Playoff-percek: mi változott a Clippers-Mavs párharcban?

Maxi Kleber lehet Ivica Zubac kriptonitja?

Luka Doncic és Tim Hardaway Jr. mellett a veterán német magasember ismeri a legjobban a Clipperst, hiszen a jelenlegi keretből ez a három játékos kapott szerepet a két csapat 2020-as elsőkörös párharcában (Dwight Powell éppen Achilles-szakadásból lábadozott). Kleber a 2020-as és 2021-es párharcban is kezdett, akadt 1-2 jó meccse, de összességében nem tudott eleget hozzátenni – a 2021-es párharc közepén szorult ki a Dallas kezdőötöséből, ahová azóta csak időszakosan került vissza.

Van mit törlesztenie a Dallas második leghíresebb würzburgi játékosának (a legismertebb Dirk Nowitzki), és a negyedik negyed elején jött el a pillanata. A Clippers 73-67-re vezetett, Dereck Lively II nem nagyon bírt Ivica Zubac-csal, Jason Kidd időt kért, majd Lively helyett két embert cserélhetett be: Klebert vagy Powellt, mivel Gafford akkor már hátsérüléssel bajlódott. Powell egész meccsen a padon ült, Kleber pedig nem játszott ugyan kiemelkedően, de lefelé sem lógott ki a csapatból, úgyhogy a logikus döntés született: a német került pályára.

Ahonnan a hátralévő 9 perc 32 másodpercben már nem is jött le. A Dallas bő négy perc alatt futott egy 14-0-t a Doncic, Irving, Jones Jr., Washington, Kleber ötössel, 73-81-re alakítva az állást. A Dallas támadása abból állt, hogy Doncic a periméteren vagy pozícióban összerántotta a LAC védekezését, majd körbejárt a labda a periméteren. A hazaiaknak Irvingre, Washingtonra és Kleberre is ki kellett lépnie, ebből pedig jöttek a jó dobóhelyzetek – Kleber gyűrűre sem nézett ebben az időszakban, de így is nagy hatással volt a meccs alakulására. Hátul keményen és jól védekezett Zubac ellen, ment a védőpattanókért és a szabad labdákért, de akadt olyan pillanat is, amikor Hardent zavarta meg tripladobás közben.

A végjátékban abszolút clutch módba váltott: 81-84-es állásnál bevert egy hatalmas hármast, majd rögtön utána blokkolta Ivica Zubac zsákolási kísérletét, ezzel elvette az éppen belelendülő Clippers momentumát. 12 másodperccel a vége előtt 90-94-nél Kyrie Irving kihagyta a büntetőjét, Kleber viszont visszaszedte a támadópattanót, a labda visszakerült Irvinghez, aki a következő két büntetőjét már nem hagyta ki és lezárta a meccset.

 

Az élet megoldja Jason Kidd bőségzavarát?

A párharc felvezetőjében is említettük, hogy a Mavs kispadján 6-7 olyan játékos foglal helyet, akiket valahogyan tűzben kellene tartani, ebből pedig feszültségek keletkezhetnek. A második meccs után ez hamar irrelevánssá válhat: Daniel Gafford mindössze kilenc percet tudott játszani deréksérülés miatt, Tim Hardaway Jr. pedig hatot bokaficam miatt. Kidd szerencséje, hogy pont ezeken a posztokon nagyon mély a Dallas: centerként Lively, Kleber és Powell is bevethető, szervező-dobó hátvédként pedig több percet kaphat Josh Green, illetve az eddig jegelt Jaden Hardy is. A nagy kérdőjel egyelőre Dante Exum, aki a második meccsen már csak hat percet kapott, pedig előzetesen a meccszáró ötösökben lehetett vele számolni. Úgy tűnik, hogy egyelőre elég egy 3-D specialista a legjobb ötösben, amit a feljavuló Derrick Jones Jr. megold.

