Playoff-percek: A Wolves elvégezte a házifeladatot és hozta a clutch időszakot

A Timberwolves kiválóan elvégezte a házifeladatot

A párharc-felvezetőben szó esett a két csapat előnyeiről és hátrányairól, illetve arról, hogy a Wolves a Nuggets ellen lett felépítve. Az első meccsen látszott, hogy a Minnesota kiválóan felkészült az ellenfélből, nagyrészt a Denver hátrányai domborodtak ki. Anthony Edwards rögtön a meccs elején meg tudott őrülni, ami jó alap volt egy 43 pontos PO-karriercsúcshoz. A Nuggets kispadja most sem volt rossz, de hiányzott a tavaly Bruce Browntól látott extra teljesítmény, amit ma Naz Reid hozott a negyedik negyedben. Viszont a denveri cseresor megérdemli a dicséretet, mert az első negyed végén sokat segítettek a visszazárkózásban - Reggie Jackson és Justin Holiday itt meglepően jól nézett ki védekezésben és később is jól teljesítettek. 

A gond inkább a kezdőötös játékával volt, ott kiváló munkát végeztek Gobert-ék. Aaron Gordon megint kiosztott hat gólpasszt, de a spacingben semmit nem segített (0/1 tripla), egyetlen támadópattanója sem acélos, de ami nagyobb gond: szinte teljesen kikapcsolták a védekezését. Jamal Murray-nek szinte az egész meccsen az utasülés jutott támadásban és védekezésben is - az első félidőben elért 0 pont, összességében a 17 pont és 4 gólpassz előfordul, a védőoldalon bemutatott egyszem lepattanó viszont édeskevés. 

Nikola Jokicsot lefárasztotta, hogy hol Gobert, hol Towns, hol Reid fogta - így is összeszedett 32 pontot, de túl sok dobást rontott, és a Wolves munkájának igazi értékmérője a 7 eladott labda és a clutch szituációkban nyújtott erősen átlagos teljesítménye volt. Towns-t sokszor nem tudta megverni lábon, 4/12-vel dobott ellene, és ennek nagy része kinti dobás volt (2/7 tripla), míg Gobert 50%-os mezőnymutatón tartotta (ez magasnak tűnik, de az előzmények ismeretében kiváló védőmunka). Ki kell emelnünk Naz Reidet, aki 1-1-ben többet fogta, mint Gobert, de amíg a francia ellen 5/10 mezőnydobást, 3/3 büntetőt és három gólpasszt jegyzett, addig Reid ellen mindössze 2/4 dobást engedett el, nem harcolt ki büntetőt és két gólpasszt adott.

Naz Reid és Rudy Gobert volt az X-faktor a végén

A Suns ellen eléggé szenvedett a Legjobb Hatodik Ember Díját megkapó magasember, a Phoenix ellen nem igazán voltak jók a matchupok, elvették az erősségének számító hármasokat és védekezésben is sokszor került nehéz helyzetbe. Most a Denver ellen is elég gyengén dobott az első három negyedben (1/4 mezőnyből, az az egy mezőnykosár is egy gyorsindítás utáni zsákolás volt rendezetlen védelem ellen), a negyedikben viszont megvillant. Egyrészt beszórt 2/2 triplát, másrészt kiválóan dolgozott a gyűrű 2-3 méteres körzetében: 4/5 dobását értékesítette. Ráadásul sokféleképpen segített: megoldott egy pozíciót Holiday ellen, bevert egy buzzer hármast, visszazsákolt egy támadópattanót, a sarokból betörve dobott faultos kosarat, majd 88-91-es állásnál még egy hármast tett a helyére.

Az utolsó percekben Rudy Gobert is kulcsjátékokat szállított. 88-94-nél ugyan Jokics megcsinált rajta egy 2+1-et, amivel a Denver feljött három egységre, utána viszont a francia pusztított. Bő egy perc alatt valahogy begyömöszölt egy duplát, elütötte Jokics alley-oop passzát (ebből Edwards dobott be két büntetőt), Jokics dobása után leszedte a védőpattanót, majd a túloldalon bevert egy tőle testidegen, palánkos (!) középtávolit. Egy perc alatt 91-94-ről 91-100-ra módosult az állás, ezzel pedig a Minnesota nyerő helyzetbe került. 

Hogy ki lehet majd a Denver X-faktora támadásban? Most úgy néz ki, hogy Reggie Jackson. Az első negyed nagy denveri futásánál Murray helyén kiválóan dolgozott labdás emberként - és ami fontosabb, hátul is tűrhetően játszott. 

Hol kell javulnia a Denvernek? 

Elsősorban Jamal Murray-nek kell javulnia. Megelőzendő Jokics csapdázását, a meccs elején általában Murray hozta fel a labdákat, majd indította volna a játékokat, de egyrészt Jokics is passzívabb volt, másrészt a Wolves is jó munkát végzett rajta, nem igazán tudta elfoglalni a neki kényelmes helyeket a támadó térfélen. Eléggé puhán támadgatott a Denver, sokszor Murray kezében maradt a játékszer és ez nem működött, pedig annyira extra védelmet nem kapott a hátvéd, viszonylag sima dobásai voltak. Murray az egész első félidőben nem szerzett pontot, itt szinte másolta a Lakers elleni párharcban mutatott játékát, viszont a Wolves ellen ezek a lepihent félidők nem nagyon fognak beleférni, mert nem D’Angelo Russellt vagy Austin Reavest kell dominálnia a második félidőben, clutch szituációkban, hanem sokkal jobb védőket. Ez látszott is a végjátékban: 4:42-vel a vége előtt még bedobott egy kosarat, a hátralévő időben pedig teljesen eltűnt, dobáshoz sem jutott. 

Amikor az első negyed közepén leült, Jokics azonnal kosarat szerzett, majd adott egy screen assistot MPJ-nek, hátul pedig felpörgött a periméter-védekezés és -14-ről fordítottak - elég látványos volt a különbség. Amikor Jokics leült a második negyed elején és Murray szervezett, megint ugyanazt láttuk: lelassul a támadás, Murray pedig az ő szintjén sima dobásokat hagy ki. Ebben persze az is közrejátszott, hogy a Minnesota is kereste a védekezését és igyekezett fárasztani, de egyáltalán nem tartották akkora nyomás alatt, mind időnként a Lakers. 

A hátvéd koncentrációján túl az jó megoldás lehet, hogy Jokiccsal közös perceiben Murray hozza fel a labdát, de Gordon (akit Towns vagy Gobert fog) már a saját térfélen ad neki kisebb elzárásokat, így lendületből tudják támadni a Wolves védekezését, amiből több labdát kaphat Michael Porter Jr. és Kentavious Caldwell-Pope. MPJ 4/7, KCP 2/4 hármast dobott, a százalék mindkettejüknél remek, a volumen viszont nem. A lendületesebb támadójáték kicsit összekuszálhatja a Wolves védelmét, Gordonra kevesebb figyelem juthat, az elcsúszó védekezés mellett pedig szedheti a támadópattanókat, belépkedhet az alapvonalon. Az látszott, hogy ebben a párharcban MPJ-nek kettőnél többször nem szabad leütnie a labdát, az ilyen helyzetekből rendre rosszul jött ki a Denver. 

Jokicsnál valószínűleg “időszakok” lesznek támadásban. Amikor Towns fogja, akkor gyorsan meg kell próbálni leültetni faultokkal, ha nem sikerül, akkor a triplákat erőltetni. Ha rákerül Gobert, mehet az izolációs játék gyűrűhöz közel (ezzel is kapaszkodtak vissza az első negyedben). Még Naz Reid ellen kell kitalálni valamit, mert kiér a tripláira és gyorsabban reagál a leütéseire, mint Towns - valószínűleg ellene is pozícióznia kellene, de azokat a pozíciókat előbb el kell foglalni, plusz ha Reid kerül rá, általában jön a duplázás is. 

A másik oldalon Anthony Edwardsra kell kitalálniuk valamit, aki sokszor jól támadta a Nuggets picit lassan visszazáró védelmének réseit. Egyébként védekezésben több részfeladatot megoldottak: Jaden McDaniels 0/7-tel dobott, Nickeil Alexander-Walkert visszahozták a földre a Suns elleni széria után (2/6 mezőnyből, 3 eladott labda, nulla pattanó, gólpassz, labdaszerzés vagy blokk), Karl-Anthony Townst sikerült kisebb faultgondba kergetni, mindössze 2/4 triplát emelt rá és a 4 lepattanó sem acélos. 

A sárkány fejét viszont nem tudták levágni: KCP volt Edwards elsődleges védője, ellene 18 pontot szórt 8/11-es mezőnymutatóval, közte 2/2 triplával. Az első mérkőzésen kis túlzással az egész Denver védekezett rajta legalább egyszer, és a számok nem biztatóak, szinte mindenkit agyonvert: Murray (3/3 mezőnyből, 3/3 büntető), Jokics (3/4 mezőnyből, 1/1 büntető), Reggie Jackson (2/3 mezőnyből), Gordon (2/3 mezőnyből) is rosszul festett mellette. 

Az viszont előremutató, hogy két védővel szemben nem villogott. Christian Braun mellett kevesebb dobáshoz jutott (1/2 mezőnyből), míg Justin Holiday ellen már-már szenvedett (0/4 mezőnyből). A felvezetőben is említettem, hogy Braun NAW és Edwards lassításában léphet előrébb - nyilván még nagyon a párharc elején járunk és a minták elég kicsik, de ha KCP-nek, mint elsőszámú védőnek a második meccsen sem sikerül emberi számokon tartani Edwardsot, akkor Braun és Holiday nagyobb szerepet kaphat a lassításában.

Ismeretlen területeken a Denver

Sem a 2023-as, bajnoki címet hozó playoffban, sem idén a Lakers ellen nem került hátrányba a Nuggets, érdekes lesz látni, hogyan reagál majd erre a csapat. Jamal Murray 59. playoff-meccsét játszotta, és ez volt az első alkalom, hogy az első félidőben nem szerzett pontot - neki ennél csak feljebb van... 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!