Playoff-percek: A Magic fegyvereivel nyert a Cavaliers

Uralta a festéket a Cavaliers, a hetedik meccsre a büntetővonal is az övék lett – Bickerstaff javította a hibáját, Mosley kicsit túlgondolta – Mitchell Iverson és James nyomdokaiban – megremegtek a kezek a Magicnél, de fényes jövő állhat előttük – a Celtics ellen nem triplázhat így a Cavs.

A festékben nyerte meg a Cavaliers

Az alapszakaszban egy jelentős fegyvere volt a Magicnek támadásban, a festék támadása, aminek köszönhetően ők harcolták ki a legtöbb büntetőt, illetve 51,8 pontot átlagoltak a festéken belülről, ami a nyolcadik legtöbb volt a mezőnyből. A büntetővonalra a Cavaliers elleni párharcban is szépen el tudtak jutni, 24,4-ről 25,1-re emelték a kiharcolt büntetőik számát, ugyanakkor a festéken belülről jelentősen visszaestek, 51,8-ről 37,7-re esett az innen szerzett pontjaik száma.

A Cavaliers eközben a párharc végére felismerte, hogy a Magic közel sem tudja olyan jól védeni a gyűrűt, mint ahogyan azt korábban elhitették, Donovan Mitchell vezetésével elkezdték orrvérzésig támadni a festéket, így a hatodik meccsen 66, a hetediken 50 pontot értek el erről a területről, miközben a Magic 38, majd 28 pontot tudott innen szerezni. Noha a büntetőket nem tudták elvenni a Magictől, és a hetedik meccsen is 30 alkalommal engedték őket odaállni a vonalra, de közben a festék folyamatos támadásából a Cavaliers is profitált, 36 büntetőt harcoltak ki a hetedik meccsen, így két olyan tényezőben tudták felülmúlni az ellenfelüket, ami korábban a Magicnek volt az erőssége.

Abban, hogy a Magic nem tudott az alapszakaszhoz hasonlóan eredményes lenni a festékből, hatalmas szerepet játszott Evan Mobley, aki az utolsó két meccsen 5-5 blokkot osztott ki, de a párharc korábbi részében is nagyszerűen védekezett. Amikor Mobley pályán volt, 40,1 százalékkal dobtak mezőnyből a Magic játékosai, viszont amikor ült, olyankor ez felment 46,7 százalékra.

 

Bickerstaff javított, Mosley most rossz döntéseket hozott

Jarrett Allen kidőlése miatt az ötödik meccsen Isaac Okoro került a kezdőbe, de annak ellenére is kivette őt onnan JB Bickerstaff, hogy azt a meccset megnyerte a Cavaliers. Annyiban logikus volt a döntése, hogy a helyére bekerülő Marcus Morris jobb volt támadásban az ötödik meccsen, viszont a hatodik összecsapásra láthatóan mindkettejüket megzavarta a szerepváltozás, Morris és Okoro is gyengélkedett támadásban, így a hetedik összecsapásra visszacserélte őket az edző. Ez kiváló döntésnek bizonyult, mert Okoro egyrészt veszélyesen támadta a gyűrűt, másrészt pedig megtalálta Paolo Banchero ellenszerét. Már az első hat meccsen is sokat fogta a Magic sztárját, de akkor még nem járt sok sikerrel, Banchero addig 9/15 dobását elsüllyesztette mellőle, viszont a hetedik összecsapáson 4/11-et szenvedett csak össze mellőle, hatalmas szerepe volt abban Okoro védekezésének, hogy a második félidőre ő is lelassult támadásban.

Mosley is változtatott a kezdőjén, visszatette a sérüléséből felépülő Gary Harrist a kezdőbe, így Jonathan Isaac visszament a padra, és ezzel száműzte az ötödik meccs végén, valamint a hatodik meccs jelentős részében használt szupermagas felállását. Abban nem volt változás, hogy az első negyed hajrájára behozta Markelle Fultz-ot, aki szokás szerint agresszívan kezdett, ahogyan az is megmaradt, hogy a második negyedet öt cserével kezdte a Magic, viszont azt a felállást mindössze 78 másodperc után elengedte Mosley, és Banchero jött is vissza a pályára.

