Playoff-percek: Kleber kinyitotta a teret, Doncic megtöltötte tartalommal

A Dallas elosztotta a labdákat és figyelt Hardenékre

A dallasiak a 4. meccs első 18-20 percében ezeket a feladatokat nem végezték el, be is estek egy 30+ pontos gödörbe, amiből kijöttek ugyan, de a felzárkózás túl sokat vett ki belőlük. Most az első két támadást Kyrie Irving vezette, Luka Doncic pedig az első negyedben sokszor második opcióként működött, mindketten megtalálták a magasembereket a gyűrű felett, ezzel pedig sikerült bemelegíteni a társakat és működött a támadójáték – azt is érdemes kiemelni, hogy Doncic folyamatosan ment a gyűrű felé, amivel összekuszálta a Clippers védelmét. A másik oldalon a Clippers sztárjai megint próbálták támadni a 3. meccs óta térdsérüléssel küzdő Doncic-ot: George ki is harcolt rajta egy gyors faultot, Harden viszont támadóhibát vétett ellene. 

Viszont ezek a találkozások voltak a ritkábbak, Irving kiválóan lábazott Hardenen, Derrick Jones Jr. pedig igyekezett árnyékként követni Paul George-ot, és a 4. meccs említett időszakában triplaparádét rendező sztároktól sikerült is elvenni a kinti dobásokat, amikor pedig betörtek, Lively jól fogadta őket – DJJ és Lively ebben az időszakban támadásban is remekelt. Már az első negyedben is főként második esélyekből és gyorsindításokból próbált élni a Clippers, felállt védelem ellen eléggé szenvedtek: ha eljutott Ivica Zubachoz a labda, abból általában kosár született, más hatékony játékuk nem akadt.

Maxi Kleber kinyitotta a teret, Doncic pedig megtöltötte tartalommal

Az első negyedben egy gondja volt a Dallasnak: nem estek be a hármasaik. Egyik támadásukban hármat emeltek rá, egy idő után Doncic is elkezdett kintről dobni, ebben az időszakban egyetlen DJJ-sarokhármas ment a helyére. Ez változott meg a második negyedben, amikor Klebert beállították a sarkokba, a német triplaspecialista pedig mindkét oldalról 2-2 hármast vert be – ezzel az extrával a Mavs elkezdte nyitni az ollót és területeket. 

Már eddig is úgy nézett ki a meccs, mintha a 4. meccset játszanák újra a 2. negyed közepétől (amikor a Dallas ráállt a Clippers sztárjaira és elkezdett keményebben védekezni), és pontosan úgy is folytatódott. Kleber hármasai felpörgették a Maverickset, akik lassan átvették a játék irányítását, „mindössze” annyi volt a különbség, hogy párpontos előnyről indult a történet, nem 30+ pontos hátrányból. A harmadik negyed elején még keményen védekezett a Clippers, de támadásban már szinte teljesen leálltak, majd Irving tanítani való labdaszerzés-ziccer-pluszegy kombója, illetve Doncic egyszemélyes 9-0-s futása gyakorlatilag el is döntötte a meccset a harmadik negyed hajrájára. A LAC hátul is szétesett, Doncic egy-egy pick után lendületből, kedve szerint támadhatta Zubac-ot, aki így már nem tudott vele mit kezdeni. 

A hazai sztárokat és a kispadot is lejátszotta a Dallas

Tim Hardaway Jr. távollétében Jason Kidd ismét 8-9 embert forgatott: Josh Green és Dante Exum sok extrát nem hozott, Lively és Kleber viszont annál többet. Kleber végül 5/7 hármasnál állt meg, Lively pedig hibátlan dobásokkal (5/5 mezőnyből, 2/2 büntető) jutott el 12 pontig, illetve hét lepattanóig – a center statisztikájából nem látszik, de kiválóan védte a festéket, rengeteg dobás irányát változtatta meg. A két játékos jól szállt be PJ Washington (1/7 mezőnyből) és Daniel Gafford helyén, így végig fenn tudták tartani a nyomást. A sztárok közül Luka Doncic ugyan nem dobott jól kintről, de közelebből majdnem 67%-kal célzott 7 pattanó és 10 gólpassz mellett, míg Kyrie Irving számai ugyan szürkének tűnnek (14 pont, 1/7 tripla, 4 pattanó, 6 gólpassz, 2 labdaszerzés), de hatalmasat melózott védekezésben és kulcsjátékokat csinált meg. 

A Clippers oldalán viszont szinte minden húzóember egyszerre csődölt be. Paul George 4/13-as mezőnymutatóval, Harden 2/12-vel zárt, a két sztár 11 gólpasszára 7 eladott labda jutott, ezt pedig nem tudta kompenzálni Zubac és Mann jó dobóformája. A csapatvédekezés is megbicsaklott a 2-3. negyedben, és ma a kispad sem villogott. Russell Westbrook első nyolc dobását elrontotta, nem adott gólpasszt, Norman Powell triplái nem ültek (1/6), innentől kezdve pedig borítékolható volt a sima vereség, mert Tyronn Lue-nak nem volt több használható támadójátékosa. 

Mit tehetnek a mesterek?

Jason Kiddnek nem nagyon kell változtatnia, mert az utolsó bő másfél meccsen megtalálták a Leonard nélküli Clippers gyenge pontjait: leütésre kényszerítették George-ot és Hardent, elvették tőlük a hármasokat, majd Lively és Gafford vezetésével kiválóan sűrítették be a festéket. A LAC-nál akadt néhány jó egyéni teljesítmény támadásban, de Zubac és Mann dobásai az „együtt tudunk vele élni” kategória, pláne, hogy a ritmus elvesztése tökéletesen leképeződött Amir Coffey és Norman Powell triplázásán (együtt 2/10). Támadóoldalon annyi elég volt, hogy Irvinget az első perctől jobban belevonták a szervezésbe, így a LAC hiába próbálta meg nyomás alá helyezni, illetve izolálni Doncic-ot, erre láthatóan készültek Dallasban. 

Ahogy a párharc felvezetőjében is esett róla szó, ha Kawhi Leonard nincs, akkor Tyronn Lue hiába taktikai zseni, a játékosanyag miatt a változtatásokkal csak meccseket lehet nyerni, párharcot nem. A 4. meccs második felében, illetve az 5. mérkőzésen ez elég tisztán látszott is, viszont ne feledjük, hogy 30 pontos győzelem éppen annyit ér, mint az egypontos, illetve egy párharc akkor ér véget, ha valaki negyedszer is nyer. Lue-ban még érzek meglepetést, valószínűleg Irving kikapcsolása lehet egy érdekes húzás, amihez fel kellene bolygatni az eddigi felállást. Foghatja Terance Mann, de akkor George-ra vagy Hardenre jut Doncic, vagy olyat is el tudok képzelni, hogy Russell Westbrook kerül a kezdőbe Amir Coffey helyére és ő fárasztja Irvinget. Ezzel talán ismét ki lehet zökkenteni a Dallast a ritmusból, és ha nem is ismétlődik meg a 4. meccs eleje, esély nyílik egy szoros mérkőzésre, aminek a végén bármi lehet. 

Egyszerűen elfogyott a Heat

Eleve nem volt egyszerű helyzetben a Miami a sorozatot megelőzően sem, Jimmy Butler és Terry Rozier nélkül az is komoly bravúr volt, hogy egy meccset is nyerni tudott ez ellen a Boston ellen – a második mérkőzésen a szűk rotáció ellenére szervezett védekezéssel és egy extra hatékony kinti dobóformával sikerült meglepetést okozni, de csodák nincsenek, a Boston erre több lehetőséget nem adott. Ma még nehezebb helyzetben volt Spoelstra csapata, hiszen Jaime Jaquez Jr.-t is elvesztette, így kvázi a négy legjobb pontszerzőjükből három is hiányzott és ugyan a túloldalon is volt egy fontos hiányzó Porzingis személyében, de a Boston kerete pontosan úgy van felépítve – akármennyire is szűknek néz ki a rotáció –, hogy ezeket a hiányokat ki tudja mozogni a csapat úgy, hogy az alapjátéknak nem kell változnia. A Celtics perimétervédekezése egyszerűen megsemmisítette a Heat kisemberinek a játékát, ismét annál az elképzelésnél maradt Joe Mazzulla, hogy igyekeznek nem váltani a zárásoknál, így nagyjából minden matchup számukra kedvezően alakulhat. A Miamit ezzel zsinórban harmadjára tartották 90 pont alatt, a Heat 3/29-es triplázása pedig nem csak a gyenge dobóformának, hanem bizony a Celtics harapós védekezésének is köszönhető. Herrót szabályszerűen levette a pályáról Jrue Holiday: azokban a percekben, amikor Herrót fogta, a Heat játékosa csak 5 pontot és 1 gólpasszt tudott szerezni, még a triplakísérleteit is elvette a Celtics védekezése, így pedig esélye sem volt a vendégcsapatnak arra, hogy momentumot tudjon kifogni. A Miami egyetlen fegyvere Bam Adebayo lehetett, akit láthatóan sokszor játszottak meg pozícióban Porzingis hiányában – ő viszonylag jól és hatékonyan is tudott dolgozni Horfordon, viszont védőoldalon nem változott a helyzet: a veterán center a lett unikornishoz hasonlóan igyekezett kihúzni őt a palánk alól. Ezt elsősorban Jaylen Brown próbálta kihasználni, akin hiába forgatta meg Spoelstra a Herro-Martin-Wright hármast is, egyikük sem igazán tudta megállítani – ennek eredménye, hogy a széthúzott pályán a Celtics sztárja 11 mezőnykosarából 10-et is a festékből szerzett, ő biztosította tehát a diverzebb támadásokat a triplaeső mellett.

