Tüzér-tűz - 17.rész

Erre a felvetésre számos felelet létezik. Variációk, amik alátámasztják, ki(k) az(ok), akiket méltán nevezhetünk profi kosárlabdázónak. Sztereotípiák, ismérvek, dogmatikus jellemzők. Jómagam is sorra vettem a legnépszerűbbeket és hosszas töprengés után a következőket vontam le a szokásos magyarázatokkal kapcsolatban:

A profi pénzt kap a kosárlabdázásért

Nem igaz. Nem a pénz, nem a juttatások tesznek valakit profivá. Legyen szó tíz vagy akár tízmillió forintról (euroról, dollárról, fontról, lekről, tökmindegymiről), kizárólag az anyagi ellenszolgáltatástól még senki sem válik azzá. Tömködhetnek a kabátzsebedbe korrekt zsebpénzt, érkezhet a számládra állkapocsleesősen eszméletlen lóvé, nullák végeláthatatlan sorával, az még nem elég. Hivatásos sportoló, aktívan rekreáló ex, esetleg a főiskolai csajozást sportolgatásból fedező kosaras leszel csupán...

A profi napi két edzésen vesz részt

Nem az edzések számában rejlik a megoldás. Végigcsinálhatsz bármennyi tréninget, attól még nem vagy profi. Pazarolhatod hektoliter szám a meleg vizet, tekerhetsz a bokádra kilóméternyi ragasztót és kenegethetsz (vagy a csapat gyúrója...) a testedre tégelynyi, az izmokig még véletlenül sem eljutó csodakrémet, hiába. A mennyiség itt végképp nem helyettesítheti a minőséget...

A profi a legmenőbb cuccokban pattogtat

Öltözéked naprakész? Armani Úr szipogva bújik be testőrei mögé, takargatandó slamposságát? Több NBA nagymenő neve szerepel a szereléseden, mint az All-Star Gálán? Lárifári. Bújhatsz bármilyen csittyfitty hacuka mögé, szerezhetsz néhány irigyet az átlag-magyar-család havi rezsipénzéből vásárolt, űrtechnológiás cipőddel, ettől még nem leszel több. Kirakatnak pattent, de nem a ruha teszi a profit...

A profi a legjobb körülmények között, a legjobb csapatokban játszik

Igen, ebben van valami, de mégsem igaz teljesen. A kiváló csapatokban általában profik sportolnak. Mégsem a liga, az osztály, az ország tesz valakit azzá. Mégcsak nem is a társak. Gyűrközhetsz nap, mint nap Lóránt Petivel. Dobhatsz párban Vaszilisz Szpanulisszal. Lehet Kevin Durant a kedvenc csapattársad. Hiába utazol a CSKA Moszkva különgépével a meccsek helyszínére, nem ez a titok nyitja...

A profit a gondolatai, a hozzáállása, a viselkedése alapján ismerhetjük meg.

Ennyi. Nem több és nem kevesebb. Nem számít kivel, hol, mikor, miben, mennyiért, a profi alapbeállítottsága változatlan. Legyen szó akár a hónap száznegyvenkettedik csapatedzéséről, akár a hét egyetlen mozgásáról, a profi hozzáállása ugyanolyan. Mindig, mindenhol a maximumra törekszik. Egyfajta pozitív elégedetlenség hajtja, ami nemtől, kortól, bőrszíntől, felekezettől, pártállástól független. Maximálisan tiszteli a kosárlabdát, a társait és elsősorban saját magát. Tisztában van a saját képességeivel, korlátaival, erősségeivel, gyengeségeivel. Célokat állít fel maga elé, legyen szó az ACB bajnoki címről Barcelona spílerként vagy a Budapest Bajnokság 8. helyéről cserejátékosként...

Belső indítattásból akar minél jobb teljesítményt nyújtani. Mint egy egyéni sportoló, függetleníti magát a körülményektől, mert célja van és azért minden tőle telhetőt megtesz. A profi rugalmasan reagál a változásokra, nem torpan meg, ha az eredeti terv esetleg változtatásra szorul. Nem az edzőjéért, saját magáért edz. Amikor senki sem látja, akkor sem lankad az intenzitása. Lehetőségeihez mérten alakítja szokásait és gondolatait az adott szezonhoz...

Várja az edzést, a kihívást, a fáradtságot, a holtpontot. Pozitív elégedetlenség hajtja. Hálás a már birtokolt tudásért, gének adta erényekért, ám folyamatosan fejlesztendő pontokat keres, hiszen tisztában van vele, a jó profi holtig tanul. Képes méltósággal veszíteni, de képtelen elfogadni a vereséget. A győzelemre tör és ezért mindent megtesz.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!