 

Hosszú távú befektetésnek tűnik Kawhi Leonard „túljátszatása”

Ahhoz képest, hogy a feldobás előtt két órával vált hivatalossá a március vége óta hiányzó Leonard játéka, a LAC vezére végül 35 percet töltött a pályán. Az első félidőben nem is nagyon találta a helyét, saját bevallása szerint a második félidőben kezdte el érezni a játékot. A 7/17-es mezőnymutató nem rossz, de a 0/5 tripla nem fért bele, ellenben a pálya másik oldalán azonnal éreztette jelenlétét: 4 labdaszerzés, 1 blokk és 5 védőpattanó került a neve mellé. A Clippersnél úgy gondolkodhatott Tyronn Lue, hogy Leonard akkor igazán hasznos, ha formába kerül, ezért pedig nem olyan nagy ár, ha 1-0-nál elvesztik a második mérkőzést. Félreértések elkerülése végett nyilván nem a vereség volt a cél, de az NBA playoffot régóta követőként úgy tapasztaltam, hogy az ilyen felhozó meccseket muszáj néha beáldozni, mert később kamatostul jön vissza a befektetés.

 

Mit tehet a Clippers?

A LAC-nál egyértelműen Kawhi Leonard formába hozása a cél, és ez a projekt a vereség ellenére jól halad. Az látszik, hogy védekezésben hatalmas előrelépés már csak a jelenléte is, most már csak a támadójáték ritmusára kell ráéreznie. Ivica Zubac ezúttal már felemás teljesítményt nyújtott, mert a negyedik negyedben felsejlettek a két csapat korábbi párharcai, ahol védekezésben légüres térbe került, támadásban pedig elveszett a hatékonysága – azt gondolom, hogy ha Leonard belelendül, akkor a támadásban kevesebb labda, de kevesebb figyelem is jut majd rá, ami javíthat a hatékonyságán. James Harden és Paul George játéka már egy kicsit megbicsaklott (Harden 2/10-es triplázása, illetve George 2 lepattanója és 5 faultja nem a jó irány), de ennél is nagyobb gond, hogy a LAC kiegészítői nagyon gyengén muzsikáltak támadásban. A kezdőben Terance Mann szinte láthatatlan volt, a padról Norman Powell 2/10-zel, Westbrook 2/9-cel célzott mezőnyből, Amir Coffey és Mason Plumlee pedig alig tett hozzá. PJ Tucker padvége, Daniel Theis viszont kissé érthetetlenül került mellé. Plumlee perceiből Theis véleményem szerint többet ki tudott volna hozni, illetve a német center talán hatásosabb lett volna a honfitársa ellen a negyedik negyedben.

 

Mit tehet a Mavericks?

Luka Doncic 46, Kyrie Irving 42 percet játszott, mindkettő rengeteg. Nyilván Tim Hardaway Jr. sérülése nem jött jókor, illetve must win-kategória volt a 2. meccs, 1-1-gyel sokkal nyugodtabban mehetnek vissza Dallasba a 3-4. összecsapásra, de ennyi játékperc hosszútávon a hatékonyság rovására mehet: Doncic hármasain, illetve Irving végjátékban kihagyott büntetőjén ez talán érződött is. A cserehátvédektől (összedrótozott THJ, vagy Josh Green és Jaden Hardy) kell 1-2 jó periódus, hogy a sztárok pár perccel többet tudjanak szusszanni. Daniel Gafford sérülése kérdéses, ugyanakkor az első meccsen és a második elején is rosszul mutatott Zubac mellett, így talán nem is akkora gond, ha Lively lenne a kezdő (aki Gafford sérülése után nagyon jól szállt be a meccsbe), Kleber megint sok percet kapna (most 28-at játszott), Powellt pedig 3. számú magasként próbálgatnák.

Fontos előrelépés PJ Washington hatalmas (18 pont, 3/4 tripla, 2 blokk) javulása mindkét oldalon, Derrick Jones Jr. pedig mindössze egy hármast emelt rá, de így is eljutott 10 pontig, miközben hátul ő is kategóriát lépett előre. A Clippers 8/30-as triplázásában és 37% alatti mezőnymutatójában vastagon benne volt a kezük, az ő játékuk a jövőben is kulcskérdés lehet. Dante Exumról már ejtettünk szót, rá valószínűleg akkor lesz nagyobb szükség, ha Kawhi Leonard elkapja a fonalat és váltani kell rajta a „zsírleszívó” védőket. 

 

Működött a Pacers védekezése

A Pacers már az első meccsen is próbálkozott azzal, hogy izolálja a Bucks játékosait egymástól, ugyanakkor közben pocsékul támadtak, illetve Damian Lillard is megőrült az első félidőben, és 35 pontot dobott. A második meccsre hasonló, csak még agresszívabb meccstervvel készültek, sokszor egészpályás letámadást alkalmaztak, de legkésőbb a felezővonalnál mindig felvették a labdást, és az igazán látványos különbség abban volt, hogy ezúttal Andrew Nembhard mellett TJ McConnell is mennyire aktívan dolgozott a letámadásoknál.

A Bucks tanácstalannak bizonyult ezzel szemben, számukra megfelelő váltásokat sem tudtak kieszközölni a Pacers védekezésétől, így maradtak Damian Lillard hősködései, aki az első félidőben megint beszórt 26 pontot, viszont rajta kívül csak Brook Lopez tudott tartósan veszélyeztetni támadásban, és ő is csak azért, mert nem egy nagyon távoli triplája is beesett. A Pacers jól zárta a passzsávokat, így a Bucks rákényszerült arra is, hogy többnyire Lillard kapja meg az alapvonalnál a labdát, és ő küzdje át magát azzal az egész pályán, mert amikor nem így történt, csak nagyon lassú és nagyon esetleges támadásokat tudtak vezetni. Az valahol dicséretes, hogy mindössze 8 labdát adtak el, viszont ez azt is megmutatja, hogy kockázatot sem nagyon vállaltak.

Lillardnál ismét elfogyott a szufla a második félidőre, ezúttal 3/9-es mezőnymutatóval szenvedett össze 8 pontot, és ez hiába 8 ponttal több annál, mint amennyit az első meccs második félidejében dobott, nem voltak ezzel sem sokkal beljebb. Az ő lassulását próbálták azzal áthidalni, hogy Bobby Portist jobban tömték labdákkal, Khris Middleton is eldobálta a maga középtávolijait, de enerváltan támadtak, miközben a Pacers sem lassított a túloldalon.

 

Siakam miatt is hiányzik Giannis

A Bucks támadójátékán rengeteget segítene Giannis Antetokounmpo, akire az alapszakaszban egyáltalán nem volt embere a Pacersnek, viszont az ő hiánya azt is jelenti, hogy a Bucksnak sincs embere Pascal Siakamra. A Pacers erőcsatára már az első meccsen is 36 pontot dobott 15/25-ös mezőnymutatóval, majd a második találkozón 16/23 sikeres próbálkozása 37 pontot eredményezett, és a két találkozón volt emellé 24 lepattanója, illetve 8 gólpassza is.

Siakam egyszerűen túlságosan gyors és mozgékony ahhoz, hogy Lopez vagy Portis sikeresen védekezzen ellene, másnak viszont nincs meg vele szemben a magassága és a fizikai ereje sem. Legtöbbször az a Lopez fogta eddig, akinek a jelenlétére szükség lenne a gyűrű közelében is, viszont mellőle 12/18 dobását elsüllyesztette Siakam, a triplái is ülnek, úgyhogy szó szerint képes kihúzni a Bucks benti védekezésének a méregfogát. Lopez kimozgatásának is köszönhetően az első meccsen 40-34-re, a másodikon 52-36-ra verte meg ellenfelét a festékből a Pacers, miközben Siakam 16, illetve 22 pontot szerzett erről a területről, többször akadálytalanul jutott el a gyűrű közvetlen közelébe.

Az sem megoldás, ha más védekezik vele szemben, Khris Middleton mellől 9/12 dobását süllyesztette el, miközben Portis (4/6), Beverley (3/6), Crowder (3/4) vagy Lillard (2/3) sem volt vele szemben túl sikeres, az pedig inkább tűnik kicsi mintás anomáliának, hogy Connaughton (2/5) és Green (0/2) mellől nem estek a dobásai. A probléma az a Bucks számára, hogy Lopezt nem tudják tartósan a gyűrű közelében tartani, mivel a Pacers többnyire five-ot felállásokat használ, egyedül McConnell igyekszik elkerülni azt, hogy triplát kelljen dobnia, de ő meg nincs eleget a pályán ahhoz, hogy erre a gyengeségre komplett taktikát építsen a Bucks. Lopez játékidejét pedig amiatt nem lehet csökkenteni, mert támadásban szükségük van rá, illetve nincs is kit bedobniuk a helyére, amíg a preferált Antetokounmpo nem bevethető.

