NBI/A: Hosszabbítás a Szolnok-Albán, újabb szegedi siker

fotó: Szolnoki Olajbányász Facebook

 

Szolnoki Olajbányász - Alba Fehérvár 85-83 h.u. (19-22, 24-25, 15-16, 17-12, 10-8)

A végére elfogytak a vendégek tüzérei. Vojvoda Dávid először lépett fel Szolnokon tavaly nyári távozása óta, és a válogatott klasszis gyorsan meg is mutatta, hogy igen jól ismeri a gyűrűket - az első negyedben 11 pontot, közte három triplát pörkölt be, ezzel az extrával vezettek is a vendégek. A második negyedben is jól működött az Alba támadójátéka, Curry, Davis, Omenaka és Lukács is hozzá tudott szólni, a 47 dobott pont és a 8/11 hárompontos jól mutatott a nagyszünetben. A fordulás után viszont a fehérváriak egyre nehezebben tudták szőni támadásaikat, de ez akkor még nem tűnt problémának, mivel hátul ők is jól tették a dolgukat, igaz elsősorban a palánk közelében. A negyedik negyedben viszont komoly gondba kerültek, teljesen besültek a támadásaik, 73-69-nél úgy tűnt, hogy elúszik a hajó - Vojvoda nagyon nehéz hármasa ekkor még berúgta a motort és úgy tűnt, meg is fordítják a meccset, de a rendes játékidőn végén Badzim félüres triplájánál már kis szerencséjük is volt. A hosszabbításban is hasonlóan alakult a forgatókönyv, mint az egész meccsen: az Albának Vojvoda és Ahmad révén sikerült kicsit ellépnie, de nem tudták befejezni a munkát. A végén teljesen bátortalanná váltak a vendégek, szinte csak Vojvodát keresték, akire viszont már nagyon figyeltek a hazaiak, majd Curry az utolsó, győzelemért induló támadásnál nagyon rossz döntéseket hozott. Összességében a Fehérvár megmutatta, hogy képes nagyon magas szinten is játszani, de Curry-től és különösen Turnertől egy ilyen rangadón sokkal több kell majd a folytatásban - legközelebb a ZTE ellen otthon javíthatnak.

A Szolnok a védekezésével nyert. Az első félidőben az Alba igencsak meglepte a hazaiakat, és nem csak támadásban, de védekezésben is, Badzim például nem dobott hárompontost, Warner pedig a második negyed elején bemutatott gyors három kosara mellett rengeteg labdakezelési, passzolási hibát vétett, ami azért volt kellemetlen, mert hátvédtársa, Pongó Máté három faulttal ült a padon. Ha nincs Cakarun és Subotics folyamatos darálása, illetve hogy öt magyar játékostól (Rudner, Zsíros, Pallai, Kovács és Juhos) egy-egy mezőnykosár, akkor nagyon komoly gondba is kerülhettek volna a szolnokiak. Fordulás után viszont megváltozott a játék képe, a hazaiak folyamatos védekezési váltásai nagyon megzavarták az ellenfelet, emellett támadásban is sikerült megtalálniuk Badzimot, amivel szét tudták húzni a fehérvári védekezést. A negyedik negyedben úgy tűnt, hogy be is húzzák a győzelmet, de elég volt 1-2 figyelmetlenség, rossz vállalás, és az Alba máris fordított. A ráadásban sem nekik állt a zászló, hiszen ekkorra már Pongó és Subotics és kipontozódott, de egyrészt Cakarun továbbra is remekelt a palánkok alatt, másrészt Zsíros kulcsfontosságú hármast szórt be, a végén pedig Warner vált nyerőemberré: bedobta a kvázi győztes kosarat és belenyúlt Curry passzába az Alba utolsó támadásánál. Az Olaj zsinórban hatodik győzelmével megerősítette második helyét a tabellán, karácsony előtt még Debrecenben lépnek fel.

A Szolnok legjobb dobói: Cakarun 24, Subotics 20/9, Badzim 12/12.
Az Alba legjobb dobói: Vojvoda 21/12, Davis 18/6, Ahmad 14/3.