Mosley most először mintha nem bízott volna meg kellően a cseréiben, rosszul menedzselte őket az első félidőben, ennek fényében viszont meglepő volt, hogy a negyedik negyedet ismét a Fultz-Anthony-Ingles-Wagner-Isaac ötössel nyitotta, hogy aztán mindössze 85 másodperccel később máris továbbálljon ettől a sortól. Korábban négy meccsen is sikerrel használta rövidebb időszakokra ezt a sort Mosley, 21 perc alatt 44-30-ra verték a Cavalierst ebben a felállásban, a hetedik meccsre viszont nem mert már érdemi lehetőséget adni egyszerre ennek az ötösnek, noha nem egész 3 perc alatt most is +2-ben zártak velük.

 

Mitchell olyasmit tett, amire csak Iverson és James volt képes

Donovan Mitchell a hatodik meccsre felismerte, hogy lehet támadni a Magic gyűrűjét, a közeli dobásaira és a büntetőire építve eljutott 50 pontig, viszont a hetedik meccsen sokáig mintha csak ő emlékezett volna erre, az első félidőben szinte kizárólag ő folytatta ezt. A második negyed hajrájában ez ugyanakkor megváltozott, Okoro, Merrill és LeVert is elkezdett befelé indulni, miközben Merrill olyasmit is csinált, amire nagy szüksége volt a Cavsnek: triplákat dobott. A második félidőben ugyanezzel a felfogással folytatták, Strus is kezdte elkapni a fonalat annak köszönhetően, hogy Mitchell magára irányította a figyelmet a festék támadásával, míg a negyedik negyedre Garland is megérkezett, illetve Mobley is meg tudott már villanni támadásban.

Mindennek az alapja egyértelműen Mitchell agresszivitása volt, aki a legutóbbi 50 pontja után most 39-ig jutott, és arra csak egyszer volt példa, hogy valaki egy párharc hatodik és hetedik meccsén 89 pontnál többet érjen el, Allen Iverson 90-ig jutott a 2001-es keleti döntő utolsó két találkozóján. Mitchell mögött Dominique Wilkins és Jimmy Butler következik a sorban, előbbi 1988-ban a második körben, utóbbi 2022-ben a keleti döntőben dobott 82 pontot a hatodik-hetedik meccsen.

Mitchell emellett mindössze a második játékos lett a Cavaliers történetében, aki hetedik meccsen legalább 30 pontot dobott, korábban csak LeBron James volt erre képes a csapat színeiben. A Cavaliers 1993 óta először nyert párharcot úgy, hogy James nem a keret tagja.

 

Hogyan tovább, Magic?

Fényes jövő állhat a Magic előtt, és ebből a párharcból igencsak sokat tanulhatnak a kulcsjátékosaik. Franz Wagner többször is remek teljesítményt nyújtott, hatalmas szerepet játszott a hazai meccsek megnyerésében, viszont a hetedik meccsre összement, faultgondokba keveredett, és mindössze 1/15 dobását süllyesztette el. Jalen Suggs is megvillantotta, hogy milyen komoly two-way potenciál rejtőzik benne, agresszív és szívós védekezését most többen is megismerhették, emellett támadásban is voltak kiugró teljesítményei, viszont a hetedik meccsen nála is megremegtek a kezek, 2/13 dobását értékesítette csak, nagyon hiányoztak a triplái a Magicnek.

Paolo Banchero sztárpotenciált villantott, a hét meccsen 27 pontot, 8,6 lepattanót és 4 gólpasszt átlagolt, miközben 40 százalékkal triplázott, de főleg a párharc első felében akadtak gondjai az eladott labdákkal, és a hetedik meccs második felére ő is kicsit elfogyott. Amiatt mégis biztató volt a hetedik meccs tőle, hogy akkor is meg tudta találni annak a módját, hogy pontot szerezzen, amikor már nem estek a dobásai, 18 alkalommal jutott el a büntetővonalra, és szinte kizárólag az ő agresszivitása miatt kerültek 18 pontos előnybe az első félidőben, illetve maradtak sokáig látótávolságon belül a hajrában is. Az ugyan nem mutat jól, hogy 4/15 dobása ért csak célba a második félidőben, és ekkor már a büntetői is kimaradoztak, de nem nagyon volt más választása, a társak is 7/28-at szenvedtek csak össze a fordulást követően. Csak a teljesség kedvéért: Banchero 38 ponttal és 16 lepattanóval zárta a hetedik meccset.

