak az U20-asokat kell megemlíteni) ezzel a hátránnyal is meg kell(ene) küzdeni, hogy a hármas-párbajt többnyire simán elvesztjük…

Rosco Allent ugyanakkor jól fogták, így Markovics, Sinkovits és Dobos voltak a fő pontszerzőink eleinte, míg Allen a második negyed hajrájához közeledve még nem volt eredményes. Ami pozitívumként említhető, hogy legalább a lepattanóharcot nézve egálban voltunk a britekkel.

Azt persze említsük meg, hogy Nagy-Britannia keretének fele színes bőrű kosarasból áll, kiváló atletikus adottságokkal, tehát ellenük a „mezei” európaiaknak mindig nehéz…

A második negyedben szinte végig 10-12 ponttal vezetett a szigetállam csapata, ám végre Allen is betalált (a 17. percben). 36-24 után ezzel kezdődött meg egy szép magyar roham, hiszen Allen után Markovics és Kovács is kosarat szerzett, majd ismét Allen (beindult végre), s 37-33-nál már ott nyomultunk a britek mögött. A végén még betalált Don, de ezzel együtt is legalább hoztuk a negyedet (1 ponttal, de hoztuk).

Amúgy arra is térjünk ki, hogy Polyák "új szerepkörben" tűnt fel több alkalommal, hiszen támadólepattanókat szedett egymást követően, amelyek sokat értek a negyed hajrájában. Például Allen első kosara is kalandos körülmények között esett, mert Rosco zsákolást rontott, ám „Polyek” visszaszerezte a lepattanót, majd passzolt és Allen ezután már nem hibázott tempóból. De volt másik alkalom is, amikor Polyák László az ellenfél gyűrűje alatt volt hasznos labdaszerző.

A harmadik negyedet egy Graham-kosár vezette be. Ám Dobos felelt erre, tehát maradt a közte 6 pont a britek javára. Aztán Markovics Luka önbizalmára jellemző, hogy bár betakarták egy támadás végén, a következőben csak azért is szórt egy triplát, majd egy kimaradt Van Oostrum próbálkozást követően gyorsindítás végén ismét ő volt eredményes (41-40)! A britek trénere időt is kért rögtön, s lehozta ászát, Van Oostrumot, helyére Champion-Alleyn került be csereirányítóként. Ám ezután is mi örülhettünk, mert Hart tört be, de Dobos Laci szépen betakarta. Majd újra Markovics pillanatai következtek, hiszen kosár jó plusz büntetője révén átvettük a vezetést (41-43)! A britek visszahozták a vélhetően a kispadon rövid eligazítást kapó Van Oostrumot, s ő, illetve előtte Edwards, majd Wells is betalált sajnos (47-43). Rövid életű volt tehát a magyar vezetés, de legalább láttuk, hogy megroggyantható ez a még veretlen brit gárda is.

Ez idő tájt sorra cseréltek a trénerek, majd Váradi Attila a negyed vége lőtt 3 perccel időt kért.

Hatott az "ige", mert Markovics két büntetőjével és Kovács duplájával ismét egalizált a magyar válogatott. Volt még hátra két és fél perc. Majd 49-49-nél ismét egyenlő volt az állás. Egyébként a briteknél Thomas-Edwards 12 pontjával volt a legeredményesebb, nálunk pedig Markovics már 20-nál járt. Aztán a magyar válogatott 51-nél! Jöhetett az utolsó felvonás (49-51)!

Úgy vezettünk a britek ellen, hogy 2/12 volt a tripla mutatónk, a büntetőké pedig 5/11... Gyerekek, ha még a kimaradtak fele bemegy, mi lett volna akkor?

No, sajnos nem sokáig vezettünk ismét, mert Don, illetve Van Oostrum kosaraival 56-51-re lépett meg kissé Nagy-Britannia. A briteknél ketten, nálunk csak egy ember ment tíz pont fölé. A mieinknél Markovics mellé kellett volna még valaki, aki ponterős (Kovács 8 ponttal volt ekkor a második).

Polyák jött vissza Simon helyett, de Van Oostrum 16. pontjával már 8-cal mentek a britek. 6 perc volt hátra, de kezdett elúszni a hajó: ellenfelünk már 10-0-s rohamnál járt ebben a negyedben... A triplákon kívül a másodszándékú kosarakban volt egyértelműen jobb Nagy-Britannia - na meg Van Oostrum magára találása sem jött jól a mieinknek...

Hihetetlen volt (főleg a remek harmadik negyed után, amit simán nyertünk), hogy 6 perc után sem tudtunk betalálni a negyedik játékrészben! A britek sem parádéztak (11 pont hat perc alatt nem vészesen sok), de immár 60-51-re vezettek. A mieink talán túlizgulták a helyzetet, hogy kiüthetik a briteket a döntőből, vagy más volt az ok, mindenesetre ez már nem is rövidzárlat volt, hanem mély hullámvölgy. S egyelőre nem segített semmi a kilábalásban. Főleg, hogy a magyarok már bónuszban voltak, magyarán bármelyik szabálytalanságuk után dobhattak a britek - éltek is a lehetőséggel, hiszen utóbbi pontjaikat büntetőkből érték el.

Na végre! Aztán amikor a britek már 63-51-re vezettek Kovács Ádám triplát dobott, Majd Pongó Máté gyorsindításból egy duplát. Időt is kért a brit mester (63-56, vissza 2 perc). De telt az idő, s Allen duplája után Van Oostrum bedobott 1 büntetőt (64-58), de már csak fél perc volt hátra. Váradi Attila is időt kért.

Aztán 19 másodperccel a vége előtt Kovács hármast dobott (64-61)! Utána fault egyből, Van Oostrum pedig mindkét büntetőt bedobta (66-61), újabb magyar idő - Váradi Attila okosan betartotta időkéréseit a végére.

Ismét Kovácsra játszottunk, de kettese kimaradt, az ellenfélé a lepattanó, faultol Allen, Lewis dobhat. Mindkettő bemegy (68-61). 7 másodperc még, Pongó hármast vállal, kimarad, lepattanó ott, magyar fault, Lewis megint büntetőzik (fenébe...). Ez a kettő is bemegy. Nincs tovább... A magyarok a bronzért játszanak vasárnap, ha az meglenne, még mindig feljutnánk az "A" divízióba! Gyerünk, srácok!

A belga-lengyel másik elődöntő ma este 19.15-től lesz, azután kiderül, hogy ki lesz a magyarok ellenfele vasárnap. Erre a bronzmeccsre 16.15-kor kerül sor.

Fotó: fibaeurope.com (a magyar-svájci csoportmeccsen készült (Markovics tör kosárra pirosban, Allen oldalról figyeli)

Az edzőit küldte: Horváth Orsolya