Gasper Potocnik: Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez! Ebben a hatalmas küzdelemben azért nyerhettünk, mert a játékosaink végig hitték, hogy győzhetnek. Egy pillanatra sem álltak meg, harcoltak szakadatlan, a számunkra legkeményebb pillanatokban is. Eszükbe sem jutott feladni és ez vezetett bennünket győzelemre. Ugyanakkor őszintének kell lennünk, nem játszottunk nagyon jól. Inkább az elvárások alatt teljesítettünk, elsősorban az első félidőben, amikor is túl sok lehetőséget adtunk az Albának. Ahogy Caki is említette nagyon sok távoli dobást hagytunk meg nekik. Igen, voltak benne nehéz dobások, de ez akkor sem fogadható el a mi védekezésünkben. Tanulnunk kell belőle! Gratulálok az Albának is és sok sikert kívánok nekik a szezonra! Hiszem, hogy azért győzhettünk ma este, mert akkor is rendületlenül hittünk, küzdöttünk, hajtottunk, amikor mások már feladták volna! Egy egylabdás mérkőzést ezzel lehet megnyerni.

Forray Gábor: Gratulálok az Olajnak! Megnyerték a mérkőzést, sokat is tettek a győzelemért. Ugyanakkor a saját csapatomnak is gratulálok, mert mi is megtettünk mindent, hogy nyerjünk. Igazi, férfias, kemény csata volt. Azt gondolom, hogy hasonlóra számíthatunk a rájátszásban is. Egylabdás mérkőzésen nehéz megmondani, mi döntött. Minkét gárda megérdemelte volna a győzelmet. Mindkét csapatban hoztak extra teljesítményt és vétettek gyermeteg hibákat is. A végjátékban nem volt megfelelő a „spacing”-ünk és nem voltunk elég türelmesek, hogy a Szolnok elváltott védekezésében - melyet egyébként szerintem kiválóan csináltak - kihasználjuk a váltások nyomán eredő előnyeinket, a kiharcolt „mismatch”-eket. Voltak periódusok, főleg az elején, amikor azt csináltuk, amit kell, dobtunk is belőle gólokat. Ilyen a játék, mindenki úgy támad, ahogy hagyják. Az Olaj kifejezetten jól védekezett, belekényszerített bennünket ezekbe a rossz döntésekbe. Azt gondolom, hogy az első félidőben extrán dobtunk, nyilván ezt nem lehet tartani az egész mérkőzésen, viszont, ha azt nézem, hogy mindkét csapat 80 pont körül kapott a hosszabbítással együtt, akkor az dicséri a csapatok védekezését. Még egyszer gratulálok kollegámnak, Gaspernek!

Marjan Cakarun: Gratulálok a csapatunknak a győzelemhez! Szerintem is kemény mérkőzésünk volt. Az első félidőben túl sok hárompontost lehetőséget engedtünk, amivel nagyon jól éltek a vendégeink. Felismertük, hogy változtatni kell a védekezésen és a második félidőre más sokkal több energiával jöttünk ki. A rendes játékidőben elérendő győzelemhez nem volt ugyan elég, de a hátrányunkat le tudtuk dolgozni. Hogy miért nyertünk ma este? Szerintem egyszerűen mi akartuk jobban.

Frank Turner: Gratulálok a Szolnoknak a győzelemhez! Nagyon jó munkát végeztek. Kifejezetten kemény mérkőzést játszottunk, ahol a legfontosabb pillanatokban elvesztettük a játék irányítását. Meg kell találnunk, hogy mi okozta. Nehéz megmondani, mi volt a döntő mozzanat a végjátékban. Az Olajnak volt pár jól felépített játéka az utolsó percekben. Biztos vagyok benne, hogy hasonlóan kemény meccseket hoz a két csapat találkozója a rájátszásban is. Merthogy ott szinte biztos találkozni fogunk.

 

Zalakerámia-ZTE KK - PVSK-VEOLIA 83-72 (23-16, 15-21, 23-21, 22-14)

Szabó Zsolt elintézte. Az első félidő hullámzó játékában Delas és Duren játszott igazán jól a ZTE-ben, illetve kiemelendő, hogy Plézer, Simon és Bonifert is betalált ebben az időszakban, ugyanakkor egy igazi vezér talán hiányzott a hazaiaknál. A második félidőre aztán Szabó Zsolt begyújtotta a rakétákat: már a harmadik játékrészben is több fontos megmozdulása akadt, de erre a végjátékban még rátett egy lapáttal, az utolsó néhány percben két hármast és két duplát is elsüllyesztett, végleg leszakítva ezzel a vendégeket. 75-71-nél azért szükség volt Simon Kristóf látványos hármasára is, ott láthatóan megtörtek a pécsiek. A ZTE edzőváltása után második meccsét is megnyerte, és ezúttal már a játékkal is elégedett lehetett Heinrich Róbert: beszórtak 11 triplát, 18/19-cel büntetőztek, de ami talán fontosabb, hogy járt a labda, igyekeztek mindenkinek megtalálni a helyét a rendszerben.

