A reményt keltő utolsó negyed

Ennek ellenére a várakozásoknak megfelelően lehengerlően kezdtek, és mondhatni azt a játékot játszották, amivel a felnőtt válogatottjuk oktatta a mezőnyt az olimpián. Az alapvetően is, a mieinkhez képest pedig főleg kiemelkedő fizikumukat kihasználva szétfutották a mieinket, ráadásul szinte földön túli dobószázalékkal értékesítették a mezőnykísérleteiket. Ha pedig véletlenül nem sikerült volna a gyűrűbe találniuk első szándékból, akkor nem ritkán 2-3 alkalommal is visszaszedték a saját lepattanójukat, és előbb-utóbb sikeresen értékesítették valamelyik kísérletüket. Távolról csak az első félidőben elsüllyesztettek 9 triplát, ebből Jenkins egymaga ötöt. Nálunk az első negyedben Morgen vitte a prímet az ekkor szerzett hat (!) pontunkból öt az ő nevéhez fűződik.

A második negyedben aztán Somogyi is hozzá tudott tenni valamennyit, ám ez messze nem volt elegendő ahhoz, hogy akárcsak egy tisztességes különbséget tartani tudjunk. A félidő végére 58-19-re vezetett a tengeren túli csapat, amely vezetés sajnos még ilyen arányban sem volt túlzó. Sajnos a védekezésünk gyengének is csak komoly jóindulattal volt nevezhető, a támadásban pedig nem tudtunk mit kezdeni a már említett remek fizikumból következő piócaszerű védekezéssel. A magyar játékosok próbálkoztak becsülettel, ám itt ütközött ki annak a hatása, hogy a játékosaink a hazai bajnokságban jóindulattal is csak epizódszereplőnek mondhatóak, komoly meccsrutin nélkül, amelynek segítségével fel tudnák venni a kesztyűt a többi válogatottal. A két csapat lévő majd negyven pont reálisnak volt tehát mondható, a második félidőben a tisztességes helytállás, és a vállalható különbség kialakítása lehetett a válogatott célja.

A harmadik negyedben aztán folytatódott az amerikai dominancia, és ami a legszembetűnőbb volt, hogy a magyar csapat védekezésben még azokat az alapdolgokat sem tudta megoldani, amit a képességei alapján simán meg kellett volna. Továbbra is tiszta dobóhelyzetekből kaptuk a kosarakat, azonban legalább a támadásinkban felfedezhető volt némi finesz, amelyet a hálás hazai közönség dübörgő tapssal jutalmazott. Kovács Ákos és Szabó egy-egy megmozdulása kimondottan szép volt, ám ez sajnos pontokban nem mindig mutatkozott meg. Kmézics Zorán forgatta a csapatot becsülettel, ám nem sikerült megtalálni azt az ötöst, amely tartani tudta volna a lépést az ellennel. Mikor ziccerig jutottak volna a mezőnyembereink, rendszerint érkezett egy demoralizáló blokk valamelyik amerikai sráctól, elvéve a kedvet a további próbálkozástól. Közben a különbség szépen lassan elérte az 50 pontot is, és félő volt, hogy még az ötvenet sem fogjuk megdobni. Hét perc elteltével még csak hat pontnál jártunk a játékrészben, amelyre komoly jóindulattal sem nagyon lehet pozitív jelzőket találni. Az amerikaiaknál a cserejátékosok is bizonyítani akartak, és így a több mint ötvenpontos előny ellenére is komolyan vették a találkozót. Zárták a passzsávokat, agresszíven mentek a lepattanóért, és kíméletlenül befejezték a gyorsindításos szituációkat.

A változatosság kedvéért a negyedik negyedben minden úgy folytatódott, ahogy a harmadik negyedben. Aztán a hét percig tartó gólcsendünket Szabó törte meg egy triplával, majd Morgen és Kovács is eredményes volt, így két perc alatt több pontot szereztünk, mint az előző negyedben. Kinter dupla, majd Morgen tripla, aztán újabb Kinter dupla, így kellett volna ezt az egész mérkőzésen. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a hatvan pontos előny birtokában az ellenfél már nem védekezett olyan elánnal, ám túlzás lenne azt állítani, hogy a korábbi negyedekben nem voltak meg a dobóhelyzeteink, ám most sikerült is értékesíteni ezeket. 42 dobott pontunkkal ekkor utolértük az eddigi tornaminimumot dobó Fülöp szigeteket, így a negatív rekord veszélye már nem fenyegette a magyar válogatottat. A csapat egyértelműen az ötven pont elérésért küzdött, és nem volt reménytelen a helyzet. Szabó és Mohácsi triplát szerzett, és eddig vastagon nyertük a negyedet, a 24 dobott pont pedig kimondottan jónak mondható. Supola duplájával az ötven pontot is elértük, úgy dobott pontban, mint különbségben. A vége 102-53 lett oda, de az utolsó negyedbeli jó játékunkkal elfogadhatóvá kozmetikáztuk a meccs eredményét, és a kellemetlen szájíz is eltűnt. Holnaptó könnyebb ellenfelek következhetnek, és talán az első győzelem is összejön a csapatnak.


Magyarország - Amerikai Egyesült Államok 52-102
(6-21, 13-37, 6-26, 28-18)

Shenzen, Main Gymnasium of Universiade Center

Magyarország: Kovács Á. 2, Helmeczi -, Supola 6, MORGEN 13/3, Somogyi 6. Csere: Vas -, Kinter 6, Mohácsi 8/6, Tóth Á. -, SZABÓ P. 10/9, Ugaros -, Kovács P. 2.

USA legjobb dobói: Jenkins 20/18, Jardine 15/3, Denmon 10/3.