Közel álltak a továbbjutáshoz, vezettek már 18 ponttal is, viszont a kulcsemberek elfogytak a végére, így egy számukra negatív rekordot hozott a hetedik meccs, a play-by-play érában ilyen nagy előnyből még egyetlen csapat sem veszített hetedik meccset.

A Magicnél úgy tűnik, hogy megvan az alap ahhoz, hogy hosszabb távon is sikeres csapatot alkossanak, a Suggs-Wagner-Banchero trió kiváló mag lehet ehhez. Fontos nyár előtt állnak, mert Suggs, Wagner és Banchero is újoncszerződésen van még, miközben Jonathan Isaac szerződése nem garantált, Joe Ingles és Moritz Wagner megállapodása pedig csapatopciós, úgyhogy komoly sapka alatti helyük lehet, ha úgy akarják. Az Isaac-Wagner kettőst lehet, hogy érdemes lenne megtartani, előbbi egészségesen a liga egyik legjobb védője, utóbbi pedig a rájátszásban is bizonyította, hogy keménységet tud a pályára vinni, és az sem mellékes, hogy az egyik sztárpalántájuk bátyjáról van szó. Markelle Fultz és Gary Harris is szabadügynök lesz, és jutányos áron meg lehet tartani őket is, míg Chuma Okeke esetében nem valószínű, hogy attól kell tartani, hogy hamar aláír egy offer sheet-et, vele valószínűleg ráérnek foglalkozni, ha egyáltalán megtartják.

Ami az esetleges erősítéseket illeti, az irányító-, illetve a centerposzt sem egyértelműen letisztázott a következő évekre a fiatal mag körül, mindkét pozícióra vannak embereik, de azért nem biztos, hogy olyanok, akik hosszabb távon is meghatározó emberek tudnak itt maradni. A másik terület, amiben erősödniük kellene, az a tripladobás, és emiatt nem is meglepő, hogy pletykaszinten összekötötték már őket Klay Thompson és Paul George kettősével, viszont mindketten ütnék valamennyire a Suggs-Wagner-Banchero sort – nem hinném, hogy hosszabb távon az lenne a megfelelő irány, hogy Suggs a kinevezett irányító a csapatban, ráadásul mindkét pletykált játékos már 34 éves.

Amiatt ugyanakkor nincs is könnyű helyzetben a Magic, hogy idén nyáron nagyrészt olyanok vannak a szabadügynökpiacon a magasabb polcokról, akik már elmúltak 30 évesek, és akár gondolkodhatnak úgy is Orlandóban, hogy valakinek azért adnak mondjuk egy-két szezonra nagy pénzt, hogy később fel tudják használni a szerződését egy cserében – most még nagyon rugalmas a pénzügyi helyzetük, de 2025 nyarán el fog indulni Franz Wagner új szerződése, ami nem kizárt, hogy a maximum környékén lesz, Suggs következő szerződése is ekkor fog majd elindulni, majd 2026 nyarán Banchero feltételezhető maximuma is elkezd ketyegni, úgyhogy nincs sok idejük arra, hogy a piacról erősítsenek.

 

A Celtics vár a Cavsre

A Cavaliers komolyan megszenvedett a liga harmadik legjobb védelme ellen, de nem igazán lélegezhetnek fel, mert most a második legjobb védőalakulat vár rájuk, miközben a Celtics nem 22., hanem első volt támadójátékban is. Az nem fog ismét beleférni a Cavsnél, hogy Mitchell egy egész félidőre eltűnjön, végig agresszívnak kell maradnia, de arra is égető szükségük lenne, hogy Garland mellett más is elkezdje bedobálni a triplát – az irányító meccsenként 5 hármasba állt bele a Magic ellen, és ezek 40 százaléka be is esett (14/35), miközben Mitchell 13/52, Strus 12/38, LeVert 4/17, Okoro 4/17, Niang 2/15, Morris 3/14, Mobley 3/11 hármasát dobta be a párharc során. Merrill neve mellett szépen fest az 5/10, és a hetedik meccsen valóban volt annak jelentősége, hogy kétszer is beköszönt kintről, de a maradék három tripláját olyankor dobta, amikor már annak nem volt jelentősége.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus