Megint megcsinálta az Olaj: ismét Szolnokra került a Magyar Kupa

Férfi Magyar Kupa, döntő 
Szolnoki Olaj KK - Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 92-83 (30-19, 17-13, 18-12, 27-39)

Szolnok: Rowsey 19/6, Vojvoda 31/9, Benke 26, Milosevics 2, Andric 12.
cserék: Rudner -, Tóth Á. 2

Falco: Govens 19/6, Váradi 9, Bíró -, Bruinsma 19/12, Reddic 11. 
cserék: Curry 9/3, Perl 4, Balmazovics 8/3, Tóth N. 4

A mérkőzés statisztikája ezen a linken megtekinthető!

Érdekes helyzetben várhatta a kupadöntőt a két csapat, hiszen bár a bajnoki tabellát toronymagasan a Szolnok vezeti, Kovács Péter és Sztrahinja Milosevics csütörtöki sérülése és Jaylin Airington régebb óta tartó hiánya miatt csak három légióssal, extra rövid rotációval, foghíjas kerettel állhattak ki Vojvodáék - a Falco kimondva-kimondatlanul favoritnak számított a játékoskerete miatt, ráadásul a vasiak a pénteki elődöntőt is jóval könnyebben oldották meg, mint az Olaj, az is kevesebbet vehetett ki belőlük. A címvédőnél pluszban Benke és Rowsey is kisebb-nagyobb sérüléssel együtt vállalta a játékot, úgyhogy komoly lehetősége volt a Falcónak arra, hogy visszavágjon a tavalyi kupadöntős vereségért.

A mérkőzés elején Gasper Okorn Darrin Govenst küldte rá Vojvoda Dávidra és a honosított amerikai próbálta minél nagyobb nyomás alá helyezni az Olaj vezérét - Vojvoda ennek ellenére gyors öt ponttal és egy gólpasszal nyitotta a találkozót. Benke duplái után aztán már 13-5-re meglépett a Szolnok, Okorn időt kért, Bíró helyére azonnal behozta Balmazovicsot, de ez sem hozott változást, Andric 2+1-es után átlépte a különbség a tíz pontot, Vojvoda elöl-hátul leradírozta Govenst és ez a páros már 24-9-es szolnoki előnynél kapott pihenőt, pontosan egyszerre. 30-15 után aztán keményített a védekezésén a Falco, de a Vojvoda-Benke-Rowsey trió fantasztikus formában kosárlabdázott, a Szombathely pedig nem tudott ellenfele szintjére felpörögni - főleg fejben volt más szinten az Alekszics-legénység. A második negyed közepén 41-24 állt az eredményjelzőn, amikor Andric megkapta a harmadik faultját, Rowsey-nak kiosztottak a játékvezetők egy technikait, de ez is inkább a Szolnokot tüzelte fel, úgyhogy a nagyszünetben 47-32-re vezettek a pirosmezesek. A Falcónál egyrészt a 35,5%-os mezőnymutató, másrészt a csapatszinten összesen kiosztott három gólpassz, harmadrészt pedig a puha, szellős védekezés jelentett komoly problémát és főleg utóbbi volt az oka a nagy hátránynak - igaz, azért az Olaj húzóembereitől extra játékok is érkeztek. Mindehhez azt is hozzátehettük, hogy a sárga-feketéknél a Govens-Perl duó összesen négy pontnál és 1/7-es mezőnymutatónál tartott húsz játékpercet követően.

A szünetben azonban Okorn nem tudta felrázni játékosait, minden dobásuk rövid volt Perléknek, a túloldalon pedig Benke kosaraival azonnal egy 8-0-t rohant a Szolnok, úgyhogy három perc elteltével már 55-32-nél jött a szombathelyi időkérés. Ez már az az időszak volt, amikor a Falcónak minden támadás komoly súllyal bírt, de annyira nem volt meg a ritmusuk elöl, annyira gyengén dobtak, hogy nem tudtak csökkenteni a húsz pont körüli hátrányukat - az Olajnak itt már nem volt sürgős a dolog, igaz, rajtuk is érződött támadásban, hogy kezd fogyni az erő. Egy-két extra játék viszont elég volt ahhoz, hogy az agresszív szombathelyi letámadás ellenére tartsák a különbséget, a harmadik negyed Vojvoda 2+1-ével és 65-44-es szolnoki vezetéssel zárult, majd a negyedik játékrészben két Rowsey-bombával úgy tűnt, hogy eldőlt a találkozó. Váradiék fel azért nem adták, becsülettel gyűrték ellenfelüket és az erejével teljesen elkészülő Olajt meg is tudták még izzasztani, a letámadás és Govens feljavulása azt eredményezte, hogy a végjátékban tíz pont körülre (sőt, egészen hét egységre) visszajött a Falco, de késeinek bizonyult a feltámadás, nem tudta már utolérni ellenfelét.

Összességében a sokáig egészen botrányosan dobó Falcónak tulajdonképpen esélye sem volt a találkozó előtt fejtegetett előnyei ellenére, csak az utolsó három percben tudott látótávolságon belül kerülni, a kulcsemberek közül Perl betlizett, Govens csak a negyedik negyedben ébredt fel, míg az Olaj fejben borzasztó élesnek bizonyult és a hajrában bekövetkező elfáradás ellenére nyerte meg a kupadöntőt - Vojvoda (31 pont, 8 lepattanó, 4 labdaszerzés, 37 VAL), Benke (26 pont, 11/15 mezőnyből, 9 lepattanó, 2 gólpassz, 30 VAL) és Rowsey (19 pont, 4 gólpassz) is minimum kiváló teljesítményt nyújtott. Dragan Alekszics csapata tehát a csütörtöki sérülések ellenére kiváló játékkal húzta be nyolcadik kupasikerét, a Falcónak pedig ismét be kellett érnie az ezüstéremmel.

Az eredményhirdetéskor pedig az is kiderült, hogy a kupadöntő MVP-jének Benke Szilárdot választották.

fotó: hunbasket.hu / Rébay Viktor