Hazafiak - Interjú Németh Istvánnal
Egy életerős férfi, aki az utolsó körmendi bajnokcsapat és a válogatott kapitánya volt, komoly sérüléséből felépülve, 7 év elteltével ismét magára ölthette a piros – feketék mezét. Az elmúlt években sok nehézséggel, problémával kellett megküzdenie, a harcokat sikerrel megvívta és a szezon végén már bizakodásra adott okot teljesítménye. Németh Istvánnal beszélgettem saját dolgairól, Ruják Andrásról, Hanga Ádámról, a válogatott lehetőségeiről és még pár mosolygós pillanatra az NBA is szóba került.
2010 tavaszán egy nagy közösségnek okoztál hatalmas örömöt azzal, hogy visszaigazoltál Körmendre. Az alapozást már a csapattal tudtad megkezdeni, még ha külön edzésekkel is. Hogy sikerült azt helyretenned magadban, hogy bármennyire is szeretnél játékban lenni a sérülésed gátolt ebben, valamint nem tudtál olyan gyorsan visszatérni, mint szerettél volna?
Én úgy érzem, hogy olyan gyorsan sikerült, mint azt gondoltam. Volt sajnos egy visszaesés december elején, közepén, ami miatt sajnos bajlódtam még 2 hónapig, mindenféle mentális és fizikai problémákkal. Talán február elejétől kezdtem teljesen helyrejönni, szezon végére már elértem azt a szintet, amit kitűztem magam elé. Azzal, hogy februárra jöttem vissza teljesen, még így is azt kell mondanom, hogy jól jöttem ki ebből a sérülésből és a műtétből.Ahhoz képest, amit az orvosok mondtak, mondjuk hónapokkal korábban sikerült visszatérned?
Így igaz, nem gondolta volna még az orvos sem, hogy képes leszek bármilyen magasabb, profi szinten kosárlabdázni, még a műtét előtt. De hála Istennek jól dolgozott.
Most a pihenés sokat tesz azért, hogy jobban érezd magad? Karbantartod magad a bajnokság befejezése után?
Természetesen karbantartom magam. Minden héten háromszor elmegyek futni, most ez tényleg csak egy szinten tartás a gyógytorna mellett. Július 1-től pedig egy egyéni edzéstervvel készülök a következő szezonra.
Ruják Andrással készített interjúnkban elmondta, hogy nagyon sokat segítettél neki, hogy mentálisan és játékban is előre tudjon lépni. Milyen érzés volt vele együtt dolgozni, úgy hogy látod rajta, hogy felnéz Rád és hasonló karriert szeretne befutni, mint Te?
Minden esélye meg is van rá Bandikának, mert odafigyel a dolgokra. Jó akaratereje van, szorgalmas gyerek, sok sikert fog elérni a kosárlabdázás terén. Én nem tudok neki tanítani se trükköket, se dobási dolgokat, semmivel sem többet, mint amit az edzői taníthatnak neki, vagy amit már magától is sokkal jobban tud, mint amit én tudtam, vagy tudok. Egy – két globálisabb dolgot, gondolkodásmódot beszéltünk át több alkalommal a kosárlabdáról. Ezeket a dolgokat esetlegesen még az itthon dolgozó szakma sem tud annyira, vagy nem érzékelte úgy a bőrén, mint ahogy én ezt külföldön.
A tavalyi szezon bronzérmes eredményét sikerült megismételni. A rájátszás sorsolása nem volt a legszerencsésebb, hisz a Szolnokkal kellett játszanotok az elődöntőben. Mi a véleményed a Körmend idei teljesítményéről?
Ezt magunknak köszönhettük, mert ha az alapszakasz végét nem rontjuk el, akkor a másik ágra kerülünk. De ez teljesen mindegy, mert tudjuk, hogy a sportban nincs „ha”. Kikaptunk egy jobb csapattól, ráadásul ötször a szezonban, nem hiszem, hogy ez sok magyarázatra szorulna. Úgy érzem, hogy egy jól és szervezetten játszó Kecskemétet sikerült kiütnünk a negyeddöntőben, illetve az, hogy utána a bronzérmet is sikerült megnyernünk, mindenképpen egy pozitív szezonzárást mutat. Az év elején mindenki a fellegekben járt, bajnokságot akart nyerni. Aztán év közben sok probléma volt a csapat környékén, játékbeli, személyi és pénzügyi kérdések kapcsán. Ennek tükrében ez a 3. hely egy szép eredmény.
Hallottuk, hogy megkerestek Romániából, a körmendiekkel is kapcsolatban állsz, mennyi publikus a körülötted lévő helyzetből?
