Hazafiak - Interjú Hendlein Rolanddal
A Kaposvárról indult, ma már az Albacomp gárdájánál pattogtató Hendlein Roland volt rovatunk legújabb főszereplője. A hármas-négyes poszton bevethető játékos gőzerővel készül az új szezonra arra, és hogy megmutassa, képes azon a szinten kosárlabdázni, mint tette azt egy-két évvel korábban a sérülései előtt. A remek hozzáállású fiatal sportemberrel egy hosszabb lélegzetvételű interjút készítettünk.
Hogyan kerültél a sportág közelébe?
Az egész kosárlabda-pályafutásom úgy kezdődött, hogy 14 évesen Halmai Balázshoz mentem el egy nyári táborba és ott ott tetszett meg ez a játék. Később kerültem csak el Kaposváron szervezett körülmények közé játszani, ahol a helyi kadett csapatban folytattam, majd ifi, illetve junior korosztályos szereplések következtek, végül szépen lassan a felnőtt csapatnál kötöttem ki.
Utánpótlás korodban is voltak szép sikereid, mesélnél nekünk ezekről bővebben?
Van néhány kupám otthon felsorakoztatva a vitrinen a kisebb tornákról, versenyekről, de amit leginkább ki tudnék emelni, az a '85 – '86-os születésűek számára kiírt utánpótlás Európa-bajnokság volt a Lóránt Pétert is soraiban tudó magyar válogatottal, ahol a B-divízióból ki tudtuk harcolni a feljutást az A-ba, ami az akkori U20-as mezőnyben egy ezüstérmes szereplésnek köszönhetően jöhetett össze. Az egy nagyon szép siker volt számomra, jó szívvel gondolok vissza azokra az időkre, arra a nyárra.
Mikor kerültél először a felnőtt csapathoz?
17 éves voltam, amikor a nagyokkal edzhettem, persze akkoriban még sok játéklehetőséget nem kaptam, de szépen lassan én is be tudtam kerülni a csapatba. Korábban pár perceket kaptam, aztán idővel ki tudtam harcolni a helyem a rotációban.
Néhány esztendővel ezelőtt felhívtad magadra a figyelmet a trevisói EuroCampen. Hogy jött a lehetőség, hogy részt vegyél a korosztályod nemzetközi szinten is legjobbjait felvonultató eseményen? Miként emlékszel vissza arra három napra?
Két egymást követő évben kaptam meghívást erre az eseményre, 2007-ben, majd 2008-ban másodjára is, a magam részéről csak jó emlékeket őrzök azokról a pár napos megmérettetésekről. Olyan játékosok voltak az EuroCampen, akik tényleg a top 40-50 közé tartoztak akkor és ott vannak most is az elitben. Azt kell mondjam, én egy picit elmaradtam az akkori helyzethez képest, a sérüléseimnek is köszönhetően. Az első alkalommal jött egy izraeli ajánlat az edzőtábor után, majd hívtak még egy hasonló eseményre azon a nyáron. Ez volt az ULEB Summer Camp, ott próbálhattam ki magam a Maccabi Tel-Aviv csapatában egy pár edzőmeccs erejéig, de végül sajnos nem jött össze a dolog, mert maradtam még egy szezonra Kaposvárom, egy évvel később pedig jött egy sérülés, nem voltam szerencsés abban az esetben.
Hogyan emlékszel vissza a kaposvári felnőtt csapatánál eltöltött évekre? Miket tartasz az ottani legnagyobb sikereidnek?
Nagyon szép emlékeket őrzök erről az időszakról, remek éveket töltöttem el az ottani felnőtt gárdánál. Azt mondhatom, hogy volt 4-5 jó évem a KKK-nál, számomra szenzációs volt az az időszak. A legjobb nyolc közé sajnos egyszer sem jutottunk be, amikor nekem kulcsszerepem volt a gárdánál, mert mindig volt egy olyan csapatunk, mely bárhol bárkit képes volt legyőzni, ám ugyanakkor bárhol bárkitől ki is tudott kapni... Inkább amiatt értékelem nagyra a magam szempontjából ezeket az éveket, mert akkor lettem úgymondva játékossá, Kaposváron tanultam ki ezt a „mesterséget”, itt váltam igazi felnőtt kosárlabdázóvá. Az utolsó bajnoki címnél már a keretben voltam 2004-ben, de csak néhány percet tölthettem a parketten és nem voltam ebben az értelemben véve aktív tagja a csapatnak.
Tavaly váltottál csapatot és igazoltál az Albacomp gárdájához. Miért pont Székesfehérvárra szerződtél?
Fontos személyi tényezők is szerepet játszottak ebben, mivel itt volt már Simon Balázs, akivel anno Kaposváron játszottunk együtt, illetve Hanga Ádám, akivel a válogatott összetartások miatt ápoltunk jó viszonyt. Továbbá a nemzeti csapat trénere, Braniszlav Dzunics éppen akkor érkezett az Albához vezetőedzőként, korábban pedig klubedzőm is volt. Mondhatjuk, hogy nagyrészt miattuk igazoltam Székesfehérvárra. Ezen felül az utóbbi évtizedek egyik legpatinásabb klubjának számít az Albacomp, amikor fiatal voltam, nagy hírük volt és magasan jegyzett csapatnak számítottak már évekkel ezelőtt is, valamint ki is akartam próbálni magam egy más csapatnál.
