Tüzér-tűz 21. rész (8. évad)

Mit ír a Waze? 19:03. Nem rossz. Csak már ne faultoljanak.  De jó, hogy sima. Zakó, vállfán. Kabát, hátsó ülésen. Fellépő szett, makulátlan. Nehogy időt kérj Avci! Peregjenek azok a másodpercek. Vége. Kristóf feszes elköszönés. Füles levesz, jó kívánság megköszön. Kocsikulcs? Itt van. Ajtónyitó enged, három lépés és a verdában. Motor bepöccent, öv, telótöltő, pipa. Mennyi? 19:02. Király! Merre vinne? Rakpart, Bözsin át, kivezető, M7-ről ki. Simaliba. Nem bízom el magam. Péntek este a Nagyfaluban. Bármi megtörténhet. Zene kell még. Melyik legyen? Meccs van. Fontos, nehéz. Szükség lehet rám. Éledj Nyugger! Ez jó. A Power Trip segít...

Az MTK ellen sosem könnyű. Első öt idényemben nem sok sót ettünk meg ellenük. Bódi Fecó, Szasza, Horváth Kristóf, Szabó Tibi, Wehner Zoli, Spiriev Olivér és az elpusztíthatatlan Bihari "a.k.a Big Foot" Máté. Megannyi remek játékos és bivalyerős kék-fehér gárda. Számtalan keserű "gratulálok" a lefújást követően. Az utóbbi években némiképp változott a kép, azonban egyetlen győzelmünket sem ezüst tálcán szervírozták. Tisztában voltam vele, ezúttal is komoly csatára van kilátás. Igazam lett. Mondhatnád, Kedves Olvasóm, közel húsz pontos sikert követően felesleges udvariassági köröket fut a Puskás. Hidd el, nem erről van szó. Amikor a negyedik negyed elején nyolc ponton billegett az eredmény, simán benne lehetett volna a pakliban egy rettenetesen csikorgós és izzadtságszagú végjáték. Büszke vagyok a Srácokra, mert helyén volt a szívük. Megcsinálták a védekezéseket és bedobták, amit nagyon kellett. Összezártak, és hiába melegedett a pite, higgadt döntéseket hoztak.

Sokat kell fejlődnünk. Látni a hibáinkat, tudomásul venni és dolgozni a kijavításukon. Akad bőven. A törökbálinti harmadik játékrész alaposan rávilágított ezekre. Nem tartunk ott, ahol szeretném. Írhatnám, a koronavírus-fertőzés kényszerszünete alatt feltorlódott meccsek pótlásának erőltetett menete nem segítette az alaposabb edzésmunkát, de mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Úgy voltam vele, a mérkőzések során rázódunk bele, csiszolódunk össze és gyakorlunk játékelemeket. Valamit, valamiért. Az edzésekkel töltött hétköznapok inkább a regenerációról és a fizikai felkészítésről szóltak. Éppen ezért kínál remek alkalmat a most következő két hét, ahol dolgozhatunk a hiányosságainkon. Augusztus óta nem állt rendelkezésünkre ilyen hosszú, kizárólag edzéssel tölthető periódus. Csalóka dolog ez, ami alaposan tévútra vezethet. Meccset játszani remek, semmihez sem hasonlítható élmény, kihívás és terhelés. Viszont ha ennek rovására megy az edzés minősége és mennyisége, akkor előbb-utóbb az élet benyújtja a kellemetlen számlát. A fókusz és a pozitív elégedetlenség nyújtotta állandó élességet jelentősen csökkentheti egy-egy sikeresebb szakasz. A győzelmek jelentette öröm könnyen átcsaphat elbizakodottságba. Mi nem akarunk felülni ennek az illuziónak és besétálni ebbe a csapdába. A jelszavunk: Vissza a kályhához!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

fotó: hunbasket.hu