Harmadjára már nem sikerült visszakapaszkodni. Remekül, 7-0-s futással nyitottak a vendégek, de már az első negyedben komoly gondokkal kellett megküzdeniük a Budimirt mindössze kilenc percig bevető pécsieknek - a második negyed elején már 10 pontos hátrányban voltak, kezdett állandósulni egy nagyobb különbség. A negyed derekán azonban elkezdtek beesni a vendéghármasok - 36-27 után 10-0-t futottak, és néhány pillanatig még a vezetést is átvették. A harmadik negyedben 50-50 után következett egy hullámvölgy, de 58-50 után még egy labdára visszakapaszkodtak, és a negyedik játékrész elején is igyekeztek tartani magukat Funderburkék, ám a záró negyedben megint el tudott húzni nyolc ponttal a ZTE. Ruják és Demeter révén még innen is megpróbált visszajönni a a PVSK, de ez a bravúr már nem jött össze. A végére kijött, hogy nagyságrendileg feleannyi triplát és büntetőt értékesítettek, mint ellenfelük, és az sem segített, hogy az első félidőben 12 pontot szerző Lewis a másodikban szinte eltűnt. Annak örülhetnek, hogy Demeter és Meleg is jól kosarazott, de sok munka vár még rájuk.

A ZTE legjobb dobói: Szabó 22/12, Delas 15/6, Duren 13/3.
A PVSK legjobb dobói: Funderburk 17/3, Lewis 12/6, Brkics 12.

Heinrich Róbert: Nem az én edzői személyiségemen múlt ez a meccs, hanem azon, hogy a játékosok el tudták hinni, hogy le tudnak győzni egy nagyon komoly játékerőt képviselő Pécset. Tettünk annak érdekében, hogy a vendégek ne tudjanak úgy támadni, ahogy akarnak és ez a második meccsünk, hogy megnyertük a lepattanócsatát is. Nagy energiát tettünk a mérkőzésbe és kihasználtuk, hogy ellenfelünk fáradtan érkezett hozzánk. Mindenki hozzátett valamit az egészhez, ami győzelmet ért számunkra.

Dragan Aleksic: Az egész meccsen próbáltuk üldözni a ZTE-t, hol ők vezettek, hol mi. A sorozatterhelés miatt látszott csapatomon a fáradtság, ami főleg támadásban látszott, hiszen nem tudtunk annyi pontot dobni, mint amennyit szoktunk. A ZTE mindent megtett a győzelemért és Budimir kiválásával a rotációnk is csökkent és ezt nem bírta el csapatunk.

Szabó Zsolt: Nagyon örülök neki, hogy végre felszabadultan játszhattunk. Sokkal jobb ritmusban játszottunk az egész meccsen, mint a korábbiakon. A védekezésünk is sokkal jobban működött, ami a meccs kulcsa is volt. Szinte az egész mérkőzésen azt csináltuk, amit megbeszéltünk és ez működött is. emellett beletettük azt a plusz energiát, ami kellett a sikerhez. Kezdünk összeérni, mert látszik, hogy sokkal jobban küzdünk egymásért és segítjük egymást a pályán és a pályán kívül is.

Demeter Attila: Budimir korai kiállása nem jött jókor számunkra. A második félidőben a védekezésünk nem működött jól, hiszen sok triplát kaptunk, ami a vereségünkhöz vezetett.

