Lóránt Péter naplója (vol. 5)
A legutóbbi alkalommal azzal búcsúztam el tőletek, hogy bizony sűrű hetem lesz, most ennek az eseményeiről számolok be nektek tüzetesebben egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzésben. A Logrono elleni edzőmeccsünk még a felkészülés viszonylag korai szakaszába esett, hiszen csupán a második közös hetünk vége felé játszottuk le. Egy olyan periódus végén mentünk hozzájuk, mely alatt komolyabb terhelést kaptunk a tréningeken, érződött is, hogy fáradtabban mozogtunk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a hazai csapatnak az összecsapás elején beestek a dobásaik, plusz erőre kaptak ezáltal, majd egészen jól tartották magukat az utolsó negyedig, de azért mondhatom, hogy végig kézben tartottuk a mérkőzést és a negyedik etapban már 10-12 ponttal is vezettünk, majd a végére kissé magunkra húztuk őket, de diadalmaskodtunk. Nekem személyesen az volt az eddigi legjobb meccsen a támadást tekintve, ami mellett sikerült a lepattanókat is szépen gyűjtenem. Igazából semmi új dolgot nem mondott az edzőnk a lefújást követően, egyénileg nem dicsért meg senkit sem, inkább azt emelte ki, hogy csapatilag némileg hátrébb léptünk azzal a produkcióval, amit nyújtottunk azon a találkozón, valamint az elvégzett munka alapján, de a második félidőben mutatottakkal nagyjából elégedett volt.
A hétvégén a Pau Ortheznél vendégeskedtünk Franciaországban, őket tekintve egy más minőségű gárdával kellett megmérkőznünk, mint pár nappal korábban. Itt legfőképpen arra gondolok, hogy ők például nem a különböző összetettebb játékszisztémákat erőltették, hanem a remek atletikus képességekkel megáldott játékosaik révén inkább már az elején próbálták betörésekkel megbontani a védelmünket. Azon a derbin a starttól kezdve domináltunk, én kezdőként kaptam szerepet, sajnos nem sikerült betalálnom. Négyszer próbálkoztam, nem volt túlzottan egyszerű dolgom, mivel még mindig ötös poszton játszom, a Pau centere pedig fizikálisan és paramétereit tekintve előnyben volt velem szemben. Másnap videóztunk, a trénerünk mindenkit egyénileg értékelt, nekem elmondta, hogy egy picit többet vár tőlem.
A mai napon megyünk edzőmeccset játszani Pamplonába, a jövőhéten pedig egy igazi erőltetett menet jön, érdekes módon azzal a két gárdával fogunk megmérkőzni, akikkel majd a bajnokság alapszakaszának első két fordulójában is, tehát a Valladolid és az Obradoiro lesznek az ellenfeleink. Sokan furcsállják, hogy miért mérjük össze most a tudásunkat olyan alakulatokkal, akikkel nem sokkal utána éles helyzetben is, meglátjuk, hogy ez jól vagy nem jól sül el, én mindig bizakodó vagyok. Még mindig nem tisztázott, hogy mi lesz a keretünkben maradó két hellyel, de nekünk játékosoknak nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem a saját készülésünkkel kell törődnünk.
Az Európa-bajnoksággal kapcsolatban nem lehet elmenni szó nélkül a macedónok menetelése mellett. Tudtam, hogy jók, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy a hazai pályán játszó litvánokat képesek lehetnek elverni egy kontinenstorna negyeddöntőjében, de akik ilyen tettet képesek végrehajtani, azok előtt le a kalappal. Az volt az érzésem már egy körrel korábban is, hogy spanyol – francia döntő lesz, össze is jött ez a párosítás a fináléban. Az orosz és a macedón csapat sem rossz, de azért várható volt, hogy végül a két papíron erősebb alakulat felülkerekedik. A holnapi derbivel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a spanyolok nagyon erősek – mind a kezdő ötösüket, mind pedig a cserepadjukat tekintve, de amennyiben Navarro-nak és Calderonnak nem mennek be az extra dobásai, akkor azért ők is megszenvedhetnek. Ha nem jönnek kintről a pontok, akkor bent a két Gasolnak sincsen akkora helyük megoldani a helyzeteiket, mert a védelem jobban oda tud koncentrálódni, nem kell annyira kihúzódni a galloknak. Én összességében a spanyolokra tenném a voksomat, ha nagyon muszáj most választanom a két gárda közül.
Említettem nektek legutóbb, hogy egy focimeccsre is kilátogatunk, jelesül a Real Sociedad – Barcelona derbire. A bátyám miatt a Barcelona ellen szurkoltam, mivel ő nagy Real Madridos. 2 – 0-s Barca előny után lőhettek volna még kettőt a katalánok, de elkényelmesedtek és kissé leült a mérkőzés. A második félidő közepén hirtelen talált két gólt a hazai alakulat és még győzelmi esélyeik is voltak a végjátékban, de elpuskázták a lehetőségeiket. Egy külön boxban ültünk, ami mindig fent van nekünk tartva, bármikor mehetünk a meccsekre, ha szeretnénk, most a fél csapatunk ott volt, kiváló hangulat volt, 30 ezer néző, kellemes élmény volt nagyon is.
Sajnálattal és megdöbbenten olvastam, ami Orosz Benővel történt, ez úton is részvétemet szeretném nyilvánítani a hozzátartozóinak. Nekem két személyes élményem volt vele kapcsolatban, egyszer két éve Szombathelyen egy válogatott meccs után beszélgettünk egy vendéglátóegységben, régebbről pedig még egy, amikor nagyjából hét éve a Debrecen játékosaként szerepeltünk náluk idegenben. Nagyon nagy tragédia, hogy a magyar kosárlabda rövid időn belül már a második kiemelkedő egyéniségét veszti el. Én amennyire megismertem őt, jó emberként emlékszem vissza rá és mérhetetlenül sajnálom, hogy ez történt vele.
Október 8-án rajtol számunkra a bajnokság, de én még nem nagyon gondolok arra, inkább napról napra edzem, megpróbálok minden erőmmel arra koncentrálni, ami ma van, minden egyes napon újdonságokat tanulunk, főleg így az elején. Néha természetesen eszembe jut maga az alapszakasz, és várom, hogy elkezdődjön az első ACB-s szezonom, de most csak ezzel a gondolkodásmóddal és hozzáállás tudok egyről a kettőre jutni, lépésről lépésre. Fizikálisan kezdek rendben lenni, lassan elérem ebben a tekintetben azt a szintet, amit szeretnék. Azért is örülök, hogy van még idő a felkészülésből, mert eddig ötösben játszom, amikor megjön a másik centerünk, akkor pedig vissza tudok menni négyesbe, ami azért más lesz. Pont három hét van még a startig, anyukámék jönnek ki azt megelőzően, akkor már végre nem leszek egyedül. Ők hozzák egyébként azt a SportVitalitásos csomagot is, aminek segítségével el tudom kezdeni azt az étrendet, amiről már meséltem nektek korábban is. Itt egyébként magát a táplálkozást annyira szorosan nem követik, annyi van, hogy heti két alkalommal megmérik a súlyunkat, illetve három hetente megmérik a testzsírszázalékunkat és, amennyiben az ott mért értékek nem felelnek meg a trénerek, szakemberek elvárásainak, akkor megmondják, hogy figyeljünk oda, mit eszünk, tanácsokat adnak. Tehát nem szólnak bele, hacsak nincsen olyan tényező, ami ezt erősen indokolná.
Egy hét múlva jelentkezem egy újabb sűrű hét tapasztalataival, addig is üdvözlök mindenkit Magyarországon!