NBA Playoff 2024 - Az első kör előzetese (3/8)

Los Angeles Clippers (4.) – Dallas Mavericks (5.)
Első mérkőzés: 2024. április 21. vasárnap 21:30

Mi történt eddig?

A Los Angeles Clippers 2023-as nyara csendesen telt, mindössze Russell Westbrookot és Mason Plumlee-t igazolták újra, illetve szerződést kapott az újonc Kobe Brown. Az alapszakasz elején, november 1-én viszont robbant az átigazolási bomba: James Harden (és PJ Tucker) érkezett Philadelphiából – pótolhatatlan játékost nem kellett feladniuk, az egy darab 2028-as elsőkörös, két elsőkörös swapjog és két másodikkörös pick vállalható kockázatnak tűnt. Az első közös hetek nehezen teltek, a Clippers sokáig nem nyert meccset Hardennel, ám mielőtt „én vagyok a rendszer” nyilatkozata kezdett volna ráégni az irányítóra, a LAC összeállt: decemberben zsinórban kilencszer nyertek, majd karácsony és az All-Star között 19-5-ös futást mutattak be, Leonard pedig alá is írta idő előtti szerződés-hosszabbítását. Mindenképp meg kell említeni, hogy a javulásban nagy szerepet játszott a novemberben megszerzett rutinos német center, Daniel Theis is. Március elején 41-21-es mérleggel álltak és úgy tűnt, hogy a nyugati elsőségért is harcban lehetnek, de Westbrook március elején elszenvedett kéztörése visszavetette őket, beesett pár váratlan vereség és lemaradtak a Top3-ról. 

A Clippers régóta azzal küzd, hogy Kawhi Leonard és/vagy Paul George a szezon egy bizonyos pontján hosszabb időre kidől. Idén ez papíron elmaradt: Leonard 68 meccsen (2016-17 óta a legtöbb), George 74-en (2018-19 óta a legtöbb) lépett pályára, Harden pedig a szezon legvégét leszámítva összesen két összecsapást hagyott ki. A kiegészítők közül Westbrook párhetes távolléte mellett Ivica Zubac hagyott ki 14 mérkőzést, de Theis megfelelően pótolta a horvát magasembert. Leonard és George is All-Star szinten játszotta le a szezont, mindketten 41% felett tripláztak, Harden a kezdeti nehézségek után remekül fogta össze a gárdát, egyedül talán PJ Tucker elégedetlenkedése okozott problémát, de ennyi nagykutya között egy idő után elhalkult.

Azért nem minden tökéletes: Leonardnél az alapszakasz végén jött elő egy térdgyulladás, ami a kórlapja alapján bekavarhat a gárda menetelésébe, Hardennél is a legrosszabbkor jött elő térdfájdalom, illetve George szerződés-hosszabbítása is a levegőben lóg, ami bizonytalanságot okozhat az öltözőben. Amit még érdemes feljegyezni, hogy az utolsó pillanatban leigazolták a tehetséges bahamai magasembert, Kai Jonest, akivel mélyülhet a centerposzt. 

Ellenfeléhez hasonlóan a Dallas Mavericks mérlege sem tükrözi valós erejét, hiszen az elmúlt szűk egy évben fokozatosan szabták rá a keretet Luka Doncic és Kyrie Irving duójára – az All-Star szünet óta mutatott játékuk alapján a projekt sikeresnek tekinthető, de itt is bőven akadtak döccenők. Már a nyaruk is eseménydúsan telt: előbb 3 évre hosszabbítottak Irvinggel, majd a draftról Dereck Lively II-t, az FA-piacról Grant Williamst, Seth Curry-t, Dante Exumot és Derrick Jones Jr.-t húzták be, illetve a cserepiacon Richaun Holmest és az újonc Olivier-Maxence Prospert szerezték meg, majd októberben Josh Greent is idő előtt lekötötték hosszabb távra.

Az érkezők közül Lively, Jones és Exum a várakozásokat meghaladóan bevált, mindhárman remekül illeszkedtek be Doncic-ék mellé, ugyanakkor a nagy reményekkel igazolt Grant Williams nem tudott a csapat glue guy-ává válni – egyrészt nem is passzolt a rendszerbe, másrészt a rendszernek nem is igazán volt szüksége egy klasszikus, Draymond Green-szerű „ragasztóra”. 

