Eltékozolt tehetségek 2. rész
TOP10 mezőny (3-4-es)
Az első részben a „törpik” felhozatalából szemezgettünk, most pedig lássuk az elmúlt néhány évtized elkallódott, meg nem értett, elvesztegetett vagy éppen önpusztító reménységét. Ez a lista azért is lehet még fájóbb, mint az előző volt illetve a legutolsó lesz, mert az utóbbi esztendőkben folyamatosan a bedobó-magasbedobó hiány miatt kesergünk…
Felhívás: Az előző heti, a hátvédeket bemutató listán általunk/általam felsorolt játékosokra, valamint az azon bejegyzés kommentjeiben felmerülő nevekre mostantól egy héten keresztül lehet szavazni, a 10 legtöbb voksot kapó játékos kerül be az all-time top 10-be. (Egy szavazó, egy kommentben szavazhat összesen 10 emberre a rendelkezésre álló nevekből.)
Íme a bedobók:
1. Filótás Gergely 100% ÁT (szül: 1972, magasság: 200, csapatai: Bp. Honvéd,Százhalombatta, Atomerőmű, Tiszaújváros) pamut csukló, laza, légies mozgás, hiányos elhivatottság jellemezték „Filót”, az indítások nagymesterét. Hosszú évek B csoportozása után a Gulyás Robi fénykorával jellemzett „atom-érában” viselhette a piros-kék szerelést, ám ez sem sokat változtatott azon a tényen, hogy a rendkívül szerethető kefefrizurás hősünk sosem kap a „Kosárlabda Sztahanovja” emlékérmet. Legutóbbi információnk időpontjában egy non-stop boltot vezetett Békásmegyeren…
2. Bakonyi Péter 70% ÁT-30% NM (1973,195, MAFC, Falco, Pécs, Sopron) ifjúkora „fogadott-kosár ikertesójáról” már volt szó az első részben. Bakára is igaz –gyakorlatilag- minden, mint K. Gergőre, akivel végigröpködték a 90-es évtizedet a Hauszmann utcában. Remek kinti dobás, kozmikus fizikum és az „ismerjük meg fővárosunk szórakozóhelyeit” mozgalom vezérkarának VIP kártyája. Már tiniként postázták neki a válogatott behívót (és akkoriban a két jó meccs még nem ért címeres mezt…), de ez sem változtatott különösebben a hozzáállásán. A streetball meghonosításának kezdeti éveiben zsinórban nyerte a zsákoló versenyeket, kultuszt teremtve a műfajnak. Az Ugrálókötél Gyártók Országos Szövetsége székházának falán még ma is emléktáblával köszönik meg neki, hogy ifjoncok százai –urbánus legendákból vett infóktól fűtve- tekerték sportszerüket, remélve „felhőnjárási” képessége titkának megfejtését, nem sejtve, hogy ez bizony (nála is) 90%-ban adottság. A vendéglátásban dolgozik…
3. Gócs Lajos 70% ÁT-15% NM-15% RÁ (1976, 200, Debrecen, Atomerőmű,Százhalombatta, Kecskemét, Tiszaújváros, Nyíregyháza) balkezes, őserő, aki a halálos pontosságú hármasairól, „kétláb-kétkéz” zsákolásairól és elforgácsolt karrierjéről lett ismert. Erősen megosztó személyisége és sokszor túlzottan pénztárca centrikus beállítottsága okán nem minden állomáshelyén volt képes kiegyensúlyozott teljesítményre. A mezőny-mizéria pont az ő generációnál kezdett elharapózni, így bátran kijelenthető, hogy fókuszáltabb (szakmai) koncentrációval a felnőtt nemzeti csapatban lett volna a helye. Árulkodó tény, hogy helyet követelt magának a kor kirakat válogatottjában, a "Pilárban", holott két évvel fiatalabb volt a többieknél! Napjainkban Debrecenben dolgozik, minután sikeresen diplomázott a Testnevelési Egyetemen…
4. Panta István 70% RÁ-30% ÁT (1977, 204, Dombóvár, Kaposvár, Atomerőmű, Bonyhád) tipikus példája a rövid távú gondolkodásnak. Mint a legmagasabb dombóvári fiatal, „kézenfekvő” megoldás volt, hogy bezavarták a palánk alá „centerkedni”, holott a fiatal Pilu atlétaként kezdte, ami csúcs fizikumot eredményezett. Ehhez párosult egy jobb kézbe rejtett teljes nehéztüzérség, fájóan tökéletes elegyet biztosítva egy klasszikus 3-as potenciálhoz. Sajnos nem így alakult: hősünk nem kapott „törpeképzést”, ezáltal leütésből szinte veszélytelen, és a passzolás sem az ő asztala. Pedig aki látta a PP-t ifjoncnak bizton megerősít benne, hogy a modern kor bedobó-prototípusát (magas,erős,mozgékony,agresszív,lepattanózó, nem bonyolítom túl és „nemtökölökhaüresenvagyok”) áldoztuk fel a korosztályos helyi sikerek oltárán. Jelenleg súlyos térdoperációja után lábadozik és –remélhetőleg- készül gőzerővel utolsó profi szezonjainak egyikére…
5. Bacsa Péter 60% ÁT-40% RÁ (1980, 200 MAFC, Csepel, Bp. Honvéd, Albacomp, Debrecen, Körmend) azon ritka kivételek közé tartozott, aki pesti születésű játékosként lehetett körmendi alkalmazott. El is könyvelhetett egy aranyérmet, amit az Albacomp játékosaként szintén megtett. Öröm az ürömben, hogy a csapatsikerek mellett egyéni pályafutása zsákutcába futott, hiszen feltörekvő titánként egy nagy csapatban a „majd jövőre” táblát mutatták neki (Debrecenben ugyanúgy) elvesztegetve legfogékonyabb éveit és fokozatosan letörve erős közepes ambícióit. Öltönyös melóra váltott, fiók-vezetőként serénykedik az O-betűs pénzintézet csepeli kirendeltségénél…