Ezúttal elbírta a terhet a Celtics

A párharcot lezáró mérkőzések nem alakultak a legjobban a Bostonnak az utóbbi években, többször is láttunk komoly leolvadást a csapattól, elég csak a tavalyi Hawks elleni sorozatra gondolnunk vagy a Keleti Konferenciadöntőre éppen a Miami ellen, ahol 0-3-as hátrányból felállva a lélektani előnyt hazai pályán a hetedik meccsen nem tudták kihasználni. Most Porzingis nélkül megint benne volt a pakliban, hogy esetleg összeroppan a teher alatt a Boston, de ez nem így történt: az első perctől kezdve nagyon élesnek bizonyultak a kelták, a labda gyorsan járt, a dobások ültek, így már az első negyedet 41-23-mal rendezték le Tatumék. Bár legtöbbször a harmadik negyedek bizonyulnak döntőnek az NBA-ben, most mégis az első játékrész volt a kulcsa volt a meccsnek, a Boston a mérkőzés elejétől kezdve minden levegőt elvett a Miamitól, 13-0-s futást is produkáltak ekkor, sőt, a nyitó játékrész egy időszakában zsinórban hét (!) triplát dobtak, hárompontosaiknak felét ebben a negyedben szórták – ebben a csapat élére állt Derrick White, aki csak ebben a periódusban dobott 15 pontot 3/4 triplával. Az első negyedben egyszerűen szétdobta ellenfelét a Boston, és később sem állt meg.

Mégsem olyan szűk az a bostoni rotáció?

Ezt talán még korai lenne kijelenteni, főleg a playoffban, ahol egyébként is tovább szűkülnek a rotációk minden csapatban, de nem lehet elmenni szó nélkül, hogy Kristaps Porzingis hiányát meg sem érezte a Celtics – egy olyan játékosról beszélünk, aki a legnagyobb X-faktora volt ennek a párharcnak. Ez elsősorban a csapat támadószisztémájából adódik, Porzingis helyét gyakorlatilag úgy vehette át egy-az-egyben Al Horford a kezdőben, hogy semmin nem kellett változtatnia a támadójátékot illetően Mazzullának – ugyanolyan hatékonyan működött a spacing, mint a lett játékossal a pályán. A veterán játékos pihentetésekor Luke Kornetnak is fontos szerepe volt, bár elsősorban védekezésben: amikor ő fogta Bam Adeabyót, akkor a Heat centere csupán 2/10-zel célzott mezőnyből. A Boston úgy tudta tehát semlegesíteni a Miami gyakorlatilag egyetlen életképes opcióját támadásban, hogy Porzingis pályára sem lépett, sőt, Horfordnak sem kellett 23 percnél többet a pályán töltenie. További lehetőségeket jelenthet még magasposzton Xavier Tillman, aki bár ma csak 7 percet kapott, de rá is fontos feladatok várhatnak a következő körben – Porzingis a hírek szerint az egész második kört kihagyhatja, és különösen akkor lehet a bostoni magasembereknek kiemelt szerepe, ha a magasabb szerkezettel felálló Cavs jön szembe a következő körben, ott pedig bizony Tillman is előkerülhet 10-15 percekre.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!