Tüzér-tűz 18.rész (2.évad)

A Salgótarján ellen elbukott derbi után újabb élet-halál összecsapás várt ránk. Ezúttal a kiváló, a legjobb négyre valós reményeket nyújtó mérleggel bíró Békéssel néztünk farkasszemet. Újoncként tekintélyes skalpokat gyűjtöttek már maguknak. Fanatikus szurkolótáboruktól hajtva bárkit képesek legyűrni.

Különleges zónavédekezést gyakoroltunk egész héten. Szerb játékosaik és a rutinos magyar mezőnyök előszeretettel pörkölik a trojkákat, a Koma - Kovács centerpáros a palánkok környékén végez pusztítást, az előzetes terv szerint a büntetőterület közepét adtuk volna fel. El akartuk érni, hogy a komfortzónából kimozdulva kelljen kosárlabdáznia Balog Vilmos tanítványainak.

Mivel a csitty-fitty, vadiúj kisbuszunkba nem fér be egy komplett csapat, így a Tüzér utcai sporttelepen hírhedten legendás lélekvesztővel faltuk a kilómétereket. A matiné kezdési időpont és a több órányi távolság okán új elemmel bővült az idegenbeli túra rutin. Ebéd. Féltávnál. Cserkeszőlő egyik korrekt vendéglátóipari egységében vártak minket. Nemeskéri Laci bácsi sokatlátott arcán a döbbenet-hitetlenkedés-kényszeredett mosoly triász jelent meg egyszerre, mikor tűzről pattant helyi kapcsolattartónk szemrehányón sajnálkozva közölte: "Szombatra vártuk Önöket." Némi telefonálgatás és parttalan vita Pesten maradt szakosztályvezetőnkkel, - a ki mit mondott és mit értett gondolatkörben - után arra a megállapításra jutottunk a kisasszonnyal, hogy a srácoknak, így vagy úgy, de enniük kell...

Le a kalappal a stáb előtt! Ahhoz képest, hogy a tegnap este már romlandó árúnak minősített somlói galuska a helyi nyugdíjasklub tagjait örvendeztette meg extra inzulinnal a szokásos Kadlott Karcsi-est keretein belül és vasárnap délben jóindulattal sem beszélhettünk dübörgő nagyüzemről, pillanatok alatt elénk varázsoltak egy bombabiztos, húsleves/rántott hús kombót. Sőt, a magyaros étkezési kultúrán szocializálódott asztaltársaságunk lelki békéjének fentartásának érdekében teljesen korrekt állagú mirelit gesztenyepürével fojtatták le a menüt. Mindössze a főpincér kisasszony lelkében okoztam komoly károkat, mikor a szokásos, Harcos Étrend szerinti "nappali" étkemként szolgáló saláta mellé se csirkét, se halat, de még egy megveszekedett trappistaszeletet sem kértem. Szegény, később bűnbánó tekintettel csúsztatta elém a tejszínhabos desszertet, gondolván, képtelen önsanyargatásom után biztos vágyom némi cukor mámorra. Sinki és Doma kőprofiként, egyetlen zokszó nélkül lapátolta be a bónusz adagot...

Szükség volt a kalóriákra, mert a terem minden volt csak otthonosan meleg nem. Zöldségkosztom és rövidujjas Honvéd uniformisom kellemes borzongást kölcsönöztek a csapatok bemelegítése alatt. Didergésem a labdafeldobás pillanatában elmúlt, ám a hideglelés sajnos kitartott. Elbuktuk a meccset, mert képtelenek voltunk védőlepattanót szedni. Írd és mondd, HUSZONKÉT támadót engedtünk nekik, amiből 27(!) ajándékpontot nyújtottunk át ezüsttálcán. Mindezt egy tizenkét egységgel elbukott mérkőzésen, ahol pocsék hatékonysággal dobtuk a triplákat (6/24) és a büntetőket (9/15). Ilyen mutatókkal lehetetlen idegenbeli rangadót nyerni. És mégis! 37 percig partiban voltunk. Figyeltünk a megbeszélt részletekre, ki mit dobhat, mit nem, hova futhat, hova nem. Szervezett egységként dolgozott a zónánk, olyan vállalásokra kényszerítve Kristicséket, amiket nem kedvelnek. Természetesen akadtak hibák, de ez benne van, ha lenn(én)e(k) tökéletes csapat(ok), unalomba fulladna a sport. Taga Gyuritól (15/15 pont, 5/11 tripla, 4 lepattanó) és Máté Márktól (21 pont, 6/12 mezőny, 5/5 büntető, 6 gólpassz, 5 kiharcolt fault, 24 VAL) érkezett két, átlagosnál sokkal jobb egyéni teljesítmény. Mégsem sikerült a bravúr. Mert nem koncentráltunk a lecsorgó labdákra. Márpedig amelyik csapat 75 alkalommal próbálkozhat a mezőnyből kosárszerzéssel, az találkozhat bármennyire is furmányos és számára jórészt kényelmetlen területvédekezéssel, győzedelmeskedni fog.

Szerintem, lepattanózni 20 - 20 százalékban fizikum (ruganyosság, mozgékonyság, magasság, súly) és játékintelligencia (anticipáció, helyezkedés, kizárás). A maradék azonban SZÍV (akarat, elszántság, küzdőszellem) kérdése...

"Indul a busz, indul a busz!" kántálták a helyi ultrák. Az "Úszik a hajó!" stílszerűbb lett volna...