Több súlyos sérülésből is sikerült már felépülnöd, most milyen állapotban vagy?
Az előző nyáron sérültem meg a válogatott edzőmérkőzésén, ami után egy hosszú rehabilitációs folyamaton kellett keresztülmennem. Most érzem nagyjából, hogy visszajöttem. Februárban kezdtem el az edzéseket a csapattal, attól kezdve együtt tréningeztem a gárdával, játszottam is a mérkőzéseken. Nyáron le kellett mondanom a válogatottságot, mert egyszerűen muszáj volt megerősíteni a lábamat, ezt a problémát igyekeztem orvosolni minden erőmmel.
Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy visszanyerd a csúcsformádat – mind fizikálisan, mind pedig a játékodat tekintve?
Augusztus 6-tól edzünk, másfél hónapja készülök tehát a klubtársakkal közösen, jelen pillanatban jól érzem magam, egyre jobban jön is vissza a bátorságom és szépen kezdek újra ráérezni azokra a dolgokra, amik régen automatikusak voltak. Még nem teljesen igazi minden, de a bajnokság kezdetére reméljük, hogy sikerül minden értelemben visszanyernem a régi formámat és a régi önmagam leszek.
Én úgy látom, a legfőbb problémám abból ered, hogy nagyon sok meccset ki kellett hagynom, ezért az úgymond rutin nincsen meg, ezáltal az az önbizalom is hiányzik, ami megvolt Kaposváron a 35 perceket játszós időszakomban. Akkoriban megvolt a kondícióm is ehhez, most ebben még fejlődnöm kell, de úgy érzem, jó úton haladok és lassan visszatér a régi formám – vagy legalábbis a közelében tudok lenni lassacskán.
Mi a helyzet a magyar válogatottal? Már jó ideje kerettag vagy, de idén végül a rehabilitáció mellett döntöttél, ami a bennfentesek számára érthető, de ez a közvélemény számára nem biztos, hogy érthetően jött le. Elmesélnéd röviden, hogy mi történt a nyár elején?
Braniszlav Dzunics mesterrel egyeztetünk már előzetesen, hogy miként gondolja ezt a kérdést, vállalom-e a nyári felkészülést a csapattal. Én úgy éreztem, hogy olyan erőnléti munkára lenne szükségem, amit ott az edzőtáborban nem tudok elvégezni, hiszen más jellegű feladatok vannak, ami érthető is. Láberősítés címén szerettem volna egy olyan jellegű programot elvégezni, ami így a sérülés után igazán a hasznomra tud válni, főleg a jövőre, pontosabban az előttünk álló szezonra nézve. A válogatottnál több meccset is játszottunk volna, ami szintén jó, de nem szerettem volna ismét belehajszolni magam egy sérülésbe vagy bármibe, ami hirtelen rosszat jelenthet ebben a periódusban. Ez volt az oka annak, hogy lemondtam a válogatottságot idén.
Mik a legfőbb terveid a közeljövőben - Albacompra, a válogatottra és a saját játékodra, teljesítményedre vonatkozóan?
Az Albacomppal szeretnénk minél több meccset megnyerni elsődlegesen, a magam részéről meghatározó tagja szeretnék lenni a csapatnak. Jó formába akarok kerülni, valamint utol szeretném érni saját magamat, arra a szintre kellene elsődlegesen visszajutnom, ahol már voltam egyszer pár évvel ezelőtt. Fontos, hogy merjek játszani, legyen önbizalmam. A válogatottal kapcsolatban még nehéz mit mondani, hiszen nem tisztázott még a szövetség részéről sem, hogy mi lesz a folytatásban a nemzeti csapatnál – mind kapitányi poszton, mind pedig a programot illetően. Természetesen szeretnék még válogatott lenni, szeretnék jó produkciót nyújtani nemzetközi porondon. Ezen felül azt is szeretném, ha a magyar kosárlabda egy olyan szintre emelkedne nemzetközi tekintetben, ami elfogadottnak mondható és ne lehessen velünk szemben negatív előítélete egy külföldi játékosnak, edzőnek, szakembernek sem. Ez lenne a legnagyobb dolog, nem csak a válogatottnak, de az egész hazai kosárlabda társadalom számára.
Hosszabb távon milyen célok lebegnek még a szemed előtt?
Úgy gondolom, annyi sérülés ért az elmúlt években, mint egy átlagos sportolót egész karrierje során. Tanultam belőle és érzem, hogy még eltökéltebb lettem. Azért dolgoztam a nyáron, hogy megerősítsem a lábamat. Érzem, hogy jó úton vagyok, de még sok munka van előttem, ezt is tudom. A célom nem is lehet más, mint kihozni magamból a lehető többet egyéni és csapat szinten is idén. Ez a következő feladat, erre koncentrálok.
Köszönjük az interjút!
Fotó(1.): albakosar.hu
Fotó(3.): fmh.hu
Fotó(slide): albakosar.hu