Soproni KC: A csapat, amelyet senki nem vehet félvállról

fotó: Wölfinger Béla

A MindiGO Sport tekintett vissza a soproni klub történelmére:

Amikor megalakul egy sportegyesület, általában hosszú távú célokat fogalmaznak meg, semmiképp sem azt, hogy egy év alatt ott találják magukat, ahová általában kanyargós út vezet. Célkitűzés ide vagy oda, a Soproni Ászok Kosárlabda Club 1991-ben olyan komolyan vette a kezdőlépéseket, hogy abból hétmérföldes ugrások lettek, és a következő idényben már az NB I/A-ban mutatkozhattak be. 

Mondhatnánk, hogy ezután a bravúr után az együttes kissé megilletődve pattogtatta a labdát a „nagyok” között a ’91/92-es szezonban, de erről szó sem volt. A 16 csapatos bajnokság újonca bejutott a rájátszásba, majd a 8. helyen zárt. Egy évvel később ugyan a 9. lett, ám ezt senki nem visszalépésként élte meg Sopronban, az 1993/94-es szezonban megrázta magát a gárda, és Sterbenz László irányításával a klub addigi történetének legnagyobb sikerét hozta össze a bajnoki 4. hellyel. Nemzetközi szinten is megállták a helyüket a soproniak, a Koracs Kupában két fordulót mentek, ráadásul a Szuper Liga megalakulásának köszönhetően a külföldi megmérettetések is előtérbe kerültek, hiszen a SÁKC is részt vehetett a Csehország, Szlovákia, Ausztria és Magyarország legjobb 4 csapatával rendezett küzdelmekben. 

S bár a következő években a klub nem dúskált az anyagi javakban, ami rá is nyomta a bélyegét a szereplésre, többek között NB I/B-s kitérővel, de azért szerencsére nem tűnt el a süllyesztőben. Az utánpótlás viszont egyre nagyobb szerepet kapott, és ez meg is látszott az eredményeken: a soproni fiatalokkal számolni kellett az országos kupákban és a bajnokságban is, utóbbiban 2003-ban az ezüstérmet is begyűjtötték.

A következő szezon előtt egy időszerű ötlettől vezérelve egyesült a SÁKC és a Soproni Műszaki Egyetem Atlétikai és Futball Club, így az együttes a 2004/05-ös idényben magabiztosan megnyerte a B-csoportot, és ismét az elsőosztályban szerepelhetett. A névváltozás után (Soproni sÖrdögök), ismét megmutatta a csapat, hogy amikor megjelenik az A-csoportban, akkor számolni kell vele: Sterbenz Lászó együttese hajszállal maradt le a rájátszásról. 

A soproniak által csak Sterbenz-korszaknak nevezett időszak után a 2007/08-es szezontól egy volt hazai játékos, Meszlényi Róbert vette át a karmesteri pálcát, aki előtte szövetségi kapitányként is bizonyított. Ennek az etapnak az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy többször playoff-ot játszott a csapat, a Magyar Kupában pedig bejutott a legjobb négy közé, ráadásul három játékos, Körtvélyesi Gergely, majd Molnár András és Szabó Zsolt is magára ölthette a címeres mezt. Viszont a nagy vesztesége az volt, hogy az alakulatot hosszú évek után elhagyta a főszponzora, így a gárda a 2009/10-es idényben névadó nélkül, Soproni KC néven indult, igaz, mindez nem zavarta meg, a rájátszás mellett, ekkor remekelt a Magyar Kupában. Az ezt követő szezonban Kis Rába-menti Takarék SKC-ként lemaradt ugyan a playoff-ról, viszont emelte a tétet a Magyar Kupában, ugyanis bronzérmet szerzett.

2011-ben az egykori csapatkapitány, Pojbics Szabolcs lett a klub ügyvezetője, a csapat irányítását pedig a korábbi válogatott, Horvát Imre vette át. 

„24 évvel ezelőtt, Körmendről költöztem Sopronba, itt végeztem a főiskolát, és kisebb-nagyobb megszakításokkal játékosa is voltam a csapatnak. Amikor befejeztem a pályafutásomat, felkértek a posztra, és én örömmel vállaltam, mert nagyon tetszett, hogy kötetlen munkaviszonyban dolgozhatunk. A Sopron nem egy Barcelona, ahol mindent piramisszerűen felépítettek, s ugyan itt is kialakítottuk a szerepköröket, viszont mindenki ott segít, ahol épp szükség van rá. A szoros emberi kapcsolatok meghatározzák a működést; azzal szoktunk viccelődni, hogy kevés öröm, sok nevetés jut nekünk, de a lényeg, hogy pont az emberi oldala miatt életképes és működik jól.”

Az ügyvezető akkor nem is sejtette, hogy hamarosan nagy döntés elé kerül, s még az újév előtt megválik Horváth Imrétől. A visszatérő Meszlényi Róbert jó választásnak bizonyult, hiszen mélyről indulva nem csak visszakapaszkodtak a középmezőnybe, hanem bejutottak a rájátszásba is. 

A 2012/13-as idényben balszerencsék sorozata érte el a csapatot, a kupából a másodosztályú MAFC búcsúztatta a gárdát, a bajnokságban pedig nem tudta kiharcolni a playoff-ot. Egy évvel később, újabb edzőváltás következett, Sabáli Balázs igencsak megmozgatta a kicserélődött együttest, amelynek szenzációs mérleg lett a vége: a Magyar Kupa döntőjében hatalmas csatában maradt csak alul a Szolnok ellen, a bajnokság bronzmeccsén pedig 2-0-ra verte a Kaposvárt. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a remek idény után, Ruják András és Dénes Gábor is behívót kapott a magyar válogatottba, amely szintén jól teljesített, kis híján kijutott az Eb-re egy erős csoportból.

„Amennyiben az eddig munkásságom legszebb évadát kellene kiemelnem, úgy nem kérdés, hogy a 2013/14-es szezont választanám. Felejthetetlen év volt, amit nem csak én, hanem sokan máig emlegetnek. A szurkolók olyan ünnepséget rendeztek nekünk, mintha bajnokságot nyertünk volna, emiatt is örökre emlékezetes marad.” – mondta Pojbics Szabolcs. 

Ezután elég hullámzó teljesítménnyel rukkolt elő a klub, igaz, ebben volt 5-6., de 13. hely is. A csonka idényben a zárás előtt a 11. helyen tanyázott az együttes, de a görög Kostas Flevarakis szerződtetése telitalálatnak bizonyult, hiszen a csapat nagy skalpokat is begyűjtött.

Az idei szezonról, a befejezésről a teljes cikket megnyitva, ide kattintva olvashatunk!

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.