Döntős az MK-ban a Szolnoki Olaj

SIMÁN VEZET A KÖRMEND - MAJD SIMÁN JÖN FEL A SZOLNOK

Amikor aztán 13-21-es vendég fórra ugrott az eredményjelző, akkorra datálódott a szolnoki tréner, Pór Péter időkérése is. Nem hiszem, hogy bárki vitatta volna ennek szükségszerűségét.

Hogy a szakember szavai hatottak vagy más, nem tudni, de tény, a negyed végére szinte eltüntette hátrányát az Olaj. Elsősorban Horváth Ákos vezette a felzárkózást, így az első tíz perc után már csak eggyel ment a vasi csapat, egyúttal a hazaiak jelezték, bármikor képesek robbantani, tehát nem mehet ellenük biztosra senki sem. Ráadásul a körmendi Németh már két faultot is beütött, így vele  innentől kezdve csak óvatosan számolhatott Zoran Martic tréner, s bizony az már többször bebizonyosodott, hogy ha ő ott van a többiekkel, az általában nagy pluszt ad a csapatnak, de ha nem, azt időnként megsínyli a Körmend.

EGÁL A NAGYSZÜNETIG

Az izgalmas, nagy palánk alatti csatákat, elég szellős védekezést és meglehetősen sok szolnoki távoli rontást hozó első félidő ezután is jó darabig a vendégek szája íze szerint alakult. Igaz, Gay két hármassal a Szolnokot lendítette előre (32-27), vagyis úgy hihette a semleges néző, hogy uralni kezdi a meccset a Szolnok, de az igazat megvallva, ezzel együtt sem tűnt úgy, hogy az Olaj igazán topon lenne. Báder is belelendült, ő centerben komoly feladat elé állította a vendégeket, de azért ennél játszott már jobban az Olaj. A Körmend pedig többnyire fegyelmezetten kosarazott, nála voltak remek kispadról érkező teljesítmények is (Eilingsfeld például).

Az is érdekes volt, hogy igazából a Szolnok alapvetően két dolognak köszönhette, hogy partiban volt a Körmenddel. Az egyik, hogy nagyon jól szedték a hazaiak a támadólepattanókat. Kellett is, mivel rosszul dobtak messziről. A másik, hogy Németh egy időre le kellett üljön, s az egyébként jó képességű Mladenovic közel sem azt nyújtotta a posztján, mint a sérülésektől meggyötört, de még mindig remek hátvéd. De hogy a meccs menetére visszatérjünk, a második negyedben Gay ficánkolása után Ferencz, majd Fodor Gergely, végül Townes (zsákolás) révén gyorsan visszaszerezte a fórt a vasi alakulat (34-38), s ezt ki sem adta a nagyszünetig a kezéből.

MILLS ÉBREDÉSE

Trotter és Németh tripla-váltása vezette fel a harmadik negyedet. Utóbbi tehát visszaállt a Körmendben, s ez – nincs mese – 50%-kal megdobta csapata teljesítményét. Az ő remek játékával repült a Körmend, mégis, volt egy másik nagy egyéniség, aki viszont a másik oldal sikeréért tett sokat. Julien Mills ugyanis lassan elkezdett játszani.

Tőle már-már megszoktuk, hogy képes úgy is kulcsemberré előlépni, hogy sokáig csak közepes módon zakatol, s bizony itt is így tett. 65-62-nél már a hazaiak vezettek (Mills triplája után), s ezután már a Körmendnek kellett kapaszkodnia. Eleinte sikerrel.

A negyedik negyed elején is villant azonban a remek kezű bedobó, ráadásul a szerencse sem pártolt el tőle (a dobás a gyűrűről felpattan a magasba, majd potty, bele a hálóba), de ismerjük a mondást: annak van szerencséje, aki tesz érte…

SEMMI SEM MENT A KÖRMENDNEK - A SZOLNOK VISZONT ZAKATOLT

A Körmend ráadásul behúzta a féket. Trotter kosarával már 70-64-re mentek a szolnokiak, s egyre többet vitatták a játékvezetők ítéleteit a vendégek. Nos, talán volt is okuk mérgelődniük olykor, ám nem ezen múlt. Nagyon akart, nagyon kapart a Szolnok. Márpedig, ha egy gárda ezt nem tudja, akkor semmit sem tud. Ez a Szolnok azonban képes küzdeni is, nem csupán akkor eredményesen játszani, ha megy a szekér.

English szólt közbe, de ezután is folytatódott a Mills parádé, négy perccel a vége előtt pedig Báder két büntetője után már közte 10 volt. Eldőlt? Úgy tűnik… Bár ez még rengeteg idő.

Nem is a különbség mondatta ekkor velünk, hogy keveset adtunk volna már a Körmend döntőbe jutásáért, hanem az, hogy érezhetően zakatolt az Olaj, a vasiak pedig leültek rendesen. Időkéréssel sem tudta felrázni övéit Martic mester, a Tiszaliget hazai érzelmű tábora pedig egyfolytában tombolt, hajtotta kedvenceit.

AZ UTOLSÓ PERCEKBEN MINDENKI TUDTA MÁR, KI JUT A DÖNTŐBE

Az utolsó 2-3 percben mintha már érezték volna mindkét oldalon, hogy itt nem lesz fordulat. Ami azonban nagy különbség volt a Szolnok oldaláról az első félidő és a második között, az, hogy eleinte nem volt mire magabiztosnak lenniük - mégis annak tűntek -, mert őszintén szólva jobb volt a Körmend (és nem csak 3 ponttal), viszont később már volt alapja is a magabiztosságnak, s ugyanez nem volt elmondható a vasiakról, akik sokáig nagyon ott voltak a szeren, de mindent egybevéve nem bírták a nyomást. Ha nem több ezer szolnoki szurkoló előtt  van a meccs, talán máshogy alakul minden, de ez csak találgatás - a tények azt mutatják, hogy a Körmend idén nem először esett vissza nagyon a második félidőben.

A legvégén jött az ilyenkor szokásos hazai gálázás, a közönséget szolgálta ki ekkor már az Olaj, a Körmend pedig várta, hogy véget érjen a derbi.

Báder és Mills játszott nagyot (előbbi inkább az első, utóbbi egyértelműen csak a második félidőben), de rajtuk kívül sokan tettek hozzá kevesebbet vagy többet ehhez a szolnoki sikerhez. A Körmendben Németh Isti is visszaszürkült egy idő után, ám addig kiválóan kosarazott, és mint Pór Péter is mondta, Ferencz Csaba semlegesítése is kulcskérdés volt a hazaiak számára - amíg engedték, húzóember volt, akárcsak Bell és Townes. Bár utóbbiakban ott maradt jó néhány kosár, akárcsak English-ben, aki egyelőre nem olyan, mint annak idején, amikor fénykorát élte Magyarországon. Viszont nagy potenciál van a még mindig fiatal Eilingsfeldben, akár válogatott szinten is.

A hétfői nagydöntőbe elsőként tehát a hazai pályán vitézkedő Szolnok került be. Megérdemelte az Olaj a sikert, mert profibban kezelte a mérkőzés kulcsmomentumait, mint a Körmend. Emellett a lepattanóharcot is hozta, ami akkor volt nagy jelentőségű, amikor nem mentek a hazaiak dobásai, és rendszeresen visszatehették a lecsorgókat. Összességében egy jó kis meccset láthattunk, reméljük a többi is hasonló vagy még jobb lesz! Azt pedig kijelenthetjük: a Tiszaligetben, kupadöntőben - bárki is kerül majd oda ellenfélként a Paks és az Albacomp közül - őrült nehéz lesz legyőzni a hazai társaságot.

Magyar Kupa négyes döntő, első elődöntő
2012. április 8. Szolnok, 2000 néző
Vezette: Földházi, Ádám, Balogh Gy.

Szolnoki Olaj Kk – Fortress-Lami Véd Körmend
88-76 (24-25, 23-25, 18-14, 23-12)

Szolnok: Trotter 12/6, Mills 22/6, Horváth Á. 9/3, Nikolov 9/3, Báder 19. Csere: Fodor M. 5/3, Gay 6/6, Soós 2, Grebenár, Trepák 4, Vezetőedző: Pór Péter.

Körmend: Németh I. 12/6, Fodor G. 9/3, English 12/3, Bell 12/6, Townes 13/3. Csere: Ferencz 8, Mladenovic, Cseh, Ruják 3/3, Eilingsfeld 7. Vezetőedző: Zoran Martic.

Kipontozódott: -.

Pór Péter: Az első félidőben nem sok védekezés volt egyik oldalon sem, engem természetesen a mieink oldala érdekel inkább, 50 pontot egyszerűen nem lehet kapni egy félidő alatt. A Körmend extrán dobott, alig hibáztak, de azt hiszem, a támadás nálunk is rendben volt. A második félidőben védekezést váltottunk, nagyobb iramot is kezdtünk diktálni és ezzel magunk javára fordítottuk a meccset. A EuroChallenge meccsek sokat segítettek nagyon, hogy fizikálisan és mentálisan is jól bírjuk a végjátékot.

Zoran Martic: Nagyon nehéz lesz bárkinek is megvernie a Szolnokot. Jól játszottunk ma, a harmadik negyedik jobbak is voltunk szerintem, ott viszont elkezdtünk hibázni és ezeket a bakikat kihasználta a Szolnok, nagyon nagy önbizalmuk is lett ezek miatt a szituációk miatt. Nem fáradtunk el szerintem, de a Szolnoknak ez a 10-15. ilyen meccse ebben a szezonban, nekünk meg nagyjából a második, ők hozzá vannak szokva a nagy iramhoz, a kemény játékhoz és a szoros végjátékhoz, nem véletlenül vannak a EuroChallenge négyesdöntőjében. A bajnokság csak most kezdődik és nemrég, két hónapja kezdtünk csak el dolgozni. Ami jó, hogy ennek ellenére sem rohant át rajtunk az Olaj és ezt már elég komoly részsikerként tudom elkönyvelni.

Báder Márton: Két ellentétes félidőn vagyunk túl, mert bár a támadással nem volt gond az elején sem, védekezésben pocsék teljesítményt nyújtottunk. A második félidőre azonban nagyon összeálltunk, a Körmend pedig szerintem elfáradt kicsit. Holnapra megpróbálunk regenerálódni, amennyire csak lehet, közben pedig várjuk, hogy ki lesz az ellenfelünk a döntőben.

Németh István: A 25. perctől a tiszta dobóhelyzeteinket sem dobtuk be, ennek pedig sajnos élharcosa voltam. Amikor hátrányba kerültünk, elkezdtünk kapkodni és ez nagyon nem tett jót a játékunknak. A holnapi meccset valamilyen szinten már a bajnoki rájátszásra való felkészülés részének tekintjük, volt eddig összesen két szoros meccsünk és hozzá kell ezekhez a végjátékokhoz szoknunk.

Fotó: sportvitalitas.hu

Fotó (slide): szolnokinaplo.hu