 

Naturtex-SZTE-Szedeák - Egis Körmend 88-81 (29-17, 19-18, 12-23, 28-23)

Körmend oda-vissza. Nemrég Vas megyében okozott meglepetést a Szedeák azzal, hogy elvette az Egis Körmend hazai veretlenségét, most pedig jöhetett a visszavágó, ahol megint Szrecsko Szekulovics alakulata diadalmaskodott. Ennek alapját az első negyedben tették le, ahol parádésan játszottak támadásban és jóval energikusabbnak, motiváltabbnak tűntek a vendégeknél, így tíz pont feletti előnyt építettek fel, emiatt férhetett bele az, hogy a harmadik negyedre ők essenek szét és adják le a teljes addigi fórjukat. A záró etapnak már szoros állással mentek neki a felek, ahol a Körmend már a vezetést is átvette, kezdett égni a ház a Szedeáknál, de a kulcsembereik a legjobbkor váltottak ritmust: a három amerikai légiós betalált, majd Kerpel-Fronius Balázs süllyesztett el egy megnyugtató triplát, ez a kis futás pedig elég is volt ahhoz, hogy ismét ők vezessenek hat ponttal, alig négy perccel az órán. Innentől már nem is engedték ki a kezükből a meccset, Kerpel-Fronius egy újabb nagyon fontos triplát küldött a gyűrűbe, amely után már nem nagyon volt kérdés - végül 51%-os mezőnymutatóval, 44%-os triplázással és mindössze tíz eladott labdával megnyerték a derbit. Egyénileg az említett Kerpel-Froniuson kívül Brown (27 pont, 11/18 mezőnyből), Govens (23 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz) és Dickey (14 pont, 12 lepattanó) is dicséretet érdemel, ezzel a sikerrel pedig sorozatban negyedszer nyertek és 8-4-gyel már meg is előzték a tabellán a Körmendet.

Nem sikerült visszavágni. Nagyon készült a meccsre a vasi alakulat, aztán az első negyedben mégis bent ragadt kicsit az öltözőben, mert egy 11-0-s futással meglógott a Szeged. Erre a harmadik játékrészben szintén egy 11-0-val tudtak felelni a vendégek, majd amikor már a vezetést is átvették, akkor úgy tűnt, hogy minden rendben lehet, de a Szegedben volt még egy fokozat, a Körmend ismét "mellément" egy-két perccel, ez pedig elég volt ahhoz, hogy kikapjanak Ferencz Csabáék. Elsősorban a 26%-os triplázás az, ami tőlük nem lehet elég, de a büntetőket is csak 60%-kal dobták, így elég sok pontot hagytak az asztalon - egyszerűen nem voltak elég pontosak és elég agresszívek sem ahhoz, hogy legyűrjék a továbbra is jó formában lévő Szedeákot. Hiába Thames (23 pont, 6 gólpassz), Taylor (17 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz), vagy Mócsán (16 pont, 5/7 mezőnyből) jó játéka, már csak 7-4-gyel állnak, legközelebb pedig Pécsre utaznak az ünnepek között.

A Szedeák legjobb dobói: Brown 27/6, Govens 23/9, Kerpel-Fronius B. 15/9
A Körmend legjobb dobói: Thames 23/9, Taylor 17, Mócsán 16

Szrecsko Szekulovics: Nagyon nehéz meccsen vagyunk túl, hiszen a Körmend egy nagyon jó csapat. Büszke vagyok a csapatomra, mindenki hozzá tudott tenni a győzelemhez. Volt persze egy kis hullámvölgyünk, de összetartottunk, és együtt meg tudtuk nyerni ezt a meccset. Sajnálom, hogy nem lehetnek jelen az ilyen mérkőzésen a szurkolók! Szépen szeretnénk zárni a 2020-as évet, így már a következő meccsre koncentrálunk.

Ziga Mravjlak: Ha idegenben nyerni szeretnél, nem lehet így játszani. Energia nélkül kezdtük a meccset, és bár mi vagyunk a liga egyik legfiatalabb csapata, ez nem mindenre magyarázat. Ha sikeresek szeretnénk lenni, ahogy tettük azt a bajnokság kezdeti szakaszában, akkor nem kezdhetünk el így egy mérkőzést. A tíz kihagyott büntető mellett koncentráltabbnak is kell lennünk, könnyű dobásokat rontottunk, remélem, ebben javítani tudunk a jövőben.

Kerpel-Fronius Balázs: Csapatként sikerült megnyernünk ezt a mérkőzést. Kilencven százalékban sikerült megvalósítanunk azt, amit elterveztünk a meccs előtt. Egy jó Körmendet győztünk le, ez pedig kellő lendületet adhat a csapatnak. A srácok nagyon jó helyzeteket alakítottak ki nekem, csak be kellett dobnom, de a csapatjátékot kell kiemelnem a mai győzelem kapcsán.

Ferencz Csaba: Fontos lett volna, hogy ma nyerjünk, de ez nem sikerült. Nem kezdtük jól a mérkőzést, viszont a harmadik negyedben szépen visszajöttünk. A végjátékban rossz döntéseket hoztunk, és kihagytunk pár fontos dobást. Tíz büntetőt is elrontottunk, ez pedig luxus, ezen javítanunk kell. Apró dolgok döntöttek, gratulálok a Szegednek, és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

Atomerőmű SE - DEAC 89-73 (20-23, 30-12, 21-21, 18-17)

A második negyedben nyerte meg az ASE. A nyitó játékrész még szorosan alakult, sőt, a DEAC vezetett, ám a kisszünetet követően feljebb kapcsoltak a hazaiak, egy 5-0-val rögtön időkérésre késztették Kovács Adriánt és a negyed végére szépen elnyúltak ellenfelüktől - előbb kilenc pontig nőtt a távolság, aztán egy kisebb megakadás után végül 30-12-re nyerték ezt a tíz percet és 50-35-re vezettek a félidőben. A fordulás után már "csak" annyi volt a dolguk, hogy menedzseljék ezt az előnyt és ne kerüljenek komolyabb hullámvölgybe, ezt meg is oldották, a Debrecen ugyan próbálkozott, de a Paks minden ilyen törekvést el tudott fojtani és tulajdonképpen kontrollálta a derbit. Végül 16 ponttal nyert Dzunics Braniszlav csapata, amely ezzel megőrizte hazai veretlenségét, egyénileg pedig Capers (26 pont, 10/14 jó dobás) játékát kell kiemelni - Lóránt Péter hiánya most nem okozott nekik gondot.

Moore sem oldotta meg a DEAC problémáit. Az utóbbi időben a sérülések miatt komoly negatív szériába belecsúszó debrecenieknél rögtön kezdőként debütált a héten szerződtetett irányító, Ronald Moore, aki igyekezett is, volt 5 lepattanója, 5 gólpassza és 2 labdaszerzése, de a dobásai még nem ültek, 7 pontjához 11 mezőnykísérletre volt szüksége. Az első negyed ennek ellenére még jól alakult számukra, próbáltak kintről büntetni, a védekezésük pedig jól működött, úgyhogy megnyerték a játékrészt, a baj a másodikban érkezett: Kovács Adrián két időkérése sem segített, támadásban abszolút elvesztették a ritmust és átvette az irányítást a Paks. Ezen már csak a nagyszünet tudott változtatni, addigra azonban olyan hátrányba kerültek, ahonnan nehéz lett volna visszakapaszkodni - nem is sikerült, az ASE nem ingott meg, hiába próbálkozott Drenovac, vagy Tóth Ádám, nem volt visszaút. A hajdúságiak így sorozatban a negyedik rangadójukat vesztették el, következőleg pedig jön a Szolnok...

Az ASE legjobb dobói: Capers 26/9, Jackson 16, Shepard 11
A DEAC legjobb dobói: Drenovac 16/6, Tóth Á. 14/3, Guyton 12/3

Dzunic Branislav: Úgy gondolom, hogy megérdemelten nyertünk, a döntő időszak a második negyed volt, amikor el tudtunk húzni, utána sikerült tartani az eredményt. Kihasználtuk az időt a felkészülésre, frissebbek voltunk és örülök annak, hogy sok gyorsindításos kosár született. Nem volt rajtunk nagy nyomás, mindenképpen szerettünk volna nyerni. Voltak egyéni megoldásaink is, de csapat szinten teljesítettünk jól.

Kovács Adrián: Gratulálok a Paksnak, fegyelmezetlenek voltunk, amiben a Paks erős abban asszisztáltunk nekik. A festékből és a gyorsindításokból kaptunk rengeteg pontot, pedig ezekre kifejezetten készültünk, hiszen tudtuk, hogy a Paks veszélyes. Meg kell próbálnunk kijavítani a hibáinkat.

Kevin Capers: Miután kikaptunk az Albától volt egy hetünk a mérkőzésre felkészülni, ezt remekül sikerült kihasználni és úgy gondolom, hogy a befektetett munka megtérült a mai meccsen.

Djordje Drenovac: Gratulálok a Paksnak, tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, sok gyorsindításra adtunk lehetőségek a hazai csapatnak, ami a Paks egyik legnagyobb fegyvere. Nem sikerült a házifeladatot teljesíteni.

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.