Kikapott az Olaj, de az esély megmaradt!

Az első negyed egészen kiegyenlített játékot hozott. Az elején mindkét gárda alig-alig hibázott, majd ahogy ez lenni szokott, az idő múlásával a 60-70% körüli mezőnyszázalékok szépen beestek 40-50% közé. Két váratlan hős húzta a két együttes szekerét, hiszen ebben és a következő negyedben is Marko Djeraszimovics volt az egyik legeredményesebb vendég kosaras, a túloldalon pedig Lehto jeleskedett, pedig előzetesen talán tőle lehetett a legkevésbé várni a csodát a finnek részéről. Báder Márton az első percekben tarthatatlan volt, aztán kicsit elhalkult és le is ültették, míg Trotter nem igazán találta dobóformáját, de így is a legponterősebb szolnoki játékosnak bizonyult. A túloldalon a két Williams ebben a szakaszban nagyon pontatlan volt még. A felvonás végén a súlyos faultgondok miatt érdekes szerkezetben került pályára az Olaj és ezt kihasználta a hazai csapat, 6 pontra is elhúztak, végül 22-18 volt az állás 10 perc játék után.

A második negyedben nem sok minden változott, általában pontra pont volt a válasz, hibára pedig hiba. A szolnokiak sajnos tovább gyűjtögették a faultokat, amiből a félidőre már Nikolovnak, Soósnak és Trepáknak is 3-3 volt, előbbi kettő pedig óriási problémának tűnt, hiszen az új légiós, Tuljkovics abszolút formán kívül játszott, így hármas-négyes poszton látni lehetett, hogy bajban lehet az Olaj. A tamperei gárda nagyon sok büntetőt hagyott ki, főleg a cserecenter, Ahvenniemi és az ex-Albás Damon Williams járt ebben az élen. Egy közepes félidőt követően 38-34-gyel fordultak a csapatok.

Fordulás után előbb jött a jó rész - két támadás alatt két tripla és Soósé már a 40-40-es egyenlítést jelentette - majd következett a feketeleves. Nikolov szinte pillanatok alatt összeszedte a negyedik hibáját, így a kispadra kényszerült, ezt pedig egy 11-0-s rohanással köszönték meg Williamsék, akik közül mindhárom amerikai ebben a periódusban indult be: Antwine és Damon Williams is hasznosan játszott ekkor és Bailey is kezdte megtalálni a ritmust. Innen még volt visszaút, hiszen Báder és Fodor kosaraival hat pontra zárkóztunk vissza, ám a finnek már lendületbe jöttek és simán 10 pont fölé tornázták, majd ott tartották előnyüket, a negyed végén pedig 14 volt közte.

Az utolsó felvonás nagy részében is csak szenvedett az Olaj, maximum az eredmény tartására voltak jók, de egyre inkább kezdett elhúzni a Tampere. Hogy még nagyobb legyen a gond: Fodor, majd három és fél perccel a vége előtt Soós is kipontozódott és bár Bailey csak az egyik büntetőt dobta be, ekkor 77-58-at mutatott az eredményjelző. Ami ez után következett, az kisebb csoda, de mindenképpen a remény visszatérése. A finn edző hiába kért ugyanis többször időt, úgy tűnt, játékosai idő előtt nyugodtak meg, a Szolnok pedig Trotter és Djeraszimovics vezérletével futott egy 11-0-át, így a kiütéses vereség helyett egy abszolút biztató -8-at sikerült kiharcolni a végére.

Az első három és fél negyed alatt összeszedett -20 nagyon csúnyán mutatott, de azt nem szabad elfelejteni, ez egy oda-vissza mérkőzésekből álló kupapárharc. Teljesen mindegy, hogy milyen játékkal, a végeredmény a lényeg. Márpedig nyolc pontos hátrány simán ledolgozható a Tiszaligetben, igaz, jóval pontosabb játék kell hozzá, hiszen arra nem lehet alapozni, hogy 36 perc után majd Szolnokon is elfogynak/kiengednek a finnek. Mindenesetre ezzel a 77-69-es vereséggel az eredményt tekintve elégedett lehet a magyar csapat, a játékbeli hibák kijavítására pedig majdnem egy hete lesz most Pór Péternek. Az első mérkőzések után elmondhatjuk az ilyenkor elmondható legfontosabb mondatot: az esély megmaradt!

Pyrintö: Lehto 20/6, A.Williams 18/9, D.Williams 13, Ahvenniemi 3, Nikkila 6. Cserék: Bailey 17, Niemi, Mattila

Olaj: Trotter 19/9, Djeraszimovics 15, Soós 9/9, Nikolov, 5, Báder 14. Cserék: Tuljkovics 2, Fodor 5/3, Trepák

Fotó: telesport.hu