Tüzér-tűz 5.rész (3.évad)

Az immár harmadik alkalommal megrendezett Gyurasits István Emléktorna elődöntőjében a tavalyi alapszakasz győztes MTK-Törökbálint csapatát akartuk legyőzni. Címvédőként szerettük volna itthon tartani egykori legendás játékosunk és szakosztályvezetőnk tiszteletére kiírt versengés trófeáját.

Az idei B-csoportos küzdelmek nyugati oldala ha lehet, még a miénknél is izgalmasabbnak, kiegyenlítettebbnek tűnik. A felsőházért versengő gárdák közé igyekszik Szarvas Gábor kollégám alaposan átalakított csapata, amely ellen az első játékrészben sikerült megvalósítani az előzetesen megbeszélteket. Agresszív egyéni védekezés, gyenge oldali rotáció és az ebből kierőszakolt nehezebb dobások után begyűjtött védőlepattanókból indított gyors kontrák. Azonban a kék-fehérek között nem azért szerepel jó néhány dörzsölt profi, hogy szó nélkül vegyék csikócsapatunk ügyeskedését. Az öltözőből kijőve letámadó zónára váltottak, amitől eszünket vesztettük. Ez volt az egyik olyan alkalom, amikor boldogan játszottam volna amerikai szabályrendszer szerint. Minden második - tragikomikus eladott labdával záruló - támadásunk után időt kértem volna...

Ez továbbra is Európa, így nem tehettem mást, tartalékoltam a mesterséges játékmegszakításokat, remélve, a srácok előbb utóbb rájönnek, egymásnak passzolni üdvözítőbb, mint az ellenfélnek. Bíztam a szoros végjátékban és az ott - esetlegesen - végrehajtott időkérések fontosságában. Reményeim valóra váltak, már ami a fej-fej mellett célegyenesbe fordulást illeti. Területvédekezéssel hátul és a Stefán Dávid (20 pont, 11 lepattanó) Szollár Gergő (17 pont, 7 szerzett labda) pontszerző duóra építő támadómunkával elöl, két perccel a vége előtt egyenlítettünk. Ekkor sajnos lekéstünk a többszörös magyar bajnok és válogatott Trepák Zoliról, majd az ezt követő két, kivédekezett akciójuk után képtelenek voltunk elég erőt és figyelmet mozgósítani a védőlepattanókért. A döntő álom maradt, ám a harmadik helyért valódi presztízscsata ígérkezett.

A későbbi tornagyőztes Oroszlány dolgát alaposan megnehezítő Eger elleni összecsapások mindig külön pikantériával bírnak. Ezúttal sem volt ez másképp. A náluk megrendezett Dobó Kupán egy kosárnyi különbséggel maradtunk le az aranyról, ráadásul a második fordulóban épp Máté Balázsék jönnek hozzánk. Átéreztük a derbi pszichés fontosságát. Végig kontrollálva a meccs ritmusát szereztük meg a számunkra fontos bronzérmeket. A torna gólkirályaként záró Geri megint kiválóan teljesített (21/15p., 7szl. és 25 VAL), mellette ezúttal Haris Robi (13/6) és Teremy Zsombi (10 pont) voltak a legeredményesebbek.

Vasárnap, a hagyományos Erzsébeti Gettó Vacsorával zártuk le a felkészülési időszakot. Feleségem ezúttal a babgulyásra szavazott. Tanulva a 2013-as, csapatétkeztetésen történtekből (elfogyott a gulyás, a másnapi családi szülinapra bepácolt hús, az összes rágcsálnivaló és sütemény, hogy végül kétségbeesetten lilahagymás-zsíros és házilekváros fehér kenyér kombóval próbálja jóllakatni a fiúkat..) tutira mentünk. Nyolc zacskó tarkabab, három kiló fehér és sárgarépa, hat vöröshagyma, tizenkét leveskocka és egy hatalmas adag csipetke rotyogott négy órán át, mialatt rettenthetetlenül tüzeltem el fateromék tavalyi lakásfelújításából hozzánk paterolt ex-nagyszobaparkettáját. Megérte. Mind mennyiségben, mind minőségben extra lett a mestermű. A CSAPAT derekasan termelte befelé a tápot, sokan repetáztak, pedig asszonyom nem épp a zónaadagjairól híres.

Az idei "madarasjani" díjat Sinkovits Dani nyerte. Három (!!!) púpozott tányérral burkolt be anélkül, hogy az asztalokon heverő kiegészítőket kerülte volna. Centereket megszégyenítő fogyasztás volt ez egyik legalacsonyabb spíleremtől. A hangulatra idén sem lehetett panasz. A gyakorlott Honvédosok otthonosan préselődtek össze az udvarnak még nagyzolósan sem, kertnek jóindulattal nevezhető hátsó részen. A gasztonómiai élvezetek (ezúton is kézcsókom Kiss Ádi és Szollár Geri anyukának a hókifli válogatás, illetve az almás pite varázs miatt, valamint Mészáros "Lujó" Áginak az überelhetetlen szilvalekváros piskótatekercsért) mellett a kiemelt figyelemben fürdőzve minden látványelemüket a nagyközönség elé táró Sáskáim produkcióztak. Szerepelt a programban trambulin bemutató, célbalövés, labdapasszolgatás és "amerikábóljöttem". Az esemény csúcspontja azonban két fiam K-1 csatája volt. Bendegúz sunyiban az ugrálóba csempészte a kick-box edzéseken használt védőfelszereléseiket, a Szalay Ákos vezette hangadóknak több se kellett, hangos felkiáltásokkal vették rá a kölykeimet az ütközetre. Annyit kikötöttem, hogy első sírásig tart a mulattság. Mivel Kadosa valamennyi észveszejtő pörgőrúgás - rettenet pörölyjobbos kombinációja után felállva tombolt minden játékosom, tartottam tőle, hogy a nyilvánvaló erőfölényben lévő bátyja előbb bepöccen és megtorolja a sérelmeket, ám ezt egész kultúráltan elódázta a harmadik menet közepéig...

Azt kell mondjam, mindenki remekül érezte magát. A fiúk ettek-ittak, zugfogadásokat köthettek a gyerekketrecharcra. Lujó ismét kiélhette elfojtott gyermeki és állattartási vágyait, miután vagy a két fehér boxerünket, Maflát és Kajlát stírőlte vagy Kadosát buzdította a családilag tiltott "Emberre nem fogjuk a játékpisztolyt sem!" alapszabály áthágására. Szaffi lányom minden ugráskombinációját bemutathatta majd az összes, kellően udvariasan tapsoló játékosomnak. Bejja főztjét ették, dícsérték, sőt három szerencsés és/vagy kellően leleményes még csomagoltatott is belőle.

Az alapozásnak vége. Kezdődik a tánc. Innentől minden élesben megy. Hibázni lehet, ám sokba kerülhet egy-egy nem várt botlás. Kiélezett bajnokságot várok. Keleten a Debrecen-Hódmezővásárhely-Salgótarján triumvirátus kiemelkedni látszik, ők fogják elosztani a dobogó fokait. Utánuk azonban őrületes bajonettharc lesz a további sorrendért. Békés, Eger, Kaszások, Miskolc, Budafok és a Tiszaújváros. Mindannyian reális eséllyel indulnak akár a felsőházért is. Szombaton belevágunk. Fogadjuk a Brunyánszky bandát, csoportunk egyik legszervezettebb, legfegyelmezettebb és legkiegyensúlyozottabbját. Erre vártunk, ezért edzettünk tíz héten át!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Foto - Gémesi Balázs