Mr.Megbízható - Thomas Kelley

 

Megérkezett a srác. Bizalmatlanul méregettem, alig vártam, hogy egy rossz mozdulata legyen. Egy rejtett szemöldökrántás, valami, ami miatt „jogosan” orrolhatnék meg rá. Egy edzés, kettő, semmi. Ez egy rendes srác. Kedves, mosolygós, előzékeny. Sebaj, ez csak álca, majd, ha megszokja itt, előbújik a valódi énje! Két hét után feladtam a gyanakvást. Thomas Kelley egy jó ember. Nagyon jó. Talán már gyanúsan jó. Semmi allűr, fülig érő száj, barátságos személyiség. Gyorsan barátságot kötöttünk. Ez azóta is tart…

Szolnok játékosnak lenni intenzív tapasztalat.  Különböző hatások, érzelmek szegélyezik az ott töltött időszakot. Meghatározó élmény marad ez T.K. karrierjében is. Soha sem találkozott még olyan mértékű szurkolói rajongással, mint az ott töltött évei alatt. Reméli, teljesítményével sikerült viszonoznia azt a rengeteg szeretetet, amit kapott. Pedig nem volt zökkenőmentes a beilleszkedése…

A vidámság álcája alatt folyamatos vívódás folyt a lelkében. „Jó helyre kerültem? Bírni fogom egy ilyen kisvárosban?”- kérdezgette magától hosszú hetekig. Átlag feletti akaratereje és koncentrációs készsége segítette át ezen az embert próbáló perióduson. Sokat lendített ezen, mikor körbenézett a fővárosban és meggyőződött róla, hogy Magyarország igenis egy remek hely egy profi kosarasnak.

Élete legnagyobb sportélménye volt az NCAA Final Fourba kerülés a Michigan State University csapatával. Az egyetemi bajnokságban szereplő gárda edzője (Tom Izzo) mondogatta neki, hogy minden szituációban meg kell tudja találni a jót. Ha pedig megvan, ki kell hozni belőle a legjobbat! Ez a filozófia vezérli őt, és vezette akkor, amikor kétségek gyötörték első magyarországi állomáshelyén. Aztán belejött. 3004 dobott pont és 796 gólpassz jelzi, hogy elég jól…

Nem volt még olyan légiós, aki annyira magabiztosan és –ami még fontosabb- pontosan dobja a közép távoli tempókat, mint ő. Sok más egyéb mellett, ez a legnagyobb értéke, amivel bír. Ritka az az amerikai, aki ezt a játékelemet is tudja és tudatosan alkalmazza. T.K másképp gondolkodik, mint az átlag. Komplex arzenállal rendelkezik, nincs az a játékhelyzet, mely zavarba hozná őt. Mégis folyamatosan dolgozik játékának jobbá tételén. Első évében például minden edzésen ráhúzott még 150-200 trojkát, a kötelező feladatok elvégzése után…

Mikor először hívta Édesanyját az öltözőből, nem hittem a szememnek!? Egy felnőtt férfi, aki az Anyukájával csacsog egy kondi edzés után?! Döbbent arcomat látva elmagyarázta, hogy ő „Anyuci Pici Fia”. Nincs senki, akinek többet köszönhetne ebben az életben, mint Mama Kelleynek. Támasza, barátja és szaktanácsadója, mindig készen egy jó szóval, egy „jobbító szándékú” fenékbebillentéssel. T.K. igazi családi srác. Maradandó nyomokat hagyott emberré válásának útján Nagymamája és Donte Nagybácsi útmutatása is, akik megtanították szerénynek lenni.

Bajnok és 2-szeres kupagyőztes a Szolnok és a Pécs csapatával. Jelenleg a Sopronból próbál „embert” faragni. Néhány beszédes részlet, amely mindennél jobban mutatja mekkora egyénisége kis hazánk kosárlabdasportjának: Az idei Olaj klasszis irányítóját, Obie Trottert, már hozzá –próbálják- hasonlítani, mikor be akarják kategorizálni, a „Ki volt minden idők legjobb szolnoki légiósa” rovatba. Sopronban pedig ő az egyetlen légiós, aki maradhatott a csapatnál, miután kiderült, a felsőházba jutás álommá foszlott…

Nem első amerikaiként formál véleményt a magyar első osztállyal kapcsolatban. Külön büszkeséggel tölt el (gondolom nem csak engem), hogy szerinte a mi ligánk rettentően alulértékelt. Egy annyira hiteles és komoly tapasztalattal rendelkező játékostól, mint ő,- aki kitámasztott már török, osztrák, izraeli és holland parkettán is- jól esőek és értékelendőek ezek a megállapítások. Sokkal nagyobb kihívást támaszt számára a mi ligánk, mint a korábbi állomáshelyei, ahol kevésbé volt impulzív és fizikális a játék.

Vesszőparipám az alázatosság. Pláne a mai világban, amikor ez nem túl trendi viselkedési forma. Szerencsére T.K. nem követi a divatot e téren. Saját magáról mindig visszafogottan beszél, még akkor is, amikor a pécsi fiú kosárlabda egyik legnagyobb sikeréről, a kupagyőzelemről esik szó. Köszöni a játékostársainak,a vezetőségnek, a közönségnek és Stojan Ivkovicsnak, hogy részese lehetett a baranyai város sporttörténelmének.

Fentebb már gyanúval éltem T.K. jóságát illetően. Végezetül jámborságáról álljon itt egy rövid anekdota:
Emlékszik még valaki Igorra, a Hatalmas Oroszra? Együtt játszotta végig velünk a 2005/06-os szezont Szolnokon. Brutális egy fazon volt ez a Kurashov- gyerek!Csak anyanyelvén értett és akkora ökle volt, mint egy kilós rozscipó mindez megfejelve olyan hanghordozással, mint a „No, meg állj csak!” mesében a farkasnak. Szóval, egy napon a bolondozásra mindig kapható litván, Donatas (Sabaliauskas) elrejtette a jó Igor 52-es lépőjét hősünk táskájába. T.K., akinek életében nem jutott volna eszébe ilyesmit tenni - és még a szokásosnál is szélesebb mosolyt illesztett az arcára, ha az Orosz Hegyomlással kellett kommunikálnia-, mit sem sejtve pakolta el izzadt cuccait. Ekkor irtózatos káromkodások közepette Igi észrevette, hogy meglovasították a „csónakot”. Baljósló tekintettel nézett körbe, fogai közül dörmögve a válogatott szitkokat. Miután minden számba vehető jelöltet (értsd: aljas felbujtót) végigmért, kidülledt szemmel látta meg a sarokban kucorgó, a Moszkvai Medve bakancsát halálra-vált arccal szorongató Thomast. Szerintem Shaggy összesen nem énekelte el annyiszor, hogy „Wasn’t me!”, mint ahányszor amerikai barátom ordította a következő percekben, miközben szlalomozó bakugrásokkal próbálta elkerülni az orosz pörölycsapásait…

Thomas "Mama's Boy" Kelley a valaha Magyarországon megfordult legszerethetőbb és legjobb légiós kosarasok egyike. Még a legelvetemültebb ellendrukkerek is maximálisan elismerik mind szakmai, mind emberi kvalitásait. Remélem, nekirugaszkodik a 4000-es mérföldkőnek...

Fotó(1,3): BB1.hu

Fotó(2.): Nemzetisport.hu

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu