Lóránt Péter naplója (vol. 36)
Sziasztok! A mai, igencsak fontos Eb-selejtező meccsünk előtt mesélnék nektek az utóbbi hetekben szerzett tapasztalatokról és az eddigi szereplésünkről. Elsőként kanyarodjunk vissza az osztrákok elleni hazai találkozóig, ahol egy picit magunk alatt voltunk kezdetben a szoros végjátékban elvesztett ukrajnai mérkőzés miatt, ráadásul bennünk is volt, hogy muszáj nyernünk, amennyiben el akarjuk érni a célunkat ebben a sorozatban. Az első 23-24 percben ez látszott is a játékunkon, tompák voltunk, ám örülök neki, hogy egy jó hajrával sikerült fordítanunk és diadalmaskodtunk. A második félidőben bejött az az elég merész taktikai húzásunk, hogy kicsit feladtuk a külső dobásaikat, szerencsére ez nem bosszulta meg magát.
Nekem is jól ment szerencsére, bár az első félidőben nem nagyon találtam a helyem támadásban. Próbáltam addig is más dolgokban segíteni a csapatot, a fordulás után pedig kedvezett nekünk, hogy végig bónuszban voltunk, tehát dobtuk a büntetőket a faultjaik után, ez pedig megadta az önbizalmat ahhoz, hogy kívülről is kísérletezzek.
Következett a horvát túra, ahol egy másféle meccset játszottunk. Azt azért nem mondanám, hogy az utóbbi 15 év legjobb horvát válogatottjával találkoztunk, de azért most is elég jó játékosokat vonultattak fel. Szerintem túlságosan is tiszteltük őket, lehet, hogy nem voltunk teljesen felkészülve rájuk - sem támadásban, sem védekezésben. Abszolút megérdemelten nyertek. Lehet rajta bosszankodni, de sajnos ki kell jelenteni, hogy nekünk nem Horvátországban kell nyernünk. Jobb lett volna természetesen egy 8-10 pontos végeredmény, mint a 24-es differencia, de ebből a szempontból picit másodlagos az eredmény.
A legutóbbi Eb-selejtezőnkön Ciprust fogadtuk és egy elég szenvedősre sikeredett összecsapáson diadalmaskodtunk, végül simán. Az látszott, hogy az övék a leggyengébb csapat a csoportban. Szerintem nyerhettünk volna 30 ponttal is, az is reális lett volna, de a 13 ponttal sincsen gond, inkább a mai, ukránok elleni találkozó lesz a mérvadó.
Tétmeccsen még nem sikerült ennél a mostani 25 pontnál többet dobnom válogatott mezben, csak felkészülési találkozón. Ültek a dobásaim, utána pedig nagyobb önbizalommal tudtam vállalkozni, örülök, hogy beestek ezek a kosarak.
A negyedik negyedben rosszul léptem, meg is ijedtem, az achillesemmel gondoltam, hogy baj lehet, de végül kiderült, hogy csak egy ideg fájdult meg a sarkamban. Játékra mindenképpen alkalmas lesz, valószínűleg fájni is fog, de el kell viselni.
Szerintem nagyon kemény mérkőzés következik ma este számunkra Ukrajna ellen 19:00-tól. Azért buktuk el elsősorban a kinti meccsünket velük szemben, mert sokkal jobban lepattanóztak nálunk, amennyiben ezt tudjuk kontrollálni és a kinti mezőnyembereink képesek lesznek gyorsindításokat kivitelezni, akkor javulnak az esélyeink. A kettő-kettőiket kell jól védenünk és bíznunk abban, hogy nem tripláznak majd annyira jól, mint a nyitómeccsen.
Remélem, hogy minél többen buzdítotok bennünket a helyszínről, aki pedig nem fér be a pécsi csarnokba, a DIGI Sport 2 előtt szoríthat értünk!