Valami megtört egy ígéretes korosztálynál

A tavalyi eminensek, bár éppen "átmentek", idén gyakorlatilag megbuktak. Röviden így lehet összegezni a tavaly U17-es vb-bronzérmet szerző korosztály idei (le)szereplését

Azok után, hogy tavaly Csehországban 6 győzelem mellett egyetlen vereséggel lett U17-es vb-bronzérmes a társaság, a minap Szlovéniában befejeződő U18-as Eb-n szerény teljesítménnyel, 4 győzelem mellett 5 vereséggel a szerény 13. helyen végzett - éppen bent maradva az A-divizióban.
 

Egy kis múltidézés

Egy éve dörzsölgettük a kezünket, s örültünk annak, hogy folytatódik a hagyomány, hogy lányainknál évtizedenként azért fel-felbukkan egy-egy nemzetközi szinten is ígéretesnek, sokra hivatottnak tűnő generáció. 

Ezt megelőzően az utolsó ilyen az 1984-87 között született korosztály (Fegyverneky Zsófia, Vajda Anna, Vida Anna, Fűrész Dia, Zsovár Orsolya, Honti Kata, Horti Dóra, Czank Tímea, Semsei Barbara) volt. Azt megelőzően a 70-es évek közepének magyar leány gyermekei. a többek között Károlyi Andrea, Ujvári Eszter, Seres Éva, Fodor Csilla, Iványi Dalma, Béres Tímea, Fűrész Emőke nevével fémjelzett generáció tűnt többnek is, mint ígéretesnek, azelőtt pedig a napvilágot a 60-as évek végén meglátó korosztály Balogh Judittal, Nagy Dorottyával, Csák Magdolnával. 

Világviszonylatban viszont a legnagyobb sikert az 1997-98-as születésű leányaink érték el, ilyen "magaslatra", világbajnoki éremig egyetlen korábbi generáció sem jutott. Magasról viszont jó nagyot lehet zuhanni, és ezt sajnos fiataljaink - akaratuk ellenére - be is bizonyították. A nagy kérdés, hogy mi történhetett Plzen és Celje között. Pontosabban hogy mi(k) az oka(i) ennek a látványos visszaesésnek, zuhanórepülésnek. Ennek próbálunk utánajárni - időnként bizony szárazaknak tűnő számsorokkal is...
 

Eminensekből - kis híján bukottak

Ha egy alapvetően jó fejű,  jól tanuló gyemek tanulmányi eredménye hirtelen jelentősen visszaesik, annak általában megvannak az okai, a logikus magyarázata. Családon belüli veszekedés, erőszak, válás... Ugyanígy megvan a logikus magyarázata ennek az egy éve még sziporkázó, egy ország által csodált társaság látványos zuhanórepülésének. Még mielőtt ennek a részletes taglalásába belemennénk, szögezzük le: egy válogatott - legyen az akár felnőtt, akár korosztályos - szakvezetése mindig "hozott anyagból" dolgozik. Magyarán ahogy tavaly a vb-bronzérem sem csak a csapat szakvezetésének a sikere, hanem a játékosokat adó kluboké is, úgy ennek a visszafogott szereplésnek a kapcsán sem szerencsés csak a szakmai stábot okolni, rajta elverni a port.

A hiányzók

Négy helyen tért el a világbajnokságon bronzérmet szerző U17-es válogatott 12-es kerete az Eb-n most leszereplő társaságtól. A csehországi "csodatévők" közül Nagy Dorottya, Horváth Krisztina, Solymosi Noémi és Jankó Flóra nem volt ott Szlovéniában, helyettük Kádár Kinga, Kocsis Fanni, Tóth Tímea és Török Ágnes utazott. 

Tóth Tímea a csehországi csapatban is benne volt, de az utazás előtti napon olyan egészségügyi rendellenességet találtak nála, amely miatt nem mehetett, "vészbehívóval" a győri László Boróka utazhatott, ám ő már kint még az első meccs előtt, edzésen bokasérülést szenvedett, s bár tagja volt a keretnek, nem lépett pályára. A legnagyobb érvágás egyértelműen Nagy Dorottya sérülés miatt történő kiesése volt. A hármas és a négyes poszton egyaránt átlag feletti teljesítményre képes játékos, bár nem irányítót játszott, mégis e csapat egyik szellemi vezére volt a pályán. Hihetetlen magas játékintelligenciája, remek anticipációs készsége révén mind támadásban, mind védekezésben stabilitást adott, olyan játékos, aki a vele együtt pályán tartózkodó csapattársait képes volt még jobbakká tenni, mint amilyenek valójában.

