Tüzér-tűz 21.rész (3.évad)

"Ébresztő! Ébresztő!" - skandálta kórusban a Jóker vezette piros-fehér-fekete keménymag. Habár nyeretlen kétévesek alkotta amatőr csapatom buzdításának nem feltétlenül a legjobb és legkorrektebb módját választották, megértem a frusztrációjukat. Saját csarnokunk imádott falai között törölték fel velünk a parkettát. Ráadásul az évtizedek óta külön pikantériával bíró Pösti Elklasszikón...

Az Óbudai Kaszások csapata jött, látott és győzött. Mit győzött?! Tarolt, aratott, kivégzett. Amióta az egykori remek ex-Honvéd és ex-Kaszások spíler, Nagy "Kasza" Bálint vette át a csapat irányítását a helyére kerültek a sárga-fekete puzzle darabkák. Tizennyolc évadnyi "A" és ötvennyolc szezont felölelő "B"-csoportos tapasztalat érkezett hozzánk, megspékelve egy 3-0-s utolsó hónapos mérleggel. A "piros sarokban" MI, huszonkét (ebből tizenegy a Stefán - Máté duó) "B"-s év, fontos hiányzók (Kerpel-Frónius, Sinkovits, Fekete) és Szalay Ákos, aki komoly hátfájdalmakkal vállalta a derbit.

Az ideális állapottól fényévekre voltunk, ám lesülne a képemről a bőr, ha ebbe csomagolnék egy tükörsima harmincas zakót. Győztünk már le nálunk sokkal tapasztaltabb, tehetősebb ellenfeleket, vettük fel a kesztyűt összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között dolgozó riválisokkal korábban. Ezért okozott mérhetetlen csalódást szurkolóinknak az a fajta macska-egér harc, ami a pályán zajlott. Elhitettük velük, bárki ellen lehet esélyünk. Sajnos ezúttal csak 12 percig voltunk méltó ellenfelek. Ekkor szerettem volna néhány perces szusszanást biztosítani húzóembereimnek, ám óriási baklövést követtem el. Valósággal átrohant rajtunk a kiváló Kováts Robi vezette vendégsereg. Pillanatok alatt tizenöt pontos hátrányba kerültünk, ráadásul elveszítettük a sántikáló Ákit. Megembereltük magunkat, hogy 33-40-es félidei eredménnyel mehessünk az öltözőbe.

A második félidő totálisan kimeríti a katasztrófa fogalmát. 26 eladott labda, 34%-os mezőny, 64%-os büntető mutató és mindennek a legalja, HAT(!) nyomorult gólpassz. Stefán Dávidon (19 pont, 6 lepattanó, 9 kiharcolt fault és 24 VAL) és Máté Márk (19/12 pont, 9/16 összes dobás) támadómunkáján kívül mindenki mélyen tudása alatt teljesített. Mintha valamilyen szürreális Muppet-Show-t mutattunk volna be, némi Walking Dead-es beütéssel. Nem vágytam soha a ködös kliséként emlegetett "szerethető csapat" besorolásra, de a "hisztis csürhe" titulusnál még mindig fényévekkel jobb...

Elérkezett a gyeplőszorítás időszaka. Letértünk a kijelölt útról. A fiatalság, rutintalanság állapot, nem pedig kifogás. A közösség iránti elkötelezettség, a maximális akarat, a lelkes munkamorál és a legfontosabb, a mérhetetlen alázat. Erre kell törekednünk. Ez az alap. A "kéknegyvenkettő" enélkül mit sem ér. A magyar férfi kosárlabdázás legpatinásabb egyesületében játszani rang és megtiszteltetés. Akkor is, ha csak a B-csoportban szerepel és nem a harmincnegyedik bajnoki címéért harcol. Aláírom, idealista, szentimentális ökör vagyok, és ez már nem "az" a világ, de amíg én vezethetem a Budapesti Honvédot, addig minden erőmmel azon leszek, hogy végletekig elszánt, egységes és a tartását a vereségek alkalmával is megőrző kosárlabdacsapatunk legyen.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto, Slide - Gémesi Balázs