A Körmend a végén előzött
Az Albacomp majdnem végig előnyben volt a Magyar Kupa bronzmeccsén a Körmend ellen, de a végén visszavette a fórt a vasi gárda, és a talán taktikai hibát is vétő fehérváriak ellen bezsebelte a sikert, s ezzel a bronzérmet.
A Körmend Fodor Gergely nélkül állt ki az Alba ellen, ám az első negyedben nem tűnt úgy, hogy tartalékos volna a vasi alakulat. Igaz, remek rajtot fogott meg az Alba és El-Amin, majd Hollis révén 0-5-re elment. A hatodik percre mindez semmissé vált, a körmendieknél is a légiósok, Townes és Bell szórta a pontokat, .s 10-9-nél már náluk volt az előny. Sőt, Cseh György kosarával növelte ezt a különbséget Zoran Martic csapata, majd a negyed záró akkordjait is a hórihorgas bedobó jegyezte.
Az Albacomp gyorsan visszatáncolt nyerő pozícióba a második negyed során. Bódi nagyot játszott ezen a derbin, ami talán meglepte a vasiakat, mindenesetre ő és Chism vezetésével 19-21-nél már a Fehérvár mosolyoghatott. Amúgy a külföldiek pakolták oda a kosarak jelentős részét mindkét oldalon, ebbe szólt bele például Hendlein Roland (27-33, kezdett elhúzni az Alba), illetve a másik oldalon a kezdőben bevetett Sonyák is. Hogy a magyar válogatott Keller miért nem, arról főleg ő maga tehetett. Faultjait futószalagon szerezte, majd technikait is kapott, így ő sokkal többet ült a kispadon, mint mestere vélhetően szerette volna.
A nagyszünetre tisztes, de nem kolosszális fehérvári előnnyel mentek a csapatok (32-38).A harmadik játékrészben Simon Balázs kosarával már közte 10 volt (34-44), Amire Chism még rálicitált. Mladenovic hármasa nagyon kellett ekkor a Körmendnek. Némethé meg még inkább! Aztán, mivel Ferencz is betalált közelebbről, 42-46-nál tűz közelbe került megint a Körmend.
Innentől kezdve azonban az Albacomp nem engedte közelebb a vasiakat, és 2-5 ponton tartotta őket a záró negyedig.
Supola kosara indította el az utolsó etapot, amire a körmendi English válaszolt. Ő egyébként a végén nyerő figurává lépett elő, de erről kicsit később!
Először is Németh hozta fel egy pontra a Körmendet (59-60), viszont az Alba nagyon is ragaszkodott - volna - ahhoz a bronzhoz, így Hollisék nem adták olcsón a bőrüket. Na, meg nyilván azt a skandalumot sem akarták összehozni, hogy az elődöntőben ők engedték el ellenfelüket, s így a Paks mondhatni - a szoros végjáték ellenére is - rajt-cél győzelmet aratott, vagyis az Alba nem tudta utolérni, a harmadik helyért pedig hasonló, de fordított szereposztású koreográfia mellett megint vereséget szenved, mert őt viszont utol tudták érni. Szóval már csak a miheztartás végett sem ártott volna a fehérváriaknak, ha nyernek.
Igen ám, de mikor máskor, ha nem a hajrában dobja meg az egyébként vajkezű Ferencz Csaba első tripláját (addig 5-öt hagyott ki), amit Rashad Bell megtámogatott egy duplával is! Ezzel már megint a körmendieknél volt az előny (70-69). Hollis válaszolt az Albacomp részéről, ám English nagyon elkapta a fonalat, és 5 pontot ért el rövid idő alatt. Támadhatott a hárompontos hátrányban lévő Alba, de Townes lesapkázta Simont, az ellentámadás végén pedig két büntetőt dobhatott, mert faultolták. Be is ment mindkettő. Mindenesetre talán ekkor már nem kellett volna odaütnie a fehérváriaknak (Chism volt a tettes). El-Aminnak azonban, akárcsak egy nappal korábban, a hajrában még volt egy triplája, de ahogy akkor sem, úgy most sem nyert vele csapata. A még hátralévő 9 másodpercet ugyanis nagyon okosan játszotta ki az előtte még időkéréssel a sorait rendező Körmend, így megtartotta kétpontos fórját. Az Alba oda sem tudott ütni, olyan szépen adogattak a vasiak, illetve kívülről úgy tűnt, hogy az Alba nem is töri már agyon magát az esetleges labdaszerzésért vagy faultolásért. No, így mindenképpen amondó a tudósító, hogy az a csapat kaparintotta meg a bronzérmet, amelyik jobban rászolgált.
