Tüzér-tűz 18.rész (3.évad)

Tudtuk jól, a Tiszaújváros sokkal jobb csapat annál, mint amit a táblázaton elfoglalt helyezése mutat. Kiváló edző, profi körülmények és egy rendkívül sokoldalú, kellően mély keret. Öt, zsinórban megvívott idegenbeli derbi után fogadtak minket, még a szokottnál is feltüzeltebb állapotban.

Nem kezdtünk rosszul támadásban, az agilisan kosarazó Szalay Ákos (11 pont, 8/15 összdobás, 5 kiharcolt fault, 3 szerzett labda és 14 VAL) vezetésével igyekeztük kompenzálni a védekezésben mutatott hibáinkat. Sajnos folyamatosan olyan játékhelyzeteket engedtünk Magyar Laciéknak, amiben otthonosan érzik magukat, így az elejétől fogva üldözőversenyre kényszerültünk. Ezen csak rontott a második negyedben lejátszódó B-kategóriás spagetti westernfilm kliséként megszokott kocsmai verekedésre hajazó jelenetsor. Ennek folyományaként a játékvezetők két borsodi játékost kiállítottak, amiből ők erőt merítettek, mi meg lefagytunk. Képtelenek voltunk két épkézláb támadóakciót egymás után levezényelni, amit tetézett belső sorunk idei első gyenge produkciója. Rossz érzés ezt leírni (átélni meg még inkább...), de nem volt benne a meccs hangulatában a fordítás reális esélye. Futószalagon gyártottuk az elkerülhető eladott labdákat, amiből - ha már fáj, fájjon duplán alapon - vissza kontra süteményziccereket kaptunk. Hiába sáfárkodtunk meglepően eredményesen a tripla helyzeteinkkel (8/21, 38%), kétpontost alig, de legalább pocsékul vállaltunk (14/32, 45%). A pofonokkal nem fukarkodtunk és álltuk is őket becsülettel, ám a túlpörgés és a pontatlan játék okozta frusztrációt képtelenek voltunk a vonalra állás idejére lecsendesíteni (15/24, 63%).

Ami miatt azonban mégsem lehetek elégedetlen az az utolsó hét percben mutatott tartás, akarat és csapatmunka. Az idevágón tizenegy ponttal győzedelmeskedtünk. Sosem lehet tudni, mit tartogat még a szezon. Sok a meccs, bármi megtörténhet. Hússzal égtünk. 33:18- nál kiadtam a parancsot: "Közte tíz a cél! Egész pálya, ami a csövön kifér!" Az akkor először pályára kerülő Szarvas Gábor (5 pont, 2 kiharcolt, 6 VAL, +10) vezette pióca-hadművelet olyannyira meglepte a kissé elkényelmesedő hazaiakat, hogy három perccel a vége előtt elértük a kitűzött feladatot! A kosárlabdát sokszor nem érdemre játszák. Ettől függetlenül mi nem érdemeltünk győzelmet, bármennyire is meccset csináltunk reménytelen szituációból. Három (!!!) labdánk volt a lélektanilag kulcsfontosságú "egyszámjegy" elérésére, de stílszerűen egy kihagyott könnyű - buta eladott - kihagyott könnyű kombinációval reagáltunk a váratlan esélyre. Ellenben Máté Márk (24/15, 9 lepattanó, 27 VAL) remek dobásaival megtartottuk a különbséget, pozitív felütésű végjátékkal lezárva tiszaújvárosi látogatásunkat.

Égetően szükségünk is lesz minden szalmaszálra, amibe belekapaszkodhatunk. Minden siker-morzsára, amit felcsipegethetünk. Szombaton csoportunk legjobb formában lévő, a legutóbbi négy összecsapásán százhetvenöt pontnyi különbséggel diadalmaskodó Debrecennel nézünk farkasszemet. Alig több mint egy hetünk van rendezni sorainkat, kiszellőztetni a fejeket és megtalálni azt a kollektív hangulat-állapotot, amely erőt adott az eddigi hazai veretlenséghez.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs