Playoff-percek: a Magic nem úgy nyert, ahogy tervezte

Mindkét edző változtatott

Jamahl Mosley próbált proaktívan reagálni arra, hogy a túloldalon Jarrett Allen ma sem állhatott a Cavaliers rendelkezésére, így ismét visszanyúlt ahhoz a Jonathan Isaachez, akit a sorozat elején már láthattunk kezdőként, viszont a harmadik mérkőzés óta a helyét Wendell Carter Jr. vette vissza. Allen hiányát a Magic láthatóan egy magasabb szerkezettel próbálta kihasználni, a kezdőcsapat öt tagjából négyen is 6”10-es (kb. 208 cm) magassággal büszkélkedhettek – ehhez persze valószínűleg köze volt annak is, hogy Gary Harris nem tudta vállalni a játékot sérülés miatt. Végül Mosley Suggs mellett a Wagner-Banchero-Carter Jr.-Isaac tandemet küldte fel a pályára a feldobáskor, amiből különösen fontosnak bizonyult, hogy Carter és Isaac először voltak egyszerre a kezdőben.

A Clevelandnél is voltak változtatások, leginkább talán Marcus Morris kezdőbe kerülése okán kaphattunk fel a fejünket, a veterán wing korábban csak három találkozón lépett pályára a sorozatban és azokon is csak alig 13 percet átlagolt, most vélhetően a rutinja miatt bizalmat szavazott neki Bickerstaff – ez utólag érezhetően rossz döntésnek bizonyult. Ennek a levét jól láthatóan Caris LeVert itta meg, aki ma csupán 7 percet kapott, holott a párharc korábbi mérkőzésein a kezdőötös után a legtöbb percet átlagolta a sorozatban a kispadról – viszont az is igaz, hogy 24 perc alatt az a 7 pont, 2 lepattanó és 2 gólpassz 33%-os mezőny- és 27%-os triplahatékonysággal azért bőven adott arra okot, hogy kiszoruljon a rotációból, más kérdés, hogy jelenleg véleményem szerint nincs jobb opciója a Cavsnek helyette.

A Magic nem úgy nyert, ahogyan azt tervezte

Vélhetően az Orlando amiatt döntött a magasabb szerkezet mellett ma, hogy ezzel támadásban Allen hiányában dominálni tudják a festéket és ellensúlyozni tudják az első öt meccsen mutatott alig 30%-os triplázást csapatszinten. Ez finoman szólva sem sikerült a floridaiaknak, az Isaac és Carter Jr. kettős támadásban egyáltalán nem tudott felnőni a feladathoz, előbb 0, utóbbi 11 ponttal zárt – és bár Isaacnak védekezésben voltak jó momentumai, de a gyűrű közeli játék egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan azt az edzői stáb várta volna a csapattól. Támadásban viszont plusz opciók is nyíltak a Magic előtt az egyébként meglehetősen old-school stílusban zajló párharc során: tekintve, hogy Carter Jr. és Isaac is veszélyes kinti dobók, így kellően szét tudták húzni a pályát és Mobley kihúzásával kvázi üressé tudták tenni a festéket. A 66-38-ra elbukott festékből szerzett pontok ezt nem mutatják meg elég jól, viszont a Magic támadásai során többször látszódott, hogy gyors labdajáratással szeretnék még inkább szétszedni a Cavs benti védekezését – ebből leginkább Jalen Suggs tudott profitálni, aki egy szem kisemberként a kezdőben 6/13 triplát dobott be és gyakorlatilag alig nézett be a triplavonalon belülre. Az Orlando 35 mezőnykosarát 19 kiosztott gólpasszból szerezte – vagyis nagyjából minden másfeledik kosarat előkészítés előzött meg –, a Cavsnél viszont mindössze csak 15 gólpassz előzte meg a 42 sikeres dobást, ez pedig jól megmutatja a két csapat közötti különbséget támadásban. Az Orlando igyekezett magához képest gyors labdajáratással megmozgatni a Cleveland védelmét, míg Bickerstaff csapata főként egyéni megoldásokra bízta a győzelmet.

Védekezésben a fenti zárásokat igyekezett váltani a Magic, számtalanszor Jonathan Isaacnek kellett (volna) Mitchellt megállítani a váltás után – ez a magasember adottságait ismerve sokszor jó megoldás is lett volna, de ma a Cavs vezére ihletett napot fogott ki és egyszerűen nem volt ember, aki lábbal lekövesse őt. Mitchell végül kereken 50 ponttal zárt úgy, hogy 22 mezőnykosarából 18-at szerzett a gyűrű közvetlen közeléből – az egész mérkőzés során nagyon agresszívan támadta a festéket, mindegy volt neki, hogy ki vált rá, ebben pedig a magas szerkezetű Magic sem volt neki akadály a gyűrű alatt. Alapvetően Garland is hasonló elképzelésekkel próbálta tolni a Cavs szekerét támadásban, az irányító is egy tripláján és egy távoli kettesén kívül minden pontját a festékből szerezte.