A kisebb döccenők ellenére a Dallas parádésan indította a szezont, köszönhetően Luka Doncic-nak, aki NBA-karrierje legjobb fizikai formájában érkezett meg az edzőtáborra, illetve Tim Hardaway Jr.-nak, aki nagyon gyorsan beletanult a hatodik ember szerepkörébe – Doncic végül 70 meccsen játszott és zsinórban kettőnél többször nem hiányzott. Irvingnek nem sikerült jól az alapszakasz első fele, a szezon elején hullámzóan játszott, decemberben pedig három hetet kellett kihagynia egy lábsérülés miatt (csapattársa, Dwight Powell esett rá a jobb lábára). Visszatérése után sem működött jól a Mavericks, közel jártak az 50%-os mérleghez, így a menedzsment lépésekre szánta el magát a cserehatáridőnél: Williamst, Curry-t és egy 2027-es elsőköröst adták fel PJ Washingtonért, illetve Richaun Holmest Daniel Gaffordért. Ez a két húzás állította pályára a Dallast: Gafford, Lively és Powell révén három hasonló stílusú, Doncic-ék mellé passzoló magasembert tudott forgatni Jason Kidd a távolról életveszélyes Maxi Kleberrel együtt, illetve időnként Washington triplázása sokkal több hasznot hozott a kezdőben, mint Grant Williams „mindenből egy kicsit, de semmiből sem eleget” játéka.

Lassan mindenki a helyére került, Irving az utolsó két hónapban néha a legit MVP-esélyessé előlépő Doncic-ot is túlragyogta, Derrick Jones Jr., Josh Green és Hardaway is jól teljesített, Dante Exum pedig elkezdte betölteni Grant Williams szerepkörét védekezésben, miközben a triplázásával a túloldalon is szintet emelt a gárda játékán. A Mavs egy hatalmas rohanással zárta az alapszakaszt, március 7. és április 10. között 18 meccsből 16-ot behúztak, így az utolsó két meccsen már pihentethettek is. A Dallasnál bőven akadtak sérülések, Powell 19, Irving 24, Josh Green 25, Lively és Exum 27-27, Kleber 39 összecsapásról hiányzott, a playoffra fordulva viszont senkinek sincs komolyabb egészségügyi problémája (Lively térdgondok miatt hiányzott az utolsó nyolc meccsről, de az alapszakasz végére nagyjából meggyógyult, ám sajnos időközben elhunyt az édesanyja). 

Egymás ellen háromszor léptek pályára, de túl sok következtetést nem lehet levonni ezekből az összecsapásokból, mivel mindet 2023-ban játszották. November 11-én a Dallas 144-126-ra nyert, de a Clippersnél ekkor próbálták beilleszteni a csapatba Hardent (vagy fordítva), és Theis még nem volt a keret tagja. November 26-án az összeálló Clippers nyert 107-88-ra, de a Dallasnál a sérült Lively helyett Richaun Holmes kezdett, aki nulla pontot hozott össze, így hiába dobott 56 egységet a Doncic-Irving duó, az akkori társak támadásban nagyon nem álltak a helyzet magaslatán. Végül december 21-én futottak össze utoljára, a Clippers idegenben győzött 120-111-re – az egyik oldalon Irving, a másikon George hiányzott, illetve a Dallasnál Lively, Green és Kleber sem játszott, a LAC nyolc, a Dallas gyakorlatilag hét emberrel hozta le a meccset. Ami érdekesebb, hogy Doncic-nak van törleszteni valója a Clippers és Leonardék felé: 2020-ban és 2021-ben is a playoff első körében találkoztak, és mindkétszer a Los Angeles ment tovább. 

Az esélylatolgatást érdemes a sztároknál kezdeni, mert valószínűleg az a csapat jut majd tovább, ahol a párharc legjobb játékosa játszik. Nem megbántva Paul George-ot, James Hardent és Kyrie Irvinget, de ha mindenki egészséges, a „man to beat” Luka Doncic vagy Kawhi Leonard lehet.

