Tüzér-tűz - 21.rész

A labda ide-oda pattog, sokan megszerezhetnék,de végül Máté Márknak sikerül. Az egész SMAFC rémült arccal ront rá. Persze, 4/5-ös triplamutatója van M.M.-nek, naná, hogy tíz kéz lendül felé. 20 pontos kényszer-irányítóm okos fiú, dobócsellel tart extra aerobikot Ugaroséknak, majd hanyag mozdulattal lő tökéletes oldalpasszt Haris Robinak. Tizenkettő szekundum van hátra, hárompontos a hátrányunk. Robi elkezdi tankönyvi rituáléját. Jobbal mellézár, térdet rogyaszt, csuklót be-, labdát felkészít. Az idő lelassul, a bőrbogyó pörögve indul útjára. Tökéletes kioldás, szivárványív, mesterien középre irányozva.  Min múlik 2 és fél centi? Pár foknyi térdhajlítás-megspóroláson? Néhány tized-kilóméter-per-órával lassabb csukló rácsapódáson?

Ki tudja? Talán ebből is, abból is csipetnyi. A lényegen úgysem változtat. A dobás rövid, a dühös vadként - mellkasukról legördülő kősziklák mázsás súlyától megszabadulva - a lepattanóra rárobbanó hazai játékosok ziccereznek. Az idény utolsó meccsének vége. Csak foszlányokban van meg a protokolláris gratulációs sorban pacsizás, jattolás a sporikkal. Nem marad más, mint üveges tekintettel bambulni magam elé, belül tomboló érzelmekkel gátatszabni a "miértek" áramlásának...

Savanyú a szőlő, tisztában vagyok vele. Nyerhettünk volna. Megint, mint oly sokszor. Tudom, most lefittymáló ábrázattal mondjátok, persze, mintha a Honvéd nem nyert volna hasonlóan kiélezett végjátékokat?! Akkor is. Ha van "Első Éves Kulcsfontosságú Tapasztalatok és Felismerések" Best Of, akkor ez dobogós: 

Felismerés: Javarészt lefagyunk a végjátékokban... Tapasztalat: A Gyilkos Ösztön teljes hiánya...

Pedig B.G. lázasan feküdt otthon, Csaplár-Nagy Arnold SMAFC Év Játékosa díjat vett át, ami általában visszafelé sül el, ha meccs előtt történik. Mégis alul maradtunk. Nagyban az én hibám. Azt kértem, könnyű, közeli dobást ne engedjünk, inkább lövöldözzenek kintről. 13/30-as trojkaarány. Ez a méreg, nem a gumicukor. Ettől függetlenül, a harmadik félidő okosan helyezkedő zónájával megfordítottuk a derbit. Nem csak számszakilag, pszichológiailag főleg!

Ekkor azonban a Legelőzékenyebb Vendég Csapat díját elsöprő fölénnyel elnyerő csapatom zsinórban négy labdát ad el. Poshadt eperként a penészes tejszínhabon, ebből kapunk két "2+1"-et és egy triplát...

Szereztünk 83 pontot a liga TOP5-jébe tartozó SMAFC védelem szorításában. Hárman - Stefán Dávid (15 pont, 9 lepattanó), Máté Márk (20 pont, 9/10-es összes dobás) és Kovács Domonkos (19 pont, 3/5 hárompontos) - értek el legalább 20VAL-t, ami egyetlen egyszer sem sikerült a megelőző huszonkilenc összecsapáson. Földbe döngöltük őket pattanózásban (39-29) és miénk volt a manapság oly divatosan puffogtatott "momentum". Hiába, a thrillert Barlai Tamás kollégámék nyerték. Abszolút megérdemelten...

Vége. Végérvényesen. Heroikus, hektikus alapszakaszt követően egy, becsületből még lehozott, de a nagy álom el nem érése okán hitehagyott, kissé melankólikus középszakasz, amiből hiányzott a virtus...

Következnek a kardió foglalkozásnak príma, ám minőségileg foghíjas fodball derbik a Tacskók és a Korosodók között. A részletek csiszolását a monotónia határáig feszegető egyéni képzések. A szezonzáró elemzések elkészítése.

Idény búcsúztató csapatvacsora, hátbaveregetős vakációs jókívánságok, a vizsgaidőszak nyomasztó feszültségének elillanása. Kezdődik a nyár. Zenei irányzat szerinti fesztivál választás, pénztárca és lehetőség függő családi nyaralások. Titkon azért remélem, a Dózsa György úti terem izzasztó félhomályában eltökélt piros-fehér játékosok dolgoznak majd azon, hogy a 2014-2015-ös év főszereplői közé a Budapesti Honvéd is felvételt nyerhessen...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!