Tóth Gergely: (be)ugrásra készen
Bekapcsolódott a Kis-Rába menti Takarék SKC felkészülésébe a nyáron Zalaegerszegről szerződtetett Tóth Gergely, a válogatott középjátékosa. A center az előző heteket a nemzeti együttesnél töltötte. "Költözése" után soproni szerzőnk, Botár László interjúvolta meg a remek kézzel megáldott magasembert.
- Üdv Sopronban, hogy érzed magad, milyenek az első benyomások új csapatodnál?
- Úgy látom, egy rendes, szerény és összetartó közösségbe kerültem. Korábban egy fél évig Keresztes Rafival játszottam együtt Körmenden, Vesztergom Zsoltival pedig a korosztályos válogatottban szerepeltem együtt. Ja, és a hamarosan a csapathoz csatlakozó JT-vel, azaz Jermaine Thomas-szal is Körmenden kosaraztam egy csapatban. Biztos kell még némi idő, hiszen azért csak egy új közösségbe kerültem, de nem lesz gond, úgy érzem, ó kis csapatunk lesz.
- Bemutatnád magad a soproni szurkolóknak, honnan indult a karriered, kinek köszönheted a legtöbbet annak kapcsán, hogy válogatott játékos lehettél?
- Körmend mellől származom, Körmenden kezdtem el kosarazni. A legtöbbet egyértelműen Patonay Imrének köszönhetem, ő olt a nevelőedzőm. Később dolgoztam Sabáli Balázzsal és Zsebe Ferenccel. Az utóbbi két évadot Zalaegerszegen töltöttem, ahová azt követően kerültem - Patonay révén -, hogy az egerszegi csapat bajnok lett. Kezdetben kevesebb szerepet kaptam, ám amikor szezon közben elmentek a légiósok, már többet játszhattam. Tavaly anyagi okok miatt gyengébb s gyakran változó csapat volt Zalaegerszegen, amelyben kezdő játékos lehettem, de nem igazán voltam elégedett, többet vártam magamtól.
- Eddig együtt készültél a válogatottal, most pedig, amikor a nemzeti csapat Ukrajnában játszik te Sopronban készülsz. Hogyan élted meg mindezt?
- A válogatottnál, ahol hat center volt a keretben, hoztak egy döntést, amit természetesen el kellett fogadnom. Utána Keller Ákos sajnos megsérült. Most az a helyzet, hogy edzem Sopronban, de ha szólnak, hogy szükség lenne a játékomra a válogatottban azonnal és örömmel megyek.
- Négyes és ötös poszton is jó játékra lehetsz képes, a két poszt közül melyiket kedveled inkább?
-Egyértelmű, hogy a négyest. Úgy érzem a középtávoli, távoli dobások az erősségemnek számítanak. Jobban szeretek távolabb játszani a gyűrűtől, mint a palánkok alatt brusztolni, harcolni, de természetesen ha ez utóbbira van szüksége a csapatnak, akkor azért ebben is oda tudom tenni magam.
- Milyen reményekkel, célokkal jöttél Sopronba, mit vársz a csapattól és magadtól?
- Úgy gondolom, a rájátszásba mindenképpen be kell jutunk. Tudom, a csapatnak az előző szezonban nagyon kevésen múlt a négy közé jutás, úgy gondolom ha ez most sikerülne azzal nagy örömöt szereznénk a szurkolóknak. Én pedig szeretnék a tőlem telhető lehető legtöbbet segíteni a csapatnak a jó eredmények elérésében.
Fotó: zalaihirlap.hu