Szenvedtünk, kapartunk, nyertünk

Kutya nehéz meccsen, a DIGI Sport 2 élő közvetítése mellett nyertek a magyarok Szombathelyen Ausztria ellen, s ezzel a 2. körben megszerezték első sikerüket az Eb-selejtező során. Nagyon sokára őrölte fel ellenfelét a Rátgéber-alakulat, de hibái ellenére is végül örömet okozott a honi szurkolóknak!

Férfi Európa-bajnoki selejtező, 2. kör

2012. augusztus 21. Szombathely, Arena Savaria

Magyarország – Ausztria
81-75 (14-13, 19-25, 25-21, 23-16)

Magyarország: Trotter 11/3, Hanga 17/3, Horváth Á. 10/6, Lóránt 19/3, Trepák 10/6. Csere: Vojvoda 5, Wittmann, Fodor M., Tóth Á., Szabó Zs. 7, Szabó M. 2. Szövetségi kapitány: Rátgéber László.

Ausztria: Lanegger 6, Schreiner 11/9, Detric 13/9, Lamesic 13/3, Mahalbasic 17. Csere: Nagler 11/3, Koch, Kleipeisz 2, Maresch 2. Szövetségi kapitány: Nedeljko Asceric.

Kipontozódott: Schreiner

RÉSZLETES STATISZTIKA IDE KATTINTVA!

Rátgéber László: Van egy rendszerünk, amiben hiszünk, amit végig akartunk vinni. Vannak szerkezeti problémáink, hibáink, de a legfontosabb, hogy megnyertük ezt a meccset. S nem szabad bepánikolni.

JÓ RAJT, MAJD ELKEZDŐDIK A TÖTYÖGÉS

Pompás kezdés magyar részről. Hanga Ádám, ahogy tőle elvárják itthon, megadta az alaphangot ennek a fontos mérkőzésnek. Duplája után ugyanis zsákolt egy szépet, s hogy közte még Horváth Ákos is szórt egy hármast, csak még örömtelibb volt. Az osztrákok is jelezték azért, hogy jelen vannak, ám a 7-2-es nyitány csak jót sejtetett.

Aztán ahogy megindultunk, úgy is ragadtunk be utána. A rutinos Detric (pontosítsunk, a három tapasztalt osztrák játékos közül az egyik) viszonylagos kezdeti gyengélkedése ellenére is felzárkózó Ausztria 9-9-nél beért minket. Sőt, a már 7. pontját jegyző ifjonc középjátékos, Mahalbasic kosarával már át is vették a vezetést. Itt jegyezzük meg, hogy szemtelenül fiatal ez az osztrák gárda, de egyelőre nem tűnt fel, hogy melyik alakulat rendelkezik nagyobb rutinnal.

Innentől kezdve szenvedtünk ellenfelünk lassító játékával, na meg a sok eladott labdával. Az, hogy mégis előnnyel zártuk a negyedet, Horváth újabb hármasának volt köszönhető.

A második negyedben azonban jobban rajtolt vetélytársunk, amit Rátgéber László szövetségi kapitány időkérése követett. Azt hallhattuk, hogy kéri a mieinket,  egyszerűsítsük le a játékot. Nos, ez részben sikerült, mert valóban egyszerűek voltunk, egyszerűen lassúak.  Keveset játszattuk a centereket, amikor nagy ritkán mégis megtörtént, kosár lett a vége (16-19). Ám utána rögtön kijátszottak minket az osztrákok, s a 11. pontját dobó Mahalbasic újra ötre növelte a vendégek előnyét. Aztán kezdett ciki lenni, hisz újabb elrontott magyar támadás után ha nem is klasszikus leindítással, de egy gyors, még rendezetlen védelem ellen végigvitt támadás végén, majd egy rossz helyezkedésű védekezés utáni kosárral már 11 ponttal vezettek a szomszédok (16-27). Szórványos fütty a nézőtérről...

A gyógyír Trotter részéről érkezett (hú, de kellett ez a lelkünknek), mert hintáztatta egy darabig emberét, majd jobbal, kicsit kifordulva gyönyörű pattintott passzal hozta tökéletes helyzetbe a jól bemozduló Lórántot. Ez játék volt!

Ám csak időről időre villantunk meg, ahogyan később megint Trotter, egy remek betörés során, amit egymaga vitt végig. Vagy Trepák, aki meg fontos pillanatban (továbbra is osztrák fórnál) egy hármast szórt. Igen ám, de hasonló távolságból érkezett a válasz az osztrákoktól is, így egyszerűen nem sikerült egyenlítenünk, ami a látottak alapján sajnos annyira nem volt meglepő, viszont az előzetes várakozásokat nézve igen.

A negyed végi pech-baki kombó a félidő összegzéseként is felfogható.

Történt, hogy az osztrákok egy időkérés után vezettek támadást ellenünk bő 30 másodperccel a dudaszó előtt. Nem ment be az amúgy újra jól kijátszott helyzetükből eleresztett triplakísérlet. Na, akkor majd mi – gondoltuk! Trotter vezette fel a labdát (vissza 12 másodperc), aztán kicsúszott a játékszer a kezéből, amiből indult ellenfelünk. Nem fújták be Obie muszáj-faultját, így Lamesic félig-meddig futtából elengedte a kezét, amiből a laszti jó parasztosan, de mégiscsak három pontot érően a palánkról beletoccsant a magyar gyűrűbe. Ez így együtt elég lelombozó volt. Az egyenlítés (vagy egy magyar hármas esetén a szűk vezetés) helyett mínusz öttel mehettünk nagyszünetezni. Jogos volt a DIGI Sport 2 kommentátorának megjegyzése, ami egyébként már picit korábban hangzott el: „nincs mese, itt vért kell inni a szünetben”. Nyilván a partvonalon kívülről könnyű észt osztanunk, de ez kevéske volt a mieinktől. Az viszont bizakodásra adott okot, hogy tudtuk, sokkal többre képes ez a nemzeti együttes.

