Báder Márton naplója - 17. rész

Sziasztok! Köszöntöm a kezdo5.hu olvasóit. A EC sikert követően pár nappal úgy kapjátok "kézhez" a naplóm új részét, mintha kedd este olvasnátok! Jó olvasást hozzá! :)

Most lett vége a meccsünknek, frissek az élmények, így eszerint írom meg a bejegyzésem. Úgy indultunk neki a belgák elleni meccsnek, hogy két magasemberünk, Brandon Gay és Trepák Zoli sérülés miatt nem játszhattak. Gaynek szerintem még egy bő hét, mire visszatér, Trepinek pedig épp a Debrecen elleni meccs előtti edzésen ment ki a bokája. Ha minden igaz, akkor részleges szakadása van... Neki még jó két hét, mire rendesen edzeni tud. Így a rotációnk egy kicsit beszűkült, ketten maradtunk magasak Grebenár Petivel. Nikolov, aki inkább hármas poszton érzi jól magát négyest kellett, hogy játsszon, valamint Soós Gábornak is. Ezzel nem panaszkodom, és ők sem, ez egy kényszerű megoldás, de szerintem jól szerepelnek ezen a poszton mindketten. Az edzéseket át kellett kicsit alakítanunk, bele kellett szoktatnunk őket ebbe a pozícióba, de ez zökkenőmentesen ment. Az előjelek a keddi mérkőzésre kissé felemásak voltak. Általában jók a megérzéseim, de ezt a belga csapatot nem nagyon tudtam hova tenni. Amit láttunk róluk videót, az alapján nem gondoltam, hogy mondjuk egy Chalon-szintű játékerőt képviselnek. Az eredményeik viszont nagyon jók, megverték az Euroligás Charleroit, magabiztosan jutottak tovább az első körből az EuroChallengeben, kiváló játékosok alkotják a keretüket. Kielemeztük őket és látszott, hogy a pick ’n’ rollokat nagyon rosszul védik. A centerük nem nagyon segít ki, behúzódik, így ha jó blokkot ad az ellenfelük centere, akkor az irányító szinte egyedül marad és üres dobása lesz. Azt beszéltük meg, hogy ezt megpróbáljuk kihasználni és ez abszolút bejött!  Mindhárom alacsony posztunkról rengeteg dobás ért célba, Ákostól, Millstől, Obietól és a padról még jött a Marci és a Sosi is. Maradéktalanul elégedettek lehetünk, az évad legjobb támadójátékát hoztuk, nagyon jól védekeztünk. Eléggé demoralizáló vereséget mértünk a belgákra. Erre ők sem számítottak, csak pislogtak a mérkőzés után. Voltam már hasonló helyzetben, nagyon rossz, az ember nem is tudja hirtelen hova tenni, elég nehéz utána felállni. De ha kicsit önző vagyok, akkor azt mondom, hogy minket ez most a legkevésbé sem érdekel. Csupán 3 eladott labdánk volt, ami rekord az EuroChallengeben. 28 gólpasszt adtunk, ami óriási szám. Amikor döcög a szekerünk, sokszor probléma, hogy nem jár a labda. Amikor azonban kollektíven játszunk, brutális rohanásokat produkálunk.  Nagyon büszkék vagyunk erre a mérkőzésre, szeretnénk ebből építkezni. Ez bizonyítja azt, hogy van keresnivalónk a második körben is, de rengeteget kell tenni azért, hogy reálissá váljon a továbbjutásunk. Arra jó volt ez a mérkőzés, hogy megmutassuk, hogy hazai pályán remek csapatokat, nagy különbséggel is le tudunk győzni. A franciák elleni meccs utolsó 5 percét leszámítva ott is kiválóan játszottunk, sokszor vezettünk. Erre aludni kell egyet, helyén kell kezelni a dolgokat, de álszerénynek sem szabad lennünk. Nagy hiba, ha az ember túlbecsüli magát, ahogy az is, ha nem látja be, hogy ez mekkora sikert ért el. Óriási teljesítmény volt, büszke lehet rá mindenki... Megyünk tovább és szerdától már a Kaposvár elleni bajnokira készülünk. Ebben a sorozatban az a szép, hogy nincs időd búslakodni egy vereség, vagy örömködni egy győzelem után, mert rögtön ott van a következő meccs.

Nehéz így nagyon, fárasztó ez a tempó, főleg úgy, hogy ketten kiestek sérülés miatt. Megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, élni a bizalommal, amit kapunk a közönségtől. Csodálatos volt a hangulat, talán a legjobb idei mérkőzés volt hazai pályán. Van az a közhely, hogy a szurkolók a csapat 6. embere, de ez abszolút igaz volt ma, megint egymásra talált a csapat és a közönség. De ilyenkor az embernek eszébe jut, hogy például a Debrecen ellen, amikor gyengébben játszottunk, nem tudtuk elkapni a fonalat az első félidőben, akkor pár ember ébresztőt skandált. Remélem, hogy azok, akik akkor „ébresztőztek” legalább egy kis önkritikával illetik magukat. Nem robotok játszanak a pályán, hanem hús–vér emberek. Mi is minden mérkőzést meg szeretnénk nyerni, minél nagyobb aránnyal, de mivel ilyen a sport, nem vagyunk gépek, ezért néha-néha becsúszik egy gyengébb teljesítmény is. Ez az elsődleges feladatunk, hogy ezen javítsunk, de sokszor nem lehet elkerülni a gyengébb napokat sem.

Megyünk Kaposvárra, Bonnba, aztán jön a Szeged, ezt követően fogadjuk majd a franciákat. Szeretnénk a két bajnokit mindenképpen győzelemmel zárni, a bonni meccs még messze van, de oda is győzni megyünk. Ilyen távlatokban még nem szabad gondolkozni, első a Kaposvár.

Remélem, hogy nem csak a szolnokiak, de a rivális csapatok szurkolói is jól szórakoztak ma este. Azt hiszem jó hírverés volt a magyar kosárlabdának, egy ilyen arányú győzelemre felfigyelnek mindenhol, még ha nem is a legerősebb európai kupában értük el. Az egész sorozatban jó csapatok vannak, de a második körre már tényleg csak a legerősebb gárdák maradnak meg, nagy fegyvertény egy ekkora különbségű győzelem. A második csoportkörben már nem szoktak ilyen nagy különbségek kialakulni. Megyünk tovább ezerrel!

Hajrá Olaj! Sziasztok!