Minden statisztikai mutató és eye-test alapján az idei Doncic az eddigi legjobb Doncic: karriercsúcs alapszakaszt teljesített pontokban (33.9 pontjával pontkirály is lett), triplaszázalékban (38.2%), büntetőkben (78.6%) és gólpasszokban (9.8). OffRatingben 122-es értéket hozott össze (100 támadásra vetítve 122 pontot szerez vele a Dallas), az eddigi legjobbja a tavalyi 120-as adat volt. Kicsit át is alakult a játéka, távolabb került a gyűrűtől: 100 támadásra vetítve karriercsúcs mennyiségben emel rá hármast, miközben jóval kevesebb büntetőt dob. Amit viszont nem mutatnak a számok (DefRatingje tavaly és idén is 113), hogy sokat javult az egyéni védekezése. Nyilván sosem lesz belőle védőzseni, de már kevesebb energiát kell fordítani a bújtatására, és ez független attól, hogy a Dallas elvileg legjobb ötösében Dante Exum és Derrick Jones Jr. a periméteren hatalmas előrelépés a korábbi évekhez képest. 

Kawhi Leonard szezonja talán méltatlanul szorult háttérbe: a kétszeres Finals MVP 32-33 évesen hozott karriercsúcsot mezőnyszázalékban (52.5%), a súlyozott, effektív mezőnymutatóban (58.5%) illetve a TS%-ban (62.6) – hihetetlennek tűnhet, de igaz: a LAC klasszisa idén „csak” a 88.5%-os büntetőzése miatt maradt le az 50-40-90-es klubról. Az ő esetében is el lehet mondani, hogy a DefRating-számai, illetve a labdaszerzési és blokkátlagai becsapósak, egészségesen még mindig a liga legjobb two-way játékosai közé tartozik. Leonard egyenletének kérdőjele az egészség, pontosabban jobb térdének egészsége. Az alapszakasz utolsó két hetében előjött egy makacs gyulladás, ami egy sűrű playoff-csatában hamar gondot okozhat, és a múlt alapján fog is. A 2021-es playoffban részleges ACL-szakadást szedett össze szintén a jobb térdében és a komplett 2021-22-es szezont ki kellett hagynia, 2023-ban pedig mindössze két PO-meccset bírt ugyanabban a lábában a meniszkusz. 

Egy pillanatra érdemes eljátszani a gondolattal, hogy egy egészséges Leonarddel minden idők egyik legjobb elsőkörös párharcát láthatnánk: valószínűleg egy hétmeccses, megjósolhatatlanul kimenetelű csatát élvezhetnénk. Ugyanakkor hiba lenne leírni az idei Clipperst, ha bekövetkezik az, amitől félnek a LAC-drukkerek. A korábbi években egyértelmű volt, hogy a Clippers addig menetel a playoffban, amíg Leonard pályára kerül, mert Paul George playoff-reputációja nem létező fogalom, a többi játékos pedig fontos építőkocka volt meghatározott feladattal, de nem olyan szintű vezérek, mint Leonard.

Most annyiban történt változás, hogy James Harden támadásban át tudja venni az első opciót. Nyilván nem tud már egy egész szériát dominálni és neki is vannak bőven choker-momentumai a playoffban, de egy kiélezett meccsen még mindig képes megcsinálni a clutch játékokat. Ha pedig Leonard akár kevesebb játékperccel, de pályára tud kerülni, akkor a LAC háromfejű sárkánya még mindig életveszélyes. A probléma Harden esetében is az egészség: szintén lábsérüléssel bajlódik, aminek a fokozott terhelés biztosan nem tesz jót, ahogy megyünk majd bele a párharc sűrűjébe. 

Ha Leonard térde nem gyógyul meg vagy limitált szerepet tud vinni, akkor felmerül a kérdés, hogy ki kezd helyette/játszik a hosszabb pihenője alatt Harden, Mann, George és Zubac mellett. Az alapszakasz végén előkerült a rutinos PJ Tucker, aki egyfajta „hamis” kezdőként volt ott a feldobásnál, de a téttel bíró meccseken 14-16 percet játszott összesen. Tucker arra jó lehet, hogy puhítsa egy kicsit Doncic-ot, de már nagyon nem az a védő, mint volt 3-4 éve, egész meccseket nem biztos bírna, így a többieknek kell előlépni. Russell Westbrook képes faktorrá válni a periméter-védekezésben, ellenben a másik oldalon öli a spacinget (27.3% tripláról), és kár lenne megbontani a vele jól működő második sort, így ha Tyronn Lue ragaszkodik az egy magasemberes felálláshoz, akkor marad Norman Powell és Amir Coffey. Egyikük sem tűnik életbiztosításnak védőoldalon (most jól jönne egy rutinos Batum és Covington), mindez Doncic és Irving passzjátéka mellett hamar fájó hiányossággá válhat. 

Jelenleg ugyanis extra minőségben működik a Dallas nagy duója, ráadásul a clutch szituációkban is villannak, lehet rájuk számítani egy szoros végjátékban - a Clippersnek mindenképp meg kell bontania a Dallas támadásainak alapját, Leonard ide vagy oda, mert ha belemennek egy pontpárbajba, szinte biztosan ők húzzák a rövidebbet. Elkezdhetik duplázni Doncic-ot, próbálják kivenni a labdát kezéből, ezzel megtörni az ellenfél ritmusát, sőt akár zónavédekezéssel is próbálkozhatnak, csakhogy ez a Dallas már nem a tavalyi Dallas, sőt nem is a szezon elején látott. A cserehatáridőig 100 támadásra vetítve 0.1 ponttal rosszabbak voltak ellenfeleiknél, február 8-a óta viszont 8.4 ponttal jobbak – utóbbi ligaszinten a második legjobb mutató. A deadline óta a kezdőötös 100 támadásonként 15.5 pontot ver az ellenfelekre, ami a negyedik legjobb. 

Ha Doncic-ot duplázni kell, Mann, George és Tucker tűnik alkalmasnak a feladatra, és nem is az a probléma, hogy ezzel feladják Exumot vagy DJJ-t, hanem hogy Irvingre Harden maradhat védőnek, akit nagyjából úgy ver meg lábon, ahogy akar. Tyronn Lue valószínűleg több védekezési formációt is kitalál majd Doncic limitálására, de ezzel egyrészt csak az egyik méregfogat húzza ki, másrészt Leonard nélkül hamar végessé válhatnak a lehetőségei. 

Áttérve a Dallasra, azért az ő védekezésük sem tökéletes, bármennyire is nagyot fejlődtek az utóbbi két hónapban. Irvinget fizikálisan könnyen bedarálhatja Harden vagy Mann, és ők még a könnyebb opciók: George ellen már esélytelen, de a padról Westbrook és Powell is kellemetlen ellenfél. Az ő bújtatása kulcsfontosságú lehet, vagy ha Kidd inkább a „megelőzésben” hisz, egy agresszív letámadásnál használható akár rásegítő emberként, akár a passzsávokat figyelő lesipuskásként. A labdás ember támadása, duplázása lehet a Mavs fő fegyvere, amiben Dante Exum és Derrick Jones Jr. válhat kulcsszereplővé, ezzel előzhetik meg, hogy a LAC számára kényelmes matchupok valósuljanak meg, ahol szemtől szemben támadhatják Irvinget és Doncic-ot.

A második sorban Washington, Green, Hardaway, Hardy és Kleber sem mondható védőzseninek, még ha akarattal általában nincs is gond, viszont amíg a deadline előtt a DefRatingjük a 22. helyre volt elegendő, azóta az 5. legjobb védelemmel büszkélkedhetnek - elsősorban a periméter-védekezésük feljavulása miatt. Sikerült úgy összegyúrni a rotációt, hogy hátul a játékosok erősségei domborodjanak ki, most az a kérdés, hogy mindezt folytatni tudják-e a playoffban, ahol az ellenfél specifikusan készülhet az egyéni gyengeségekre.