LASSAN ÁTVESSZÜK A MARSALLBOTOT

A harmadik negyed sajnos az egyre jobban belelendülő Lamesic kosarával indult. Más kérdés, hogy második hármasát is bevarrta Trepák Zoltán, ami azért lássuk be, nagyon jól esett nekünk (36-40). Ám a csikócsapat nem engedte a mieinket közelebb, és megint a közte tízet ostromolta. Lassan el kellett hinni, hogy ez az osztrák válogatott egyfelől nem véletlenül győzött Cipruson, másfelől, hogy hazai pályán is ki lehet tőle kapni, ha folytatjuk vesszőfutásunkat.

Nyilvánvalóvá vált, hogy Asceric, az osztrákok szerb edzője (aki ugye Körmenden is kispadot kapott volna, ám a nadrágszíj meghúzása után kiléptek a vasiak a kontraktusból) nagyon jól felkészítette csapatát ellenünk. Fiatal játékosokhoz képest elképesztően okosan kosaraztak az osztrákok. Amikor kellett, akkor állították meg faultokkal a mieinket, és emellé szorgosan szőtték támadásaikat, vagyis amit lehetett, kihozták a meccsből. Mi meg sajnos többnyire hagytuk ezt.

Szerencsére most már folyamatosan kaptuk a büntetőzési lehetőségeket, hiszen amikor lehetett odaütögettek ellenfeleink (a taktikájuk része volt). Úgy tűnt, mintha fejben picit kezdene elfáradni Ausztria, hisz egy-két indításunk már bejött. Aztán Lóránt Péter egy hármassal egyenlített végre. Pontosabban: NA, VÉGRE! (53-53)

Sőt, újabb labdaszerzésünk után indult Trotter, ám a mögötte loholó Detric keze által talán kicsit meg is legyintve kihagyta a zsákolási kísérletet. Háát, véleményes…  A vezetést tehát nem vettük vissza (jaj, de régen volt nálunk az előny), de most már kezdett úgy zakatolni a magyar együttes, ahogy szerette volna a szombathelyi – viszonylag csendes – publikum és nyilván minden magyar drukker is, a tévék előtt.

Ami késik, nem múlik – hogy egy épületes közhelyet vegyünk elő. Igaz, nem kevés szenvedés árán, de Vojvoda büntetőjével végre nálunk volt a fór (58-57). Viszont odaát Lamesic még büntetőzhetett, így szűk osztrák vezetés mellett mehettünk neki az utolsó játékrésznek.

A negyedikben aztán egyre több szép mozzanatunk volt. Amikor Trotter egy labda után vetődve, jóféle pincérként helyezte szinte a kezébe Vojvoda Dávidnak a labdát, az remek volt, Vodjvoda meg ha már tehette zsákolt egy lazát (62-62).

A személyiket bőszen gyűjtögető szomszédok ellen aztán megint Trotter alkotott nagyot, s betörése után megint vezettünk. Na, ha sokára is, de végre most már mi uraltuk ezt a meccset. De még nincs vége! Így tovább, és meg lesz!

Hanga, akinek azért nem ez volt élete meccse, megmutatta, egy-egyezésben nehezen vehetik fel vele a versenyt, ám újra büntetőt hibázott, méghozzá kétszer is. Csuda vigye el! Maradt a kétpontos magyar vezetés, viszont bő hat perccel a vége előtt ez közel sem megnyugtató.

HUSZÁROS HAJRÁ ÉS MAGYAR SIKER

Lanegger, majd Lamesic viszont elemében volt megint, utóbbi erőteljes betörése után ismét ott a fór. Ez nehéz szülés… Csak lenne meg legalább! No, és milyen móka! Lóránt ügyes kosarat szerez, Trotter légpasszát pöcköli be Vojvoda, és 70-69 ide. S ne feledjük az egyszer hibázó Szabó Zsolt két nagyon fontos centerkosarát sem! Már hárommal megyünk! Majd 5-tel, hiszen megint jól védekezünk és Lóránt Peti kibrusztol egy kosarat miután támadólepattanót szedett. Időt is kér Asceric. Vissza 2 perc.

Lanegger még válaszolt erre egy ügyes kettessel, ám utána – a korábbiakból kiindulva nem reméltük, hogy így lesz – magyar gála következett! Hanga kétszer zsákolt indulásból, egyszer meg trojkát eresztett el. A klasszisa megmutatkozott, így végül mégsem zárt rosszul. Sőt... A végig nyögvenyelős meccsen egyszer csak 10 ponttal elmentünk (81-71). A végét még egy kicsit elbénáztuk, így 81-75 lett a végeredmény, ám mégis nagy kő esett le a szívünkről, hisz behúztuk ezt a kutya nehéz derbit. Nem így reméltük, de annál értékesebb, hogy többnyire küszködve, de győztünk. Szép volt, fiúk!

Fotó (slide): ratgeber.postr.hu