"Palacsintás királyok" Soprontól Szolnokig
A múlt pénteki bravúros bajnokverést megélni a Kis Rába-menti Takarék SKC csapatából egyértelműen Vesztergom Zsolt számára lehetett a legérdekesebb. Ő ugyanis az előző évadban még éppen a soproniak által legyőzött, bajnokságot és Magyar Kupa-győzelmet arató Szolnok csapatában játszott, amelynek magyar magja gyakorlatilag együtt maradt, csupán az ő helyére érkezett Soós Gábor. Vesztergom Zsoltot faggattuk arról, hogy érezte magát a pályán, s hogyan is látta belülről régi-új csapata bravúrját
- Az előző két évet Szolnokon töltötted. Presztízscsata volt neked előző csapatod ellen játszani?
- Nem, semmi olyan érzésem nem volt, hogy bizonyítanom kell az előző csapatom ellen. Nem is készültem másként, mint a többi meccsre. Szolnokon nagyon jól éreztem magam, eredményes csapatban játszhattam. A csapattársak egyben barátaim is voltak, és mivel a szolnoki keret magyar játékosai közül csak én jöttem el, a barátaim ellen kellett játszanom - élesben. Ez mondjuk elég fura, szokatlan érzés volt nekem, de ez van.
- Minek volt köszönhető a Sopron váratlan bravúrja?
- Éreztük, hogy a gyengécske szegedi produkció után illene javítani, letenni valamit az asztalra. Tompán kezdtünk, de sikerült felpörögni, s a szünetig már csaknem ledolgoztuk a meccs elején összeszedett hátrányt. A harmadik negyedben egyértelműen az ellenfél fölé kerekedtünk. Ebben hatalmas szerepe volt a minket űző-hajtó közönségünknek, amelynek biztatása rengeteg erőt adott nekünk. Szurkolóink hangorkánja révén úgy érzem, akaratban sikerült felülmúlni a Szolnokot.
- Amiben a te védekezésednek is nagy szerepe volt, többek között Mills féken tartásával. De pályán kívül, azzal, hogy közelről is ismerted a szolnokiak többségét, tudtál segíteni?- Edzőnk kérdezett egy-két dolgot ezzel kapcsolatban, de úgyis a pályán kell megpróbálni minél jobban megoldani azt, amivel az edző megbízza az embert.
- Pedig a hajrában, amikor már Gombás Gábor, Boldizsár Ferenc és Egemonye Benson is kipontozódott, elég furcsa összetételben és szerkezetben volt a pályán a Sopron...
- Valóban nem volt könnyű időszak, de itt is ki kell emeljem a szurkolókat, akik a csapatot buzdítva a végjátékban szinte belehajtottak minket a győzelembe. Nem hittük volna, hogy erre ekkora szükség lehet, de a felkészülés során, amíg még nem volt légiós centerünk, megesett,hogy én is játszottam négyes poszton. Kapartunk védekezésben, támadásban pedig, amikor feljöttek a szolnokiak ha jól emlékszem, négy pontra, akkor Monár Bandi dobott egy bravúr-hármast, amely megtörte a lendületüket, a végén pedig Rubiné bebiztosította a győzelmünket.
- Milyen (utó)hatása lehet ennek a bravúros, bajnokcsapat elleni győzelemnek?
- Azzal, hogy megvertük a Szolnokot, egyrészt javítottunk a szegedi vereség után, másrészt megmutattuk, hogy így is lehet, sőt így kell játszani. Hétvégén a Falco ellen is...
- Jól tudjuk, hogy a győzelem megünneplésébe egy kis palacsintázás is vegyült?
- Igen. Amikor a Szolnokkal erre, a Dunántúl nyugati részén jártunk, édesanyám mindig elment megnézni a meccset, és készített egy csomó palacsintát a csapatnak. Most pedig, hogy éppen a szolnokiak jöttek, és kétszer annyit csinált, mint amennyit szokott, nekünk, s korábbi csapattársaimnak egyaránt.