 

Beasley szerepe egyre kisebb, Haliburton éledezik

Az első meccsen bejött az a húzás Doc Riverstől, hogy Malik Beasley helyén Patrick Beverley kezdett, és a védekezésspecialista irányító a nem túl biztató statisztikái ellenére a második meccsen sem végzett szörnyű munkát, ezúttal is próbált tapadni Tyrese Haliburtonre, de ő sem lehetett ott mindenhol. A Pacers játékmestere így most sem kereste túlságosan agresszívan a dobásait, abban viszont már jobban emlékeztetett magára, hogy 12 gólpassza volt mindössze 2 eladott labdával, emellett rengeteg olyan passzt is kiosztott, ami után egy további passz vezetett könnyű kosárhoz. A Pacers játékosai 38 gólpasszt osztottak szét úgy, hogy csak 6 alkalommal adták el a labdát – Aaron Nesmith 7, illetve Myles Turner 6 előkészítése is extra, mindketten beállították a karriercsúcsukat ezzel.

Beverley azért ezúttal már távolabb volt Haliburton szintjétől, 5 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 1 labdaszerzés és 2 blokk került a neve mellé 1/5-ös mezőnymutatóval, de Rivers mégis inkább benne bízott, és nem Beasleyben. Az alapszakasz során 224 triplát elsüllyesztő hátvéd az első negyedben kapott bő 5 percet, utána viszont jegelte őt az edző, és csak akkor küldte vissza a pályára, amikor már eldőlt a meccs. Érdekes lesz figyelni azt, hogy miként alakul a szerepe a következő meccsre, mert a kinti dobásaira szükség lenne, ugyanakkor tavaly a Lakersnél is hamar elfogyott irányába a bizalom, és most is inkább a sérüléséből felépülő AJ Green ideje jött el, aki ráadásul nem is mozgott rosszul, vele a pályán 15 perc alatt +7-ben zárt a Bucks.

 

Szenzációs a Minnesota védekezése

Tudtuk, hogy a Wolves-védelem a liga talán legjobbja, vagy az egyik legjobbja, de az azért némileg meglepetés, hogy az első két meccsen ennyire lenullázták a Suns ligaelit támadógépezetét Rudy Gobert-ék. A Phoenix az egész szezon során összesen ötször maradt 100 dobott pont alatt, és egyszer sem jött ez össze zsinórban kétszer, nos most elsőre 95, másodikra 93 egységig jutottak Devin Bookerék. A Phoenix az eddigi nyolc negyed során csak egyszer érte el a 30 pontot, eközben két meccs alatt 36 eladott labdát vétett, amelyből 54 pontot kapott.

Bookert eddig elsősorban Jaden McDaniels fogja, aki konkrétan lejátssza a pályáról, ma hajnalban 25 pontot dobott a Minnesota mindenese, miközben teljesen bemászott a Suns-vezér bőre alá, akivel volt némi lökdösődés közöttük - Booker pedig hat eladott labdával pontozódott ki, és az eddigi két mérkőzés során 11/29-et dobott mezőnyből, közte 3/12 triplával. A kísérlet és a találat is nagyon kevés...

Ma hajnalra a lepattanózást már összerakta a Phoenix, az első meccs megsemmisítő veresége után ezt kijavították Frank Vogelék, de egyrészt az eladott labdáikból átrohant rajtuk a Wolves, másrészt amíg nem találnak megoldást erre a védekezésre, addig nagyon nehéz dolguk lesz. 

 

Grayson Allenre szükség lenne

Amúgy is 7-8 emberes a Suns rotációja, a kulcsemberek bőven 40 perc felett játszanak, és ebből a sorból dőlt ki eddig mindkét mérkőzésen Grayson Allen .A kezdő hátvéd legutóbb 25 percet tölthetett a parketten, most pedig már az első félidőben rásérült ugyanarra a bokájára - és legutóbb egy 27-12-es, most pedig egy 20-10-es rohanással büntette meg az ő kiválását a Minnesota a következő percekben. A baj persze az, hogy hozzá hasonló játékos nem nagyon van a keretben, kisembereként egyedül Eric Gordon érkezhet a padról, de vele most sem működtek jól még úgy sem, hogy dobott 15 pontot - Frank Vogelnek sok opciója nincs, bíznia kell abban, hogy Allen sérülése nem komoly, és legközelebb végigbírja a meccset...

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!