Kiszámíthatóvá vált a Cavs

A Cleveland hátvédpárosa végül 71 pontot szerzett, viszont mellettük egyszerűen nem voltak életképes opciói a csapatnak, LeVert mellőzésével és Morris totális betlijével még csak a lehetőség sem volt adott, hogy ne legyenek ennyire egydimenziósak és orrnehezek a clevelandi támadások. Ennek eredménye lett, hogy bár kiváló mérkőzést játszott a Mitchell-Garland duó és gyakorlatilag azt csináltak a Magic belső védekezésével, amit csak akartak, de ez a páros a Cavs pontjainak 74%-át dobta, az ohióiak részéről pedig Mitchellen kívül senki nem tudott pontot szerezni az utolsó negyedben (!) – ilyen egysíkú támadójátékkal nem lehet playoff-meccset nyerni, pláne nem olyat, ami a párharcot is eldönthetné.

Luka Doncic és Kyrie Irving átment a teszten

A hatodik meccs első negyedében visszatértünk a közelmúltba, a Dallas támadójátéka Doncic-ról szólt: 12 perc alatt összesen 12 másodpercet pihent, csapata 34 pontjából 16-ot dobott, 10-et pedig előkészített. Ugyanakkor nagyon figyelt a társakra, Lively-val és Gafforddal is "dobatott" könnyű duplát, Washingtonnal és Greennel pedig triplát, igyekezett mindenkit bemelegíteni. Kyrie Irving eközben inkább védekezésben jeleskedett, majd a második negyedben neki kellett volna fellépnie, de ekkor 1/5-tel zárt. 

Ugyanakkor ez nem jelentett gondot, mivel félidőre a Clippers csak úgy tudott visszakapaszkodni egál közelébe, hogy Paul George és James Harden is minimális időt töltött a padon, ráadásul George borzalmasan célzott, Hardentől el is vették a dobásait, így Powell, Zubac és Mann kosarai tartották életben a LAC-ot. Ebben óriási szerepe volt Irvingnek, aki immár sokadik alkalommal is komoly hatással volt a meccsre védőoldalon, ráadásul jellemzően az ellenfél sztárjainak életét keserítette meg.

A harmadik negyed elején aztán a védekezés meghozta gyümölcsét, a LAC sorra adta el a labdákat, vállalta a rossz dobásokat, amelyekből indult a Dallas. Irving támadásban is elkezdett alkotni, a második félidőben 28 (!) pontot szerzett. Doncic jól dolgozott a keze alá, a harmadik negyedben közéraktak 15 pontot és onnantól kezdve gond nélkül lemenedzselték a negyedik negyedet. 

Irving végül +22-es plusz-mínuszban zárt, mindkét oldalon extrát nyújtott, Doncic-ot pedig láthatóan limitálta a térdsérülése (1/10 triplázásánál érződött), viszont a duplákat 50%-kal dobta, kiharcolt 11 büntetőt és kiosztott 13 gólpasszt 5 eladott labdával - és a szlovén is nagyot melózott hátul. 

A Dallas megedződve jött ki a szériából

A playoff előtt az volt a fő kérdőjel, hogy a február óta kiemelkedően jó Doncic-Irving kapcsolat és a Mavs szinteket lépő csapatvédekezése hogyan muzsikál majd playoff-körülmények között. Összességében szinte minden jól működött: Doncic és Irving mindkét oldalon képes volt extrára, Derrick Jones Jr. hozza azt a jól védekező, triplát dobó, gyorsindításokat befejező játékot, ami ide tökéletes, PJ Washington hátul nem rogyott meg és a hatodik meccsen megjöttek a dobásai is (4/8 tripla), Gafford és Lively elöl-hátul megidézte a 2011-es bajnok Dallas Tyson Chandlerét. A kispadról Lively mellett fel tudott lépni Maxi Kleber és Josh Green is, simán megoldották az eredeti hatodik ember, Tim Hardaway Jr. szinte teljes kiesését, illetve Jason Kidd igyekezett tűzben tartani a rotációból kiszoruló Dante Exumot és Jaden Hardyt is. 

