ASE: Itt az idő, most vagy soha!

Egyre nehezebb helyzetben az Atomerőmű SE. Kicsit sem túlzás ezt így kijelenteni, hiszen az ASE mind az Eurochallenge-ben, mind a hazai bajnokságban messze a várakozásokon alul teljesít. A hétvégén éppen a kötelező győzelem kategóriába tartozó pécsi diadal ment füstbe, ugyanis hiába vezettek több alkalommal is 7-8 ponttal a piros-kékek, a lefújáskor mégis a Pécs örülhetett. Ami a nemzetközi vetélkedést illeti, ott ugyan előzetesen senki nem várt továbbjutást a paksi együttestől, azonban az első fordulóban aratott bravúrgyőzelem, és a többi mérkőzés alakulása miatt egy kicsit jobb teljesítménnyel akár a csoportot is vezethetnék a magyarok. A prognózisoktól eltérően ugyanis szépen körbeveregetik egymást a csapatok a D jelű kvartettben, és ez addig látottak alapján egy erős közepes teljesítmény a továbbjutáshoz is elég lenne. Vagy lehetett volna…

És ez az, ami a legjobban dühíti a paksi drukkereket. A csapat teljesítménye ugyanis akár egy adott mérkőzésen belül is felfoghatatlan magasságokat és mélységeket képes megjárni, amelyre egyszerűen nincs magyarázat. 25 pontos mínuszból szinte bármikor képes visszajönni a gárda, ám egy simának tűnő találkozó elveszítése is mindig benne van a pakliban. Arról nem is beszélve, hogy a csapat tele van alulteljesítőkkel, ami még több indulatra ad okot.  A szurkoló pedig csak emberből van, és ha nem ért valamit, felteszi a maga kérdéseit. Előbb csak halkan, egymás között, ám ha a dolgok nem változnak, az indulatok forrni kezdenek, és bizony határozottabb formát is ölthet ez a kérdezz-felelek.

Ezt megelőzvén, itt a ragyogó alkalom, hogy az Atomerőmű SE CSAPATA megmutassa, hogy igenis egy csapat, amelynek tagjai képesek egymásért, a piros-kék mezért, és a szurkolókért játszani. Azokért a szurkolókért, akik nem voltak restek, és ~3500 kilométert utaztak, egészen a messzi Ventspilsig, hogy buzdításukkal támogassák szeretett klubjukat.