Tüzér-tűz 13.rész (2.évad)

A csillagszórózós, extra kalóriás pihenőidőszak előtt erőltetett menet vár ránk. 18 nap alatt 4 kőkemény parti. Semmi másra nem vágyom - a feleségem "terülj,terülj asztalkája" mellett -, mint a Keleti csoport tabelláját nézegetve a 6-4-es mutatóra a nevünk mellett..

Ehhez nem kisebb kihívást kell megoldanunk, hibátlan évzáró sprintet kell pirítanunk. Bemelegítésképpen az eddig még nyeretlen Budafok látogatott hozzánk. Nem dőltem be a mutatójuknak. Végjátékra kényszerítették a minket agyoncsapó Eger-Salgótarján kettőst, ráadásul a terem-rekonstrukciós munkálatok miatt eddig kizárólag idegenben tudtak pályára lépni Drevenka Dávidék.

Úgy kezdtük, ahogy egy esélyeshez illik. Fojtogató védekezés, gyors ellencsapások. A hétpontos első negyedbeli vezetés azonban elaltatott minket, a második játékrész már kiegyenlített összképet mutatott. Tragikus döntéseket hoztunk, alaposan megzavarta sorainkat az eltiltott Stefán Dávid hiánya. A félidei számokon szörnyűlködve arra a megállapításra jutottunk Mészáros "Lujó" Istvánnal, hogy van abban valami bizarr szépség, ha tizenhét eladott labdával vezetni tudsz...

A fejmosás után felpörögtek a srácok és a zsák is kiszakadt. Taga Gyuri (14/12, 5/7 mezőny) kíméletlenül használta ki a lazább védekezést, Szollár Geri (7 pont, 6 gólpassz, 4/4 büntető, 16 VAL) okosan vezényelte a rohamot és végre Kovács Doma (13 pont, 6/8 mezőny) is ponterősen pattogtatott. Ezt a negyedet szintén héttel nyertük, magabiztosnak tűnő előnyt biztosítva magunknak a zárásra. Sajnos ismét beigazolódott a tétel, miszerint kétszámjegyű különbséggel ellépni egy hozzád hasonló képességű csapattól nem feltétlenül jelent jót. Sőt! Most is korainak bizonyult a megnyugvás. Minden mindegy alapon szórni kezdték a trojkákat. Egy, kettő, három, négy. Mivel játékunk továbbra sem volt - még jelentősen elfogult szemlélőként sem -, kiegyensúlyozottnak nevezhető előnyünk négy pontra olvadt három perccel a lefújás előtt.

Tetézte a ráncok kialakulását csapatkapitányom, Máté Márk (10 pont, 6 lepattanó, 20 VAL) dupla technikaival történő kiszórása, ami egy B-kategóriás Hollywood-i sportvígjátékról is azonnali elkapcsolást jelentett volna, mondván "mekkora kamu, ez teljesen életszerűtlen", nemhogy itt! Való igaz, Márkó nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fejezte ki nemtetszését, ám melyikünk lenne képes önkontrollt gyakorolni, ha egy kosárlabda meccsen szándékosan térden rúgják..!?

Végül nagy nehezen, kínnal, keservvel, a Kwame-Mácsai (25 pont, 16 lepattanó, 4 blokk, 38 VAL) páros néhány egyéni villanásával 76-70-re begyömöszöltük a puttonyba az elsőt. Nem szép (62% büntető), erős fényben kifejezetten ocsmány (23 eladott labda), émelyítőn bűzlik (mindössze 53 mezőnykísérlet), de a miénk. A végelszámolásnál senki sem kérdezi, hogyan is volt ez...

Tisztában voltunk vele, a komolyabb játékerőt képviselő Óbudai Kaszások ellen ez a produktum még a tisztes helytálláshoz is kevés lesz. Vezért adtunk vezérért. Stefi ugyan visszatért a büntiből, de Márk csak mint pszichiáter-főszurkoló-harmadedző segíthetett. Hasonló érzésekkel vártam ezt a derbit, mint korábban a Hódmezővásárhely és a DEAC ellenieket. Ha szimplán, kard-ki-kard alapon nekikugrunk és kizárólag a kosárlabda tudásra építve igyekszünk sikerre jutni, félő, kevés lesz. Mivel a listavezető páros olajozott támadógépezeteit is nyögvenyelőssé tudtuk tenni, kézenfekvőnek tűnt a "Hogyan kosárlabdázzunk?" kézikönyv leghátsó, kissé megsárgult oldaláról a vegyes-védekezés ismételt elővétele. Annyit alakítottunk rajta, hogy ezúttal nem az irányítót (Krasznai Tibi), hanem a kiváló Sebők Tomit kísértük árnyékként.

Szalay Ákos és Szollár Geri hibátlan munkát végzett. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ez a taktikai elképzelés még olyan, sokat látott rutinróka ellen is működik, mint amilyen Sebi. Ez a huszárvágás visszafordíthatatlan mentális előnyt adott számunkra. A srácok olyan első félidőt produkáltak hatékonyságban, koncentrációban, amit eddig még soha. 54 pontot dobtunk 61%-kal, járt a labda kézről-kézre, kosárlabda a javából. Vendéglátóink becsületére váljon azonban, egy pillanatra nem csüggedtek és az élete meccsét játszó Kováts Robi teljesítményébe megkapaszkodva, a negyedik játékrészre utolértek minket.

Felemelő volt látni a csapatom játékát, a precizitást, a türelmes támadásvezetést, a vagány egyéni megmozdulásokat. Bizsergető érzés érezni azt a fajta erőt, ami a kispadból árad, mikor egy hőfokon ég mindenki és valósággal vibrál az eltökéltség, a győzelmi vágy a levegőben. Nyoma sem volt egyénieskedésnek, sértődöttségnek, közömbösségnek. Ez volt kulcs, ami a két csapat közötti különbséget jelentette.

Mikor 74-70-re átvette a vezetést Kertész István kollégám alakulata, akkor is tudtam, éreztem, győzni fogunk. Aznap nem veszíthettünk! Annyira egyben voltak a fiúk, nem lehetett más a vége! Szebbnél szebb akciókat vezetve a zónájuk ellen, a gyilkos triplákat pörkölő Haris Robi (15/15), a saját számaik mellett a társakat is kiszolgáló Mácsai-Kwame duó (34 pont, 16/30 mezőny, 44 VAL és 13 gólpassz) és a mezőny legjobbja, a professzori centerjátékot bemutató Stefán Dávid (11-11 pont és lepattanó, 4 gólpassz, 7/9 összdobás, 29 VAL 25 perc alatt) vezérletével győztesen ünnepelhettünk a döbbent óbudai szurkolók legnagyobb bánatára.

A 2014-es esztendő utolsó, "mikro élet-halál" fázisának fele kipipálva, ám még korai a megnyugvás. Pénteken ismét csatasorba kell állnunk, érkezik a szeszélyes Szolnoki Olaj. Ha másért nem, a tavalyi szívfacsaró hazai vereségért kötelező a visszavágás!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!