6. Mándity Máté 60% RÁ-40% ÁT (1983, 204, Baja, Falco, Veszprém, Pécs, Szolnok) Panta Pilu esetének újkori lenyomata, annyi különbséggel, hogy Máté keze nem annyira jó, ám még tolna megyei sorstársánál is robbanékonyabb. Viszont kimaradtak az „ügyesítő csomagok” és a gyűrűn csimpaszkodás egy idő után már a tini lányok elkábítására sem elegendő. Pedig rendelkezik a kellő agresszivitással, háttal a palánknak sem jön zavarba és a játék IQ-val sincs különösebb gond. Súlyos térdsérülése szerencsére már a múlté. Még mindig csak 28. (Egy ideális világban) talán akad olyan klubcézár, aki látna benne fantáziát, főképp a tavalyi, bajai szezonja után…
7. Likár Péter 65% NM-35% RÁ (1984, 205, Baja, MAFC, Hegyvidék, Pécs,Debrecen, Jászberény) a pazarlás netovábbja! Olyan érzékkel bír a kombinatív játék iránt, akkora alázattal rendelkezik a csapata felé és annyira széles mezőnyrepertoárral bír center magassága ellenére, ami szemléltetheti miért is játszott sokáig 2-es poszton. Liksi okos fiú. Elég hamar rájött, hogy az élsportolói státusz még nem lágyítja meg a pék szívét mikor fizetés helyett erre hivatkozva kért hitelt, a reggelire szánt túrós batyut szorongatva. Miután ilyen "átgondolt, korrekt" gazdálkodás politikát folytató klubból több is az útjába akadt az elmúlt években, úgy érezte itt az ideje jelentkeznie az „eltékozolt tehetségek” rovatba. Ennek leginkább a bankszférában örülnek, hiszen Péter főállásban egy külföldi pénzintézetnél tölt be menedzseri állást, akik örömükben –meg nem erősített információk szerint- munkába állása első napjától egy komolyabb összeget utalnak az MKOSZ kasszájába…
8. Ágfalvi Bálint -50% NM-30% RÁ-20% ÁT (1985, 199, Baja, Pécs) az összes, szubjektív véleményem szerint górcső alá vett kosárlabdázó közül Bálint a „legkiegyensúlyozottabb” az okok miértjeinek keresését illetően. Egyaránt nélkülözte a tudatos edzésmunkát és a mindent elsöprő vágyat a profi létért, bánt el vele túlzottan nagyvonalúan sportágunk gépezete és rendelkezett kellő éleslátással az „élet a sport után” filozófiai töltetű, ultra-realista felvetés megválaszolásához. Ez persze nem vigasztalja a szurkolókat. Mackós testfelépítése, amely meglepően dinamikus mozdulatokkal párosul sok fejtörést okoz(hatna) minden ellenfelének. Remekül dobja a középtávoliakat, a tábla alatt magabiztos és a kombinációs játékot sem tankönyvekből tanulta. Geográfus diplomája mellé jó úton halad a jogi doktori cím felé, miközben az építőiparban tüsténkedik a hétköznapokban...
Tiszta lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy nem volt célom tételesen felsorolni a bajai utánpótlás-nevelés utóbbi éveinek három (mezőny) gyöngyszemét, ez kizárólag a születési dátum általi sorrend pajkos összeesküvése. (halkan azért megjegyezném: micsoda mezőnysor állhatott volna/állhatna össze a „tésztás halászlé” városában, ha…)
9. Kovács Attila 75% ÁT, 25% NM (1985, 200, PEKOSI, Jászberény, Szeged, EliteBasket) a hivatalosan a cikk megírásának napján magyar állampolgárrá váló, újvidéki születésű magasbedobó már az ifjúsági bajnokságok küzdelmeit is honi parkettákat koptatva vívta meg. Képességei elvitathatatlanok, simán megüti az A csoportos szintet. Tökéletes dobásbiztonság, a délszláv gyermekévek hozadékaként beivódott rámenősség és extra győzni akarás jellemzik. Viszont igazi „Jekyll és Hyde” eset az övé: vitte volna sok élcsapat, marasztalta a következő szezonban a legjobbak között bemutatkozó JKSE, ám „Sitya” eddig minden esetben visszautasította kérőit. A 2011/2012-es bajnoki évadban a grandiózus terveket szövögető Elite Basket gárdájánál ontja majd az „elzárás-leválás” utáni triplákat és a látványos zsákolásokat…
10. Dohar István 100% ÁT (1984, 199, Diana, Atomerőmű, MAFC) korosztálya fényesen tündöklő csillagából, rövid idő alatt hulló meteorrá vált. Átlag feletti ruganyosság, testi erő és dobáskészség a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban kevésbé ínycsiklandozó falatok: „Garfield” filozófia, pallérozott elme iráni vágy hiánya. Elképesztő tehetségére az NCAA-ben vitézkedő Jacksonville is felfigyelt. Az amerikai kitérő után bajnoki címet ünnepelhetett a Zsoldos András vezette Pakssal, de neki mindössze epizód szerep jutott. Néhány év európai, harmadosztályú „haknizás” után, feltöltődve tért haza és reményeink szerint ismét elkezdi magyarországi karrierjét...
Ne feledjétek, a kommentek között szavazhattok, hogy kik kerüljenek fel a jövő héten rajtoló szavazás, posztonkénti listájára!
Már nem kell sokat aludnotok és érkezik a záró rész, amelyben a „lombrágók” válogatottját ismerhetitek meg…
Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu