Tüzér-tűz 14.rész (7.évad)

A tüneteit egy-egy Trónok Harca vagy a legújabb családi őrületnek számító Stranger Things évad kifutását követően saját magamon is tapasztalom, azonban távol álljon tőlem a címben szereplő kifejezés valódi jelentésének boncolgatása.

Maradok a kaptafánál, és úgy érzem, mindannyian jobban járunk ezzel. Tegnap előtt - hosszú idő után végre nem mihaszna nyuggerkondival elmismásolt edzőterem látogatásom során - Páli Kati ébresztett rá, adós vagyok a Tüzér-tűz 2020-as esztendejét nyitó szösszenetével. Mentségem lehetne számos dolog, viszont ha valaki, én pontosan tudom, mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen. Ma reggel, a csütörtök hajnali, olyan kisebb csúszásoktól - mint visszabóbiskolás, fizika munkafüzet rejtélyes felszívódás, az insta bámulás zombiszerű állapota miatt akár fél óráig kérődzött szendvics nyammogás és egyéb megmagyarázhatatlan "időpöcsöléstől" - eltekintve tűpontos menetrend szerinti Dunaharaszti - Soroksár - Nagyvárad tér viszonylatú Papa-taxi járat szokásos Sáska kirakása, majd a macska (Szonár & Csumpi) és kutya (Mafla & Kajla) duó ellátása, valamint a mindezekért maximálisan kiérdemelt, gőzölgő presszó kávé elkészítése után nekiveselkedek lemaradásom pótlására a Honvéd kosaras mindennapok kapcsán.    

Sokan gratuláltak a központi akadémiává történő kinevezésünkhöz. Megmondom őszintén, magamhoz képest szokatlanul visszafogott vagyok ezzel kapcsolatban. Nyilvánvalóan óriási megtiszteltetés és egyben felelősség ez a kormányhatározat. Kihívást jelent minden tekintetben az ennek történő megfelelés. Szülőként izgatottan várom, figyelem, miképpen alakul a fiaim csapatainak sorsa, míg az U20-as és a felnőtt csapat vezetőedzőjeként kiváncsian várom, mennyiben érinti mindez az immár hetedik esztendeje épített, fejlesztett gárdáimat. Maximálisan bízom a Gergely István ügyvezető elnök által irányított vezetőség víziójában, ambíciójában és döntéseiben.

Ami pedig a sorozatokat illeti. Hat, nyolc, három. Vereség, győzelem, vereség. A legutóbbi periódusban két bajnokesélyes (MAFC és Nyíregyháza) otthonában és saját közönségünk előtt a Salgótarján ellenében buktunk el. Mindháromra győzelmi szándékkal készültünk, hangozzon ezen kijelentés bármilyen képtelennek vagy indokolatlanul optimistának főleg a dobogósok ellenében. Egész egyszerűen az idei bajnokság annyira kiegyensúlyozott, hogy felesleges számolgatásnak nincs helye. Nem létezhet kötelező győzelem, kalkulálható bukta. A mérkőzés az mérkőzés, a győzelem az győzelem. Teljesen mindegy, ki ellen, melyik pályán, mekkora különbséggel. Gyűjtögetni kell őket, mert aki akár csak egyetlen egyet is elmulaszt, az alapszakasz végelszámolásánál verheti a fejét a falba.

Kiakasztanak azon edzői nyilatkozatok, ahol a felelősséget másra hárítják. A körülmények, játékvezetők szapulása sem elegáns és intelligens megoldás, ám a legalja, mikor a nyilvánosság előtt a játékosokat hibáztatják. "Nem dobhatom be helyettük..." vagy "...hiába készítettem fel őket, képtelenek voltak megoldani a feladatot". Vallom, ahogy a csillogó, felemelő sikerek esetén, úgy a sikertelen periódusokban is tisztában kell lenni a hierarchiával. A vezetőedző a főnök, a góré, a csapat stílusát, karakterét, stratégiáját megálmodó, meghatározó és formába öntő tábornok. Éppen ezért a mutatott játék, a csapat és sokszor az egyéni teljesítmény is az ő érdeme vagy éppen sara. Mostani szériánkért engem terhel a felelősség. Olyan taktikát találtam ki és kértem a Srácoktól, ami nem bizonyult célravezetőnek. Ők beletettek apait-anyait, ami a tehetségük/képességeik/tudásuk, illetve aznapi állapotukban benne volt, ám ezúttal tőlem nem kaptak helyes iránymutatást.

Éppen itt az ideje új sorozatot kezdeni. Nagyon nem lesz egyszerű. Szombaton Vasas. Sokan eltemették már őket, legyintettek rájuk. Ismerem ezt az érzést és Faragó Petit is. Csak olaj volt a tűzre. Jelen állás szerint az egyik legjobb formában, egészségi és mentális állapotban lévő gárda a piros-kékeké, amely a táblázaton jelenleg elfoglalt pozíciója ellenére komoly eséllyel bír a rájátszás helyek egyikének elcsípésére. Nincs mese, nekünk meg kell akasztanunk őket. A nyolcért folytatott tülekedés tovább élesedik...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook