A forduló válogatottja - 7.
Érdekes módon talán ismét az irányítóktól kaptunk szerényebb teljesítményt ebben a fordulóban, ám volt köztük olyan, akinek a ponttermelés és a gólpassz adása is összejött. A magasabb régiókban viszont szinte lehetetlen volt dönteni, ráadásul olyan csatárok vagy centerek brillíroztak több esetben is, akik amúgy nem mindig hoznak ilyen jó formát, mellettük viszont szokásosan hasznos magasembereket is találtunk, így közöttük az döntött például, hogy kinek nyert a csapata.
Irányító:
Ruják András (Sopron)
Volt nála ponterősebb „kisember”, ám a Sopron ezen a napon olyan jól játszott, hogy abból a karmester sem maradhatott ki. A több poszton kiváló SKC-t remekül mozgatta Ruják, aki, ha porszem került a gépezetbe, akkor is jól tette a dolgát, s lendített csapatán egy betöréssel, egy pontos dobással. 14 dobott pontjába belefért egy tripla is, meg 4 gólpassz, illetve 2 kiharcolt fault. 3 eladott labdája negatívum, viszont 16 VAL értéke korántsem.
Dobóhátvéd:
Dyricius Simms-Edwards (Nyíregyháza)
Itt is elég nagy tobzódás volt, ezért most a szezonbeli első bajnoki győzelmét megszerző Nyíregyháza hátvédjére esett a választásom. Az eddig is a jobb nyírségiek közé tartozó játékos most, hogy mellette Doyne lett az új társ a mezőnyben, még inkább húzóemberré vált. A saját csarnokában igen furán, a vendégek győzelmi esélyeit a jelek szerint nem igazán komolyan vevő ZTE ellen Simms-Edwards volt az egyik a sok nyíregyházi közül, aki kulcspillanatokban szerzett kosarakat, meg úgy általában véve is ontotta azokat, elejét véve mindenféle zalai felzárkózási, fordítási kísérletnek. 30 dobott pont, 3 tripla, 5 szerzett labda (igaz, 3 vesztett is volt), valamint kiharcolt 5 fault a mérlege, de nem csak a befejezésekben jeleskedett, hanem kiosztott 6 gólpasszt is. A 34 VAL érték is önmagáért beszél.
Alacsonybedobó:
Hrvoje Puljko (Kaposvár)
Dénes vagy Djeraszimovics (sőt, még jó páran) ide kerülhettek volna – ráadásul mind győztes csapatból –, ám a kaposvári Puljko olyan jól dobott messziről, hogy az ritka (4/8 hárompontos). Maga az 50%-os mutató is jó, de az, hogy négyszer is betalált már dicséretére válna bárkinek – olyan nagyon nem látunk mostanában egy meccsen egy embert, aki 4-5 triplát dob. Igaz volt ez amúgy csapattársára, Fodor Mártonra is, akiről annyit érdemes megemlíteni, hogy remek idénye van azóta, hogy átigazolt Kaposvárra. Visszatérve Puljkóra, nagy szerepe volt abban, hogy a meccs elején rögtön megugró KKK simán vezetett már egy negyed után, aztán később is mindig, amikor magabiztossá kellett tenni a somogyiak előnyét, rá lehetett számítani. 24 pont (4 tripla), 3 gólpassz, 24 VAL érték szerepelt a neve mellett.
Magasbedobó:
Hendlein Roland (Kaposvár)
Ide is befért volna más (csak egyet említve, például Tóth Norbert az Albából), de Hendlein tényleg a meccs egyik, ha nem a legjobb kosarasa volt a szegedi vendégjáték alkalmával, hogy nem maradhatott ki. Érdekes, hogy a Szedeák otthon jóval rosszabbul kosarazott, min tette azt múltkor idegenben, ez azonban talán annak is betudható hogy Hendlein (és még páran, például lásd Puljkót fentebb) tettek arról, ezúttal ne fickándozzon a csongrádi alakulat. A vendégek négyese jól megérti magát a center Chismmel, s úgy fest, a magyar mezőny egyik leghatékonyabb centerpárosát alkotják ők ketten. Sokat tett Hendlein azért, hogy eleinte ne vezessen túl sokkal a Szeged, majd később, amikor fordult a kocka, szintén szerepet vállalt a kaposváriak győzelmi menetelésében. 17 pontja mellé szedett 11 lepattanót, kiharcolt 4 faultot, adott 2 gólpasszt és 2 blokkot is. a VAL értéke kerek 30.
Center:
Trepák Zoltán (Sopron)
Nagy bajban voltam, hiszen azon kívül, hogy sok jó center volt ezen a játéknapon (például Lekli is újfent remekelt, de ezzel együtt kikapott csapata, a ZTE), egymás ellen játszott Szabó Miklós és Trepák Zoltán, ám a center posztra csak egy embert lehet jelölni. Szabó jobban lepattanózott (8, míg Trepinek 4), kettővel több pontot ért el (20, ill. 18), és valamivel jobb a teljesítmény indexe is (28 Szabónak, 23 Trepáknak), de mégiscsak Trepák csapata nyert, ami nem mindegy. Emellett, ha szabad ezt mondani Szabó Miklós már hozzászokhatott ahhoz, hogy elsőszámú center Szombathelyen, míg Trepák Zoltánnak a légiós Barovicsot kellett pótolnia. S hogy milyen jól tette, arra példa volt ez a mérkőzés. Beugróként, két triplát is dobva, 70%-os mezőnydobási mutatóval érdemelte ki a hét centere címet. (Szabónak is remek adatai voltak (69% mezőnyből), illetve ő is dobott triplát a centermunkája mellett, ráadásul jegyezzük meg, neki a nyomasztó, állandó vereségekkel teli légkörben kellett teljesítenie, úgy, hogy a szlovén Zagorac sok mindent nem tett be a közösbe ezúttal sem: Szabó szinte egyedül képviselte a magas szekciót.) Mindenesetre a legjobb center most Trepák Zoltán lett.
Legjobb hatodik ember:
Maurice Kemp (Alba)
Ő eddigi átlagai felett teljesített – csereként beállva. 24 játékperce alatt dobott 17 pontot, ráadásul amit vállalt, azt szinte mindig bedobta. Ez, vagyis a kevés hiba nagy erény, főleg egy jó Jászberény ellen. A fontos kosarak embere volt, hiszen amikor az elején meglógott az ellenfél, ő egalizált, majd később a nagy fehérvári rohanás egyik vezére is Kemp volt. A sikerben tehát nagy része volt. Egyszer távolról is betalált, szedett 5 lepattanót, s ami nagyon lényeges adat, a csupán 1 labdaeladása mellett szerzett 5-öt! A mai, pontosságot kívánó, olykor iram-kosárlabdában ez egy fontos tétel egy kosarasnál. Kiharcolt 5 faultot, és a teljesítmény indexe (VAL) 29 lett.
Fotó: Tóth Zsombor