Azon pedig az Albacompnak lehet elgondolkoznia, hogy két nap alatt kétszer is felülmúlták őket, holott egyik ellenfele sem küzdhetett hazai pályán, vagyis egyedül a Szolnokkal nem találkozott az Alba, mégis kettőből kettőt vesztett. Persze, ha viccesen akarjuk felfogni, lehet, hogy ők csak és kizárólag az Olajra specializálták magukat (kétszer verték a bajnokságban). Sőt, ez szinte biztos is: az Alba a bajnokságban készül trónfosztásra, ám ettől még kicsit jobban odafigyelve, egy-két játékosától komolyabb fegyelemmel akár egy kupaérem is összejöhetett volna neki. A Körmend viszont megérdemli a harmadik helyet, ez nem is vitás.
Magyar Kupa négyes döntő, bronzmeccs
2012. április 9. Szolnok, 1000 néző
Fortress-Lami Véd Körmend – Albacomp
77-75 (19-16, 13-22, 20-17, 25-20)
Körmend: Németh I. 9/6, English 11/3, Sonyák 2, Bell 14, Townes 16. Csere: Ferencz 5/3, Mladenovic 11/9, Cseh 5/3, Eilingsfeld 4. Vezetőedző: Zoran Martic.
Albacomp: Simon B. 5, El-Amin 17/6, Hollis 11, Hendlein 6, Keller 3. Csere: Chism 15/3, Supola 4, Madár, Juhos, Bódi 14/6, Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.
Zoran Martic: Fontos volt számunkra, hogy megmutassuk, hogy jó irányba haladunk és ez azt hiszem sikerült mindkét napon. Az Olajjal is partiban voltunk tegnap nagyon sokáig, de nem sikerült nyernünk a végjátékban, ma szerencsére fordult a kocka és behúztuk a bronzérmet az Alba ellen. Ez a két meccs megerősít bennünket az eddig elvégzett munkánkban.
Dzunics Braniszlav: Nagyon nehéz ilyenkor mit mondani és egyáltalán a harmadik helyért is nagyon nehéz játszani. Alapvetően egy vesztes meccs után nehéz kiállni másnap, de tegnap már egy győztes találkozót buktunk el az utolsó másodpercekben és ezt fejben nagyon nehéz helyretenni, sajnos ma sem sikerült az utolsó perceket sikerrel abszolválni.
Németh István: Mindig jó győztes meccsel zárni egy sorozatot és nyerni egy érmet. Az Olajjal is szoros meccset játszottunk tegnap, ami sokat érhet még később, hiszen ők a legjobb csapat itthon, nekünk abból a meccsből és a mai győzelemből pedig van lehetőségünk építkezni a rájátszásban.
Simon Balázs: Nem volt szerintem nagy baj tegnap sem és ma sem. Fel kellett dolgoznunk egy kemény vereséget, hiszen az elődöntőben 7 másodperccel a vége előtt sikerült átvennünk a vezetést, a végén viszont nem mi hagyhattuk el győztesen a parkettát. Azt hiszem, ehhez képest elég jól összeszedtük magunkat mára és jól játszottunk. A saját ritmusunkat próbáltuk megtalálni, ami többé-kevésbé sikerült is, de a végére kicsit elfáradtunk. Nem éreztem, hogy felkészülésnek tekintjük már ezt a találkozót a rájátszásra, szerintem mindenki nyerni akart, hogy sikerélménnyel és éremmel távozhassunk Szolnokról.
Fotó: bckormend.hu
Fotó (slide): sporthirado.hu