Jelen pillanatban ugyan ott tartanak a dolgok, mint egy héttel ez előtt. Ezeken kívül van lehetőségem máshol is, remélhetőleg minél hamarabb rendeződik majd a helyzetem, hogy merre megyek, azt még nem tudom megmondani. Jó lenne nekifutni a nyárnak, felkészülésnek, hogy rendben vannak a dolgok, jobb felkészíteni arra a családot, hogy mi vár majd rájuk augusztustól. Mert nem egyedül vagyok, őket is bele kell vonnom a döntésembe.
Örömteli volt ez az éved, a felépülés, a bajnoki bronzérem mellett a legnagyobb boldogság lehetett, hogy megszületett második kislányod.
Mindenféleképpen a szezon fénypontja volt, amikor Róza megszületett. Semmilyen sport, üzleti, vagy bármilyen más siker, nem fogja felülmúlni azt az örömöt, mint a gyerekek megérkezését. Nagyon mélyről, szinte a legaljáról kellett kezdenem a szezon elején és jöttem vissza, még ha nem is a legmagasabb szintre, de a szezon végén már közel jártam hozzá. Fizikálisan megváltozott minden, a mozgáson, kopott a gyorsaságom, majdnem mondhatom azt, hogy újra kellett tanulnom futni. Innen sikerült talpra állnom, a vezetőség és a szurkolók egy része nem volt mindig mellettem a szezonban, nehéz időszak volt. Ebben segített nagyon sokat a családom, illetve az, hogy a család gyarapszik, sokat tesz azért, hogy a problémákat könnyebben dolgozza fel az ember.
Látsz arra reális esélyt, hogy ha az egészséged engedi, akkor a válogatott tagja legyél?
Szeretnék, én soha nem utasítottam vissza válogatott meghívót. 10 éven keresztül mindig ott voltam, akkor is amikor a legnagyobb nehézségek voltak. Most nyáron ez nem lesz így, mert szerencsére minden rendben van a válogatott körül. A posztomon vannak olyan játékosok, akiknek nagyon jó szezonjuk volt, jobb formában is voltak, mint én, talán jobb formában is maradnak. A következő szezon viszont úgy érzem az enyém lesz, bárhol is legyen majd. Nem zárkózóm el a válogatottól semmiféleképpen.
Hogy viheti végig a nemzeti csapat a selejtezősorozatot és mire lehetnek képesek Litvániában, amennyiben kijutnak oda?
Nagyon remélem, hogy a selejtezősorozat sikerélményekben gazdag lesz, felkészíti őket az Európa Bajnokságra. Ott remélhetőleg minél jobb eredményt érnek el és megmutatják az európai kosárlabda közvéleménynek, hogy Magyarország nem csak egy fehér pont a kosárlabdázás térképén.
Hanga Ádám spanyolországi szerződtetése, a trevisoi camp-ben mutatott játéka után és a közelgő NBA Draft előtt mit gondolsz a jövőjéről?
Sokat nem adok az ilyen camp-ekre, ezekben mindenki csak magáért játszik, tudni kell, hogy Ádám nem ez a fajta játékos. Ez látható volt abból is, hogy milyen kevés dobást vállalt. Ez azoknak a fiatal játékosoknak jó, akik el akarják adni magukat. Ádinak tehetségét, akaratát, kitartását, munkamorálját csak dicsérni tudom. Emberként és kosárlabdázóként is csak pozitívan tudok róla beszélni. Neki már nem kell megismertetnie magát, tavaly a válogatottbeli játéka, az idei bajnokságban való szereplése, Spanyolországba szerződése már elég volt bemutatkozásnak. Ezek a tények azt is mutatják, hogy Ő a trevisoi társainál már jóval érettebb. Az igazi értékmérő az lesz számára, hogy miként teljesít Mansera-ban, a kiegyensúlyozott jó teljesítménye fogja segíteni, nem pedig egy két napos camp.
Isti kislánya közben a 101 Kiskutyát nézte az interneten, „tanácsoltam” neki, hogy inkább azt nézze meg, ahogy apu blokkolja a friss NBA Finals MVP-t, Dirk Nowitzki-t. Ennek kapcsán Isti kitért az NBA döntőre is…
Ezt én már rég elfelejtettem volna, ha valaki nem teszi fel, úgyhogy ez úton is köszönet érte, így most már felértékelődött (nevet). A nagydöntőben is beleszaladt egy-két sapkába, de nagyon jól játszott azt meg kell hagyni. Én rettentően szurkoltam a Dallas-nak, - amellett, hogy a Chicago a csapatom -, mert ott van az a sok vén trotty, nehogy bajnoki cím nélkül kelljen abbahagyniuk a kosárlabdát. (nagyot nevet)