Belülről építkezni: saját nevelésű játékosok a felnőtt csapatban

- Habár még sérülésből lábadozik, ott volt a válogatott közelében Mócsán Bálint, aki abszolút a MAFC nevelésének mondható. Van-e olyan fiatal tehetség jelenleg az utánpótlás korosztályokban, akiben potenciálisan benne lehet hasonló karrier?

Sok gyerekre mondjuk, hogy benne van, de aztán jön a 18-20 év kor közötti időszak, amikor sok minden eldől. Bírja-e testileg, lelkileg, mennyire szorgalmas, mennyire élvez prioritást az iskola az életében, illetve mire helyezi a hangsúlyt a család. 

Bálint nagyon sokat dolgozott, már fiatal korában megfogalmazta, hogy szeretne kosárlabdázó lenni. Minden nyáron külön munkát végzett edzővel és az édesapjával, amikor pedig oda került, tudott is élni a lehetőségekkel. A mentalitásával abszolút igazolta, hogy ott van a helye a legfelsőbb szinten, és mi is nagyon szurkolunk neki, hogy be tudjon majd mutatkozni a válogatottban.

Természetesen vannak ilyen gyerekeink, vannak olyanok is, akik kosárlabdázók szeretnének lenni, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.

- Nagy vonalakban, hogyan épül föl jelenleg a MAFC utánpótlás rendszere, hány helyről toboroznak, milyen koncepció szerint dolgoznak?

A kerületben szinte minden iskolában ott vagyunk: vagy a testnevelő tanár kosárlabdázott korábban, vagy pedig a mi edzői stábunkból tart ott valaki foglalkozást. Ezeknek a gyerekeknek havi rendszerességgel rendezünk egy alsós kupát a BEAC-cal közösen, ahol minden hónapban egyszer a saját korosztályuknak és tudásszintjüknek megfelelően mérkőzhetnek meg egymással ezek az előkészítős csoportok. Utána van egy központi előkészítő – mindig kijelölünk egyet – ahova a tehetségesebb gyerekeket gyűjtjük: velük már egy kiemelt csapattal indulunk a kenguru korosztályban. 

Sajnos a tavalyi év minket is nagyon rosszul érintett, hiszen az iskolák lényegében szeptemberben bezártak, így az előkészítők nem tudtak elindulni. Júniusban tudtunk bemenni játékosokat toborozni, így ebben a korosztályban sajnos sokkal kevesebben vannak, a mostani gyerek csapat kisebb létszámmal működik. Ezután - a Covid miatt viszont beindult egyfajta szívó hatás - a bezártság után ismét rengetegen akartak sportolni, így az újabb korosztályoknál már nem beszélhetünk ilyen jellegű problémákról. 

Összefoglalva, eleinte az iskolákban tartjuk a foglalkozásokat, onnan kerülnek be a gyerekek a központi rendszerbe, ahol már kiválasztott edzőkkel dolgozhatnak tovább.

- Milyen lehetősége van a szintlépésre egy U16, U18, vagy U20-as korosztályos tehetségnek "házon belül", van-e erre konkrét programjuk?

Már nálunk is minden korosztályban a legjobbak edzenek együtt, tehát teljesen mindegy, hogy az adott bajnokságban a fiatalabb vagy az idősebb korcsoportba tartozik a játékos. Egyre több lehetőségük van külföldi tornákon részt venni vagy külföldi csapatok ellen játszani, próbáljuk őket folyamatosan menedzselni. Minden korosztályban van egy kiemelt edzőnk: olyan szakemberek, akik tudják biztosítani a játékosok számára a fejlődést. Emellett szinte mindenhol működik az a rendszer – egészen a legkisebbektől, a serdülőktől kezdve -, hogy akik kiemelkednek, azok esélyt kapnak az idősebbekkel való edzésre és akár a játékra is.

Ezek mind olyan lehetőségek, amik biztosítják a számukra, hogy akiben benne van az a bizonyos plusz, azt meg is tudja mutatni. Aztán utána majd kiderül, hogy ez mire teszi alkalmassá; legyen az az NB I. B, vagy akár az A csoport szintje.

- Játszanak-e jelenleg saját nevelésű – akár fiatal, akár idősebb - játékosok a felnőtt csapatban?

Az NB I-es keret nagy része ’mafcos’ nevelésű játékosokból áll össze, mindig törekedtünk arra, hogy sokan legyenek a csapatban. A régebbiek közül, akik az idősebb korosztályhoz tartoznak: Lakits Andris, Kovács Ádám, Misek Levente, Csapai Péter – ők abszolút saját nevelésű játékosok. Közülük van, aki kitérőt tett, máshol is játszott, akár az A csoportban is, majd ezután kerültek vissza. A fiatalok közül az elmúlt 2-3 évben mindig felkerült 1-2 ember, most is 3-4 játékos dolgozik fent a junior csapatból, illetve páran már a hétvégén is játéklehetőséget kaptak.

- Hencsey Tamás hosszú ideig dolgozott felnőtt csapatoknál, a MAFC NB I-es gárdáját is vezette korábban. Most, hogy a feladatai elsődlegesen az utánpótlásra irányulnak, miként tud beépülni ez a tudás a fiatalok nevelésébe, fejlesztésébe?

Ez a tudás abszolút kettős, ugyanis amikor Hene volt az edző, akkor a fiatalabb Vittay Ambrus volt a segítője - aki a korábban már említett kiemelt edzők közé tartozik –, így közvetlenül tanulhatott tőle. Ez egyébként bevett dolog, már most is tudatosan keressük a játékosok között azokat, akik valószínűleg nem lesznek élsportolók, de a személyiségükből adódóan jó kosárlabdaedzőkké válhatnak. 

Hene nagyon nagy NB I-es tapasztalattal bír. Azért is szorgalmaztuk, hogy itt maradjon nálunk, mert a kadett korosztályban - amellyel foglalkozik - nagyon sok az olyan tehetség, akik jelenleg még fizikálisan le vannak maradva a társaiktól, de olyan adottságokkal rendelkeznek, amelyek miatt alkalmasak lehetnek a későbbiekben akár a legmagasabb szintre is.