Horváth Krisztina vagánysága is ráfért volna a társaságra Celjében. Fontos kiegészítő játékosa volt a bronzcsapatnak. Kiélezett helyzetekben, kritikus pillanatokban dobott triplái többször is átlendítették a csapatot a holtponton. Solymosi a junior bajnoki döntőn szenvedett térdsérülést, ha egészséges minden bizonnyal ő is utazik, magas poszton kiegészítő játékosként bevethető lett volna.  És hogy miért gondolom, hoy Horváth valamint Nagy a vb-n nyújtott teljesítményük mellett még miért lendíthetett volna a csapaton? Nos, mert az élcsapatokban játszó vb-csapattagok közül messze ők ketten játszottak a legtöbbet klubcsapatukban, Nagy és Horváth is közel egy félidőnyit. Nézzük is meg kettejük világbajnoki és NB I-s statisztikáit: 

Horváth Krisztina
vb: 13 perc, 3 pont, 2,3 lepattanó, 1,8 gólpassz
NB I: 19,4 perc, 4,8 pont, 2,8 lepattanó, 1,1 gólpassz

Nagy Dorottya
vb: 26,7 perc, 9,7 pont, 6,3 lepattanó
NB I: 19,5 perc, 4,4 pont, 3,4 lepattanó

Ezzel el is érkeztünk a gyenge szereplés - megítélésem szerinti - fő okához, ahhoz, hogy kiélezett helyzetekben, szoros végjátékokban a keret tagjainak többsége nem volt pályán, a lányok elszoktak attól, amiben a vb-n még jók voltak, jelesül, hogy kiélezett helyzetkben jó döntéseket hozzanak. Ennek megfelelően nem is nagyon hoztak.
 

Vb-bronzérmes percemberek

Két éve "fut" a szabály, amely szerint a női élvonalban a bajnokikon, az első félidőben minden csapatban pályán kell, hogy legyen egy-egy húsz év alatti játékos. Ennek köszönhetően e korosztályból is jó néhány játékos pályára került az élvonalban - de többnyire pontosan ahogy a szabály előírja: az első félidőben. Magyarán a második félidőben, amikor egy-egy meccs, egy-egy kiélezett csata eldől - nem, vagy csak nagyon ritkán voltak a pályán. Ráadásul a bajnokság végső szakaszában, a rájátszásban, azaz nagyjából az utolsó hónapban már nem volt kötelező a fiatalok szerepeltetése. Az Európa-bajnokságon pedig úgy kellett - volna - a meccsek döntő szakaszaiban jó döntéseket hozniuk lányainknak, hogy az egész évad során nem voltak ilyen szituációban. 

Ez így azért egy egész kis pontosításra szorul: Aho Nina a Vasasban több, mint 30 percet töltött meccsenként az NB I-ben - az ifjú pasaréti hölgykoszorú viszont túl sok szoros, kiélezett végjátékot hozó meccset nem játszott. Akitől klubcsapata ereje és játékideje alapján talán a leginkább remélhető lett volna, hogy nehéz helyzetekben átsegíti a csapatot a nehézségeken, az a csapat egyik legfiatalabb tagja, az ezt tavaly , a vb-n nemegyszer megtevő szekszárdi Studer Ágnes lehetett volna. A többiek bizonytalansága, kapkodása azonban rá is átragadt, ahelyett, hogy átsegítette volna a nehézségen társait, sajnos őt "rántották magukkal" a többiek a kapkodásba. Az élcsapatokban játszó meghatározó kerettagok közül Dubei Debóra játszott csaknem egy félidőnyit, a többiek, akikre ez igaz, alig-alig töltöttek többet a pályán egy negyednyi időnél. Vessük össze ezek után a játékosoknál - már aki járt Csehországban - a világbajnoki, az NB I-es, valamint az Európa-bajnoki szereplést: 

Aho Nina 
vb: 21,4 perc, 6,1 pont, 2,4 gólpassz, 1,3 szerzett labda mezőny %: 34,7
NB I: 31.3 perc, 10,75 pont, 3 gólpassz, 1,88 szerzett labda
Eb: 28,8 perc, 8,8 pont, 4,9 lepattanó, 3 gólpassz, 0,8 szerzett labda, mezőny % 39,5

Böröndy Dominika
vb: 15.9 perc, 4,1 pont, 2 lepattanó, 1,6 gólpassz, 2,1 eladott labda, mezőny %: 30
Eb: 19,2 perc, 6,4 pont, 2 lepattanó, 1,7 gólpassz, 1,8 eladott labda, mezőny % 38,3

Dubei Debóra 
vb: 29,4 perc, 15,6 pont, 5 lepattanó 2,7 eladott labda, mezőny %: 45
NB I: 17,6 perc 8,2 pont, 1,4 lepattanó
Eb: 28 perc, 14,9 pont, 7,3 lepattanó, 3,5 eladott labda, mezőny % 36,8

Kádár Kinga: 
Eb: 2 meccs, 14 perc, 1,5 pont, 2 lepattanó

Kiss Virág 
vb: 26,8 perc, 13,3 pont, 8,3 lepattanó mezőny: 51,6%
NB I: 9,4 perc, 6,9 pont, 3,6 lepattanó
Eb: 29,6 perc, 6 pont, 9,8 lepattanó, mezőny % 36,7

Kocsis Fanni 
NB I: 4 meccs, 3,8 perc, 0,5 pont, 0,3 lepattanó. 
Eb: 2 meccs, 8,5 perc, 2,5 pont és lepattanó

Kuttor Enikő 
vb: 19,3 perc, 8,9 pont, 8 lepattanó, 1,6 eladott labda,  mezőny: 40%
NB I: 13,5 perc 3,3 pont, 1,6 lepattanó
Eb: 25,1 perc, 6,8 pont, 8,7 lepattanó 1,7 eladott labda mezőny % 22,3

László Boróka 
NB I: 5 mecs, 4 perc, 0,8 pont és lepattanó
Eb: 4 meccs, 12,5 perc, 2,3 pont és lepattanó.  

Studer Ágnes
vb: 21,9 perc, 7,3 pont, 3,4 lepattanó, 2,1 gólpassz, 2,3 eladott labda mezőny % 38,5
NB I: 25,7 perc, 10,1 pont,  2,6 lepattanó, 2,2 gólpassz
Eb: 20,9 perc, 5,4 pont, 3,5 lepattanó, 0,9 gólpassz, 2,4 eladott labda, mezőny % 23,7

Tóth Tímea 
NB I: 17,4 perc, 2,8 pont és lepattanó
Eb: 21,2 perc, 2,8 pont, 4,7 lepattanó

Török Ágnes 
NB I:11,9 perc, 3,3 pont, 2,6 lepattanó
Eb: 9,8 perc, 4,2 pont, 2 lepattanó

Weninger Virág 
vb: 19,2 perc, 4,6 pont, 1,4 lepattanó, 2,3 gólpassz, 2,4 eladott labda mezőny %: 30,6
NB I:12,6 perc, 3,5 pont, 1,4 lepattanó

Ha valakinek van kedve, s türelme végéböngészni, láthatja, az egészben ami döbbenetes: a statisztikák alapján egyetlen játékos nyújtott most az Európa-bajnokságon többet-jobbat, mint tavaly a vb-n: az a soproni  Böröndy Dominika, aki az előző évadban nem szerepelt a felnőtt NB I-es csapatban!
 