Bár Hardaway bokája és Kleber vállsérülése miatt most is akadnak kérdőjelek, illetve Doncic térde is rizikófaktorrá válhat, pályahátrányból sikerült megnyerniük egy playoff-sorozatot, ami láthatóan még jobban összekovácsolta a csapatot. A rájátszásban hatalmas szerepe van annak, hogy egy gárda mennyire egységes, és az előzetes félelmek ellenére a Dallas most egyben van, és ez leginkább annak köszönhető, hogy Jason Kiddék valamire nagyon ráéreztek Kyrie Irving lelkében. Túl sokszor láttuk, hogy ha nincs rendben mentálisan, akkor szétrobbantja maga körül a csapatot, és nem emlékszünk a 2016 környéki Irvingre, aki 1B opcióként hasonló szinten dominált egy megfelelő partnerrel. 

Kyrie Irving tovább hizlalta sorozatát

Irving a maival együtt 13 olyan playoff-mérkőzésen lépett pályára, amikor a győzelem a párharc megnyerését eredményezte volna - nos, az ő esetében nincs helye feltételes módnak, ugyanis mind a 13 alkalommal győztesen hagyta el a játékteret. 

Hogyan tovább, Clippers?

A párharc-felvezetőben is említettem, hogy ha Kawhi Leonard hiányzik a Clippers egyenletéből, akkor hiába Tyronn Lue minden edzői mágiája, előbb-utóbb a Dallas átveszi a program irányítását. Ez nagyjából a negyedik meccs második félidejében meg is történt, ha előtte nem ássa be magát 31 pontos hátrányba a Dallas, 5 meccsen továbbmehetett volna. Leonard nélkül Lue egy idő után nem tudott kit előhúzni - ma PJ Tucker kezdőbe állításával és kemény periméter-védekezéssel próbálkozott, Amir Coffey gyakorlatilag kezdőből a rotáció végére került, Russell Westbrook is 9 percet kapott, kvázi hat emberrel (a padról Norman Powell 36 percet játszott) próbálta meg megtörni a Dallast. Mindez lehetetlen küldetés volt, egy félidőig bírták tartani a lépést, utána viszont gyorsan kinyílt az olló és a mélyebb, emiatt frissebb lábakat bevető Mavs szétszedte őket. 

A Clippers történetében 2024 őszén új fejezet nyílik: beköltöznek a saját csarnokukba. Ez többek között azt jelenti, hogy közel 40 év LA-beli tartózkodás után végre búcsút inthetnek a szombat délután 1-kor kezdődő matinéknak: eddig ők tartották a gyertyát a Lakers és az NHL-es LA Kings számára (a csarnok és a hokicsapat tulajdonosa is az Anschutz-család), sokszor lehetetlen időpontokban kellett játszaniuk.

Az eddigi zuhanyhíradó alapján 2024 őszén a jelenlegi csapat váza kezdi meg a szezont. Kawhi Leonarddel már szezon közben hosszabítottak, és a hírek szerint ez a tervük Paul George és James Harden esetében is. George-nak jövőre majdnem 49 milliós játékosopciója van, amit jó eséllyel nem fog lehívni, hanem köt egy kicsit hosszabb szerződést, Hardennek pedig leketyeg a 35 milliós kontraktusa, szabadügynök lesz. A fontosabb kiegészítők közül Powell még két évig, Kobe Brown három évig szerződés alatt áll, Zubac, Mann és Coffey jövőre lesz contract yearben, Tucker és Westbrook pedig játékosopcióval rendelkezik - közülük igazán csak Westbrook maradására van esély, Tuckert vagy elpasszolják, vagy kivásárolják. Daniel Theis, Mason Plumlee és BJ Boston lesz szabadügynök, közülük gyakorlatilag bárkit meg tudnak tartani. 

A kérdés, hogy mit akarnak, mivel a játékosopciókkal (George, Westbrook, Tucker) jelenleg 170 millió dolláron állnak. Ebben nincs benne James Harden új fizetése (meglepődnénk, ha a mostani 35 millió alatt kapna), illetve legalább egy centert meg kell tartaniuk - máris 210 milliónál járunk, és ha még kiosztanak három minimumot, akkor 215-216 millión. A szabadügynök-piacot szinte elfelejthetik, csak minimumos játékosok jöhetnek. 

Idén 202 milliós fizetéseknél jártak 142 milliós luxusadóval, a 215-216 milliós bértömeggel masszívan belemennek a második apron-szintbe. A GSW idén 209 millióra fizet 176 milliónyi luxusadót, így a LAC-nak jövőre 215 milliós bértömeg után 200 millió körüli luxusadót is ki kellene csengetnie. Korábban három év alatt 133, idén 142, jövőre 200 millió plusz kiadás - ezt talán már Steve Ballmer feneketlen pénztárcája is megérezheti, de valószínűleg inkább kiadja ezt a pénzt, mert a Clippersnek most sztárokra van szüksége, hogy megtöltse az új csarnokot, és ha nem hosszabbítanak George-dzsal vagy Hardennel, akkor sem tudnának elhozni egy nagyobb nevet az FA-piacról. 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!