Mivel várhatóan mindkét oldalon pörgős lesz a periméter-védekezés, támadásban nagy teher hárulhat a centerekre, mivel itt nem Nikola Jokicsok vagy Joel Embiidek vannak, akik olvassák a játékot. Ivica Zubac/Daniel Theis és Dereck Lively II/Daniel Gafford is jól játssza a kettő-kettőket, viszont ha megbomlik csapatuk alapjátéka, akkor szervezésben, labdaleütésben konzisztensen nem jeleskednek. Akadnak kis hendikepek, Gafford az utóbbi hetekben többször is 3-5 gólpasszos meccseket hozott le, Theis képes bedobálni a kinti helyzeteket, Plumlee pedig fénykorában 3-4 gólpasszt átlagolt.

Támadópattanózásban Zubac elitnek számít (2.9 támadópattanó), viszont a túloldalon Gafford és Lively is jeleskedik ebben a műfajban, vagyis összességében 1-1 meccsen faktorrá válhatnak a magasemberek, de párharcot nem fognak eldönteni. Ugyanakkor klasszikus ötös (vagy ötöst játszó) nélküli small-ball felállás egyik csapatnak sem fekszik, ilyen szempontból „hagyományosabb” párharcra számíthatunk. Ha a LAC mégis itt próbálkozna a Dallas megbontásával, arra PJ Washington a válasz, Charlotte-ban évekig gyakorolhatta a small-ball ötös szerepkörét és jól is ment neki. 

A kispadokat vizsgálva jó kérdés, hogy mennyire szűk rotációval dolgozik majd a Dallas. Tim Hardaway Jr. és PJ Washington masszív perceket vihet (THJ kifejezetten szeret a LAC ellen játszani, Washington pedig 2 hónap alatt alapemberré vált), Gafford és Lively osztozhat a centerperceken, ugyanakkor a Top8 mögött is érdemes lenne tűzben tartani Josh Greent, Jaden Hardyt, Dwight Powellt vagy Maxi Klebert, így Kiddnek valószínűleg menedzselnie kell a perceket. A LAC-nál nincs ilyen gond, ha Leonard kidől, akkor Tucker kezdhet, ha Leonard játszhat, akkor Tuckerrel a rotáció végén érdemes számolni. A padról Westbrook, Powell és Theis oldhatja meg a percek jelentős részét, Plumlee, Coffey és Brown inkább csak tartalékok, akik akkor jöhetnek, ha már ég a ház és valami váratlant kell húznia Lue-nak. 

Az edzőknél Tyronn Lue-nak nagyobb a reputációja, mivel kiváló taktikai húzásokra képes, amivel Jason Kidd fölé is kerekedhet. Ehhez azonban megfelelő játékosok kellenek, és ha Leonard nem játszhat, limitáltan játszhat, vagy a párharc egy pontján kidől, onnantól kezdve meglehetősen beszűkülnek Lue lehetőségei. Kidd ugyanakkor egyre több dicséretet gyűjt be ligaszerte, ahogyan az elmúlt egy évben felépítette a Dallas játékát (a legnagyobb dicséretet a Mavs-menedzsmenttől, akik hosszabbítanának vele), és az sem vehető el tőle, hogy 2022-ben egyszer már konferencia-döntőig segítette a Maverickset. Eléggé 50-50-es szituációnak tűnik a mesterek ráhatása a párharc alakulására. 

Összefoglalva a Clippers oldalán egy nagy kérdőjel Kawhi Leonard egészsége, Paul George és Russell Westbrook playoff-múltja, egy kisebb kérdőjel Harden egészsége és PO-múltja, a túloldalon pedig azt nem tudjuk, hogy milyen hatékony Doncic és Irving párosa, illetve a Dallas alapszakaszban szárnyaló új rendszere nagyobb nyomás, playoff-körülmények között. A rutin egyértelműen a Clippers felé billenti a mérleg nyelvét, de az egészség és a pillanatnyi forma a Mavericks sikerét ígéri. 

Tipp: ha Leonard egészségesen végigtolja a párharcot, akkor is elmehet a széria hat-hét meccsig, de abban az esetben a LAC-ra tennék. Ha viszont Leonardnek akár csak apróbb gondjai lesznek, akkor a Dallas hamar elveheti a pályaelőnyt és a hatodik meccsen, hazai pályán továbbjut. Érzésem szerint a második forgatókönyv válik valóra, ezért tippem: 4-2 a Mavericks javára.