Ha nincs tét, remekelnek

Érdemes annak is utánajárni, most nyáron mennyire máskét teljesített a csapat, amikor nem volt tét, s amikor volt.  A csapat hét edzőmeccset játszott. A B-diviziós angolok kétszeri legyőzése mellett a végül 9. helyen végző horvát válogatottat is legyőzték kétszer a lányok, a nagyszabású spanyolországi tornán pedig a későbbi ezüstérmes francia csapatot 66-51-re, a 4. olasz válogatottat 71-56-ra verték. Mindkét, a tornán legyőzött együttes ugyanazzal a 12-es kerettel szerepelt Celjében is, mint amellyel ellenünk pályára lépett.  Lányaink 68-43-ra  az Eb-t végül megnyerő spanyol csapatot is legyőzték, de az azért nem mérvadó, mert a felkészülési torna házigazdájától a kezdő ötös tagjai akkor éppen az U19-es világbajnokságon szerepeltek. Több játékosunk is remekelt, villogott a felkészülési meccseken, de amikor tét volt, az Eb-n rájuk sem lehetett ismerni, zavartan, bénultan, kapkodva, erőlködve kosaraztak. Csak egy összehasonlító adat az edzőmeccsek és a tétmeccsek kapcsán. A büntetők - amikor nem zavarják a játékost a dobásban - jól mutatják a koncentrációt és az idegállapotot. A hét felkészülési meccsen lányaink 132/178-as mutatóval, azaz jónak mondható 74,15%-kal dobták a büntetőket. Ezzel szemben az Európa-bajnokságon, a tétmeccseken 96/162, azaz Európa-bajnoki A-diviziós szinten kifejezetten gyenge 59,3%-os találati aránnyal, amellyel e statisztikai kategóriában az Eb 16 csapata közül a 14. helyen végzett a válogatott. 

Már említettem, játékosaink többsége a felnőtt bajnoki mérkőzéseken jobbára az első félidőben kapott lehetőséget. Érdemes megnézni: az Európa-bajnokság 9 mérkőzése közül 7 találkozón, a horvátok és a csehek elleni - ez utóbbin négy kulcsjátékos pihent - meccseket leszámítva vezetett a csapat 20 perc után. A csapat "gyenge pontja" a szünetet követő 10 perc, a mindenkori 3. negyed volt. Sajnos lányaink "előszeretettel" - ahogy mondani szokták - maradtak a kelleténél kicsit tovább az öltözőben...A harmadik negyedeket a szerbek elleni csoporttalálkozót leszámítva elveszítette a csapat, nemegyszer elég jelentős különbséggel. Ha csak e negyedeket nézzük - benne a szerbek elleni meccsen 24-16-ra megnyert szakasszal - 101 pontot dobtak és 161-et kaptak a lányok, azaz e szakaszokat 11,22-17,88-ra veszítették el átlagban.
 

Fizikum

Tavaly a világbajnokságon, ha jelentősen jobbak nem is, de rosszabbak sem voltak a lányok fizikálisan. Sajnos ez mostanra jelentősen megváltozott. Külső mezőnyposztokon a riválsok irányítói, hátvédei többnyire játszi könnyedséggel hagyták faképnél a mi lányainkat, nem kellett hozzá semmi felső zárás. És ettől kezdve már védelmünk verve volt, nagyon gyakran csak ellenfelelünk ügyességén, vagy éppen ügyetlenségén múlt, kosarat kaptunk-e vagy sem. Ennek, mármnt, hogy a világbajnoksághoz képest "lábon" gyakran ennyire lemaradtak a lányok, szerintem két oka lehetett. A lassításokon jól látszott: amit védő lábmunka címén csináltak az gyakran inkább volt amolyan oldalazó szökdelés, mint a lábfejek gyors csúszatása, s emiatt könnyen kibillentek egyensúlyi helyzetükből, s nehezen változtattak irányt lányaink. A másik, amit gyanítok az biológiai ok lehet, jelesül,  hogy játékosink valamivel korábban értek, fizikálsan hamarabb fejlődtek. Az ellenlábasokkal szembeni relatív akcelerációból származó fizikai előnyök eltűntek. Az is kérdéses, év közben a klubjaikban mennyire terheltettek le a lányok. Félő: nem igazán. Mivel az élvonalban játszaniuk kellett, voltak, akik nem nagyon szerepeltek korosztályos meccsen, vagy - ahol neveztek második csapatot az Amatőr Női Bajnokságba (ANB) az ott induló csapatban. Mivel játszaniuk kellett a felnőtteknél, értékek lettek, akiket szinte a széltől is óvtak, védtek, nem nagyon akarták elengedni más meccsekre, oda, ahol megsérülhetnek... Pedig ha e versenyeken többet, mondhatni rendszeresen játszottak volna, s éles helyzetekben a pályán vannak, s ilyenkor folyamatosan döntéseket kell hozniuk, lehet, most nem egy gyenge szereplés kapcsán kesergünk, hanem újra egy jónak örülönk. De ugye a ha-val kezdődő mondatok... szóval utólag már kár ezen elmélkedni.
 

Jövőkép

A fájó konklúziót nyugodtan le lehet vonni: a minden idők legjobb magyar utánpótlás eredményét elérő korosztály tehetséges játékosai számára a 2014-15-ös egy elveszett, elvesztegetett szezon volt. Mit lehetne tenni, hogy a következő ne ilyen legyen? Nagyon nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt a fiatalok esetében az edzés, egyéni képzés és a versenyzés között. Tavaly az sem feltétlenül kedvezett néhányuknak, hogy az élcsapatoknál szerb, spanyol és svéd edzők dolgoztak - őket vélhetően nem igazán "hatja meg" a magyar tehetségek menedzselése. 

Ami a játékosokat illeti, fiatal koruk miatt nyilván még sok minden csiszolásra szorul náluk, ugyanakkor, hogy a képzést milyen szinten sajátítják el, mennyit fejlődnek, azt csak mérkőzéseken, játék közben, téthelyzetekben mutathatják meg. Nem biztos, hogy egy tehetség számára egy élcsapat anyagailag vonzó ajánlata a legjobb megoldás, ahol felnőtt válogott játékosokkal, légiósokkal kell harcolni, küzdeni a helyért, amelyet azért téthelyzetben nyilván többnyire a tapasztaltabb játékos kap majd meg... Lehet, egy fiatal játékos karrierje szempontjából célravezetőbb egy kisebb, vagy középcsapatban meghatározó szerepet játszani 2-3 évig - akár jóval kevesebb pénzért is... 

Ennek kapcsán két, e korosztálynál kicsit idősebb kosaras hölgy karrierjét is figyelve hadd jegezzem meg: Nagy Dóra, az U20-as válogatott irányítója győri és pécsi útkeresés után Zalaegerszegen azt gondolom, a "helyén van". A középcsapatban meghatározó szerepet tölt be, s mivel kiélezett helyzetekben is folyamatosan pályán van, ha úgy tetszik, rendszeresen nyomás alatt játszik, sokat is lépett előre, ma már alapember a zalaiaknál. A másik játékos a nyáron Sopronból Zalaegerszegre igazoló, a korosztályos válogatottakat korábban végigjáró Licskai Zsófia, akinek - szerintem - ezt vagy egy hasonló lépést már 3-4 évvel korábban meg kellett volna tennie, s olyan helyre távoznia, ahol nagyobb szerepet kap annál, mithogy Sopronban éveken át lényegében csak akkor jusson szóhoz, amikor egy-egy meccs már eldőlt. 

Azt gondolom, talán a legrosszabb, ami várhat egy fiatal játékosra, hogy egy nemzetközi porondon is szereplő csapatban legyen kiegészítő ember. Lehet utazgatva az idegenbeli meccsekre, hasznos turisztikai ismeretekre tesz szert Franciaországtól Oroszországon át Belgiumig és Svédországig szinte egész Európában. Az utazások alatt részt vesz mondjuk napi 1 könnyed átmozgató edzésen, a meccsen meg nem játszik, vagy alig, kiélezett helyzetben pedig semmit... Magyarán éppen az nincs meg fiatalunknak, amire a leginkább szüksége lenne: terhelés, képzés, játék... Abba belegondolni is rossz, akkor mi lett volna, ha az érvényben lévő szabály sem lenne..

Egy éve már elveszett egy kiemelkedően tehetséges "évfolyamnak", amelynek krémje jövőre korosztályos válogatott szinten az U20-ban próbál meg a B-ből az A-ba felkerülni....Mostantól megint a klubokon múlik, elvész-e még egy szezon a számukra...

Szerencsére van ellenpélda, igaz fiú vonalról, A Falco felnőtt együttesének csapatkapitánya, a 20. születésnapját a közelmúltban ünneplő Perl Zoltán - mindenféle előírás, regula nélkül a felnőtt férfi élvonalban meccsenként közel 30 percet töltött a pályán. És a korosztályos válogatott székesfehérvári tornáján - igaz, a B-divizióban - egy annál jóval erősebb versengésben, a magyar felnőtt NB I-ben kiélezett végjátékokban rendszerint a pályán, s ott döntéskényszerben lévő srác az U20-as válogatottban nemegyszer támadásban szinte egymaga fordított meg már-már veszni látszó meccseket. 

fotó és slide: FIBA Europe