Heinrich Róbert a jövőről
- Milyen volt ez a bizonyos ankét?
Heinrich Róbert: - Lassan indult, az elején kicsit tartotta mindenki magát ahhoz, hogy nehogy elragadtassa magát, de idővel beindult a hangulat, és egyre inkább érkeztek a kérdések is felénk.
- Főleg milyen témákat firtattak az érdeklődők?
HR: - Elég sok kérdés érkezett a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, de ezekre Kern Lajos ügyvezető igazgató válaszolt, mivel ez az ő hatásköre. Igazán a jövőre vonatkozóan egy igen konkrét kérdés hangzott el, vagyis „Mi lesz ezután?”. Én elsősorban a szakmai felvetésekre tudok válaszolni. Ezzel kapcsolatban pedig elmondhatom, hogy mindenképpen gyorsabb, pörgősebb játékot akarok a csapattól. Egyértelmű ugyanis, hogy 60 dobott ponttal nem lehet meccset nyerni. A gyorsítás azért is fontos, mert edzői hitvallásom, ha fokozod az iramot támadásban, több hibára lehet kényszeríteni az ellenfelet védekezésben.
- Mégis, a picit távolabbi jövőről is esett szó?
HR: - Igen, de azt mondom, sőt, nekünk, játékosoknak, edzőknek, vezetőknek, ha valóban bele akarunk kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, a jelennel kell foglalkoznunk csak erre szabad figyelnünk, aztán ha sikerül elérni a célunkat utána lehet majd a többivel is foglalkozni. Egyébként meg nekem egészen konkrét időszakra szól a szerződésem a klubbal, ami a play out végéig tart. Tehát, bár természetesen nagyon is érdekel, mivel rendkívül fontos, hogy mi lesz később, de nekem már csak ezért is az elkövetkező rövid időszak feladataival kell foglalkoznom most, a jövő ugyanis ennek a függvénye is.
- Mennyire valós az a kijelentés, ami szintén elhangzott ezen az ankéton – legalábbis a ZTE honlapja így írja –, miszerint az elsődleges feladat a kiesési párharc két vagy három meccsével kapcsolatos? Pontosabban a kérdésem az, hogy az alapszakaszból még hátralévő találkozók netán mellékesek, s minden figyelem a play out-ra koncentrálódik, vagy azért addig is igyekszik majd odatenni magát a ZTE, főleg azért, mert mondjuk az ön csapata játszik még a Factummal vagy a Szegeddel is, tehát akár tevékenyen is alakíthatja, hogy kit kapjon majd ellenfélül ebben a kiesési viadalban?
HR: - Alapvetően minden meccsre úgy megyünk ki, hogy nyerni szeretnénk. Ezt egy profi sportoló nem is gondolhatja másként. S már most megígérhetem, hogy nem fogunk számolgatni, aki éppen következik, az ellen próbálunk minél jobban szerepelni. Minden győzelem az alapszakaszban a hasznunkra válhat, mert feldobná a társaságot, amire most érthető módon nagy szükség van. Huszonegynéhány pofon után ugyanis nagyon nehéz talpra állni. Ám meg fogjuk tenni, talpra fogunk állni.
- Ez a pörgés a jelenlegi állománnyal is elérhető ezek szerint?
HR: - Igazából az, hogy edzőváltás történt, már önmagában véve felpörgette az embereket, ez egyfajta pszichológiai hatás. Tehát úgymond maguktól is nagyobb fordulatszámra kapcsoltak a fiúk. Egyébként az a véleményem, hogy a szakmai munkát, amely előttem folyt a ZTE-nél olyan nagy kritika nem érheti – a kollégák azóta is sokat segítenek nekem –, inkább az új impulzus kellett itt a csapatnak. Illetve az lehet egyfajta felszabadító érzés többeknek, hogy nálam tiszta lappal indul mindenki. Így, ha netán volt valakiben korábban valami sértettség vagy visszafogottság, az is előretörhet. Megjegyzem, fantasztikus volt, ahogy megmutatkozott, hogy a város, a csapat játékosai, a szurkolók, a vezetők, az edzők együttesen ráeszméltek, hogy itt bizony nagy a baj, s éppen ezért közösen kell valamit tenni, amíg még lehet.
- A kapcsolata a kosárlabdával az utóbbi időben is megvolt?
HR: - Igazából én tavaly még itt voltam utánpótlásedző. Ám utána is figyeltem, mi történik, tehát képben vagyok. Sőt, azt is elmondhatom azért, hogy az egész életem erről szólt korábban, vagyis a kosárlabdáról. Csodás edzőkkel dolgozhattam együtt játékosként is, ami iszonyú nagy tapasztalatot szerzett nekem. Nagyon bízom abban, hogy ennek legalább egy részét át tudom adni a játékosoknak!
Fotó: www.ztekosar.hu