Tüzér-tűz 28.rész (5.évad)

Hétvégén került megrendezésre a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság nyolcasdöntője. Az NB1/A csoport négy, illetve az NB1/B Piros és Zöld csoportjának két-két legjobbja sorakozott fel a fináléra. A lebonyolítás továbbra is az igazságosnak nem feltétlenül, izgalmasnak azonban kétségtelenül aposztrofálható "egy meccs az élet" módon zajlott. Aki veszít, kiesik a táncból. Orosz rulett a javából!

Szépíthetném a dolgot, azonban nem lenne korrekt a részemről. Vezetőedzőként egyszerű a képlet, ha a csapatod gyengén játszik, az a te felelősséged. Márpedig mi rettentően gyengén játszottunk a nyitómeccsen. Utólag nagyon okos tudok lenni, de a Szolnok ellen vívott negyeddöntő előtti öt napon belül letudott két kőkemény NB2-es idegenbeli derbi túl sokat kivett a játékosokból. Egész egyszerűen nem maradt minőségi idő a komolyabb készülésre. Nem voltunk elég élesek, frissek, harapósak a láthatóan erre az egy meccsre kihegyezett szolnokiak pedig ügyesen kihasználták ezt.

Zsinórban harmadszorra igazolódik be, a két bajnoki osztályban nem csak a felnőttek, az U20-asok között is komoly minőségbeli különbség van. Nem feltétlenül a játéktudásra gondolok, mert abban bárkivel felvesszük a kesztyűt. Sokkal inkább a szezon teljes egészére vetített terhelésre és a szembejövő ellenfelek minőségére. Gyakorlatilag 3, maximum 4 olyan mérkőzésünk volt, ahol valóban teljes koncentrációra voltunk kényszerítve. Nagyon nehéz ilyen alapszakasz után felkészíteni a Srácokat mentálisan (és nekik ezt valóban elhinni...) a rájátszásban érkező fizikális és pszichés nyomásra. Ezért írtam fentebb - és a Tüzér-tűz aktuális bejegyzéseiben számtalanszor korábban - a lebonyolítással kapcsolatos averziómat. És, mint mindig most is hangsúlyozom, ez akkor sem lenne másképp, ha történetesen mi nyertük volna a tornát.

Az alsóágon a SMAFC csapatával néztünk farkasszemet. Érthető csalódottságunkon felülemelkedve, kifejezetten jó játékot mutattunk be. A tornán a részünkről elvárt feladatait leginkább megoldani képes Tichov Dominik - Bea Bence - Hargitai Krisztián trió vezérletével ellentmondást nem tűrően rendeztük a partit. Kiosztottunk 25 gólpasszt, hoztunk 18 egységet lerohanás után. Ha gyógyírt nem is, de némi kárpótlást jelentett ez a siker a Vasas ellen megvívott rangadón, ahol az 5. hely volt a tét.

Az első tíz percben a nyitómérkőzéshez hasonló félmegoldásokat és reagáló védekezést másoltuk. Némiképp rendeztük sorainkat a nagyszünetre, hogy aztán az öltözőből kijőve óriási energiákat mozgósítva és elsöprő lelkesedéssel fojtsuk meg a pasarétiek támadásait. Beszédes adat, a második húsz perc során írd és mondd 5(!!!) mezőnykosarat engedélyeztünk nekik. Ez azonban talmi sikernek bizonyult. Áthatolhatatlannak bizonyuló deszkákat szögeztek az általunk ostromolt gyűrűkre. 36%-os mezőny és 44%-os (atyaég, bepötyögve még rettenetesebb...) büntetőzéssel végjátékot játszani egy ennyire erős ellenféllel szemben megsüvegelendő ugyan, ám győzelmet nem érhet.

Ettől függetlenül ezúton is szeretném megköszönni a Srácok egész éves munkáját, különösképpen a pályafutásuk utolsó utánpótlás megmérettetésén résztvevő spílereinknek, Fülöp Botondnak és Pintér Dávidnak.

Gratulálok mind a nyolc csapatnak a rendkívül színvonalas három naphoz. Külön emelem nem létező kalapomat a Károly Máté által remekül összerakott Budafok gárdája előtt, amely ugyan utolsóként zárt, ám csapatmunkájának és alázatának köszönhetően mindhárom alkalommal hihetetlen kiélezett küzdelemre késztette esélyesebbnek vélt kihívóját. A döntő végjátékában a triplázásról egyetlen dobással lemaradó PVSK ismételten bizonyította tehetségét és a szisztematikus munka eredményességét, amiben elévülhetetlen érdemei vannak Juhász Olivér vezetőedzőnek. 

A végére hagytam a bajnok dícséretét. Egyrészt hatalmas gratuláció és minden elismerésem a Kiss Zsolt - Simándi Árpád edzőpárosnak és elképesztően egységes, szemre is tetszetős kosárlabdát játszó csapatának, a története legnagyobb U20-as sikerét elkönyvelő Szegednek, amely az alapszakaszt is figyelembe véve az utolsó tizenhat összecsapását kivétel nélkül győzelemmel abszolválta! Másodszor kimondhatatlan büszkeséggel tölt el az idei bajnoki kiírásig Budapesti Honvéd színekben pallérozódó Kerpel-Frónius Gáspár MVP címet kiérdemlő egyéni teljesítménye, amellyel megérdemelt bajnoki címig repítette a Tisza-partiakat. 

Az élet lassacskán visszatér a megszokott medrébe. Továbbra is érdeklődéssel figyeljük, mely ellenfelekkel kell összemérnünk tudásunkat az NB1/B 9-12. helyeiért. Jelen állás szerint a Bonyhád - Békés duó csatlakozik a hozzánk hasonlóan várakozó üzemmódban lévő MTK-Törökbálinthoz.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Foto - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook-oldala