Ahogy a szakértő látja: a 18. forduló legjei Fodor Mártonnal

Heti szakértőnk Fodor Márton, korábbi sokszoros magyar válogatott játékos, aki jelenleg a MAFC sportigazgatójaként dolgozik. 

A Forduló MVP-je: Eric Washington. Bár a forduló legjobb teljesítménye a számok alapján egyértelműen a soproni Tauras Jogéláé volt, aki 40 perc alatt 28 ponttal és 42 VAL-al segítette győzelemre csapatát, én mégis Eric Washingtonnak adnám a címet ezen a héten. Az újonc óriási sikert ért el azzal, hogy megverte a bajnokot és nemcsak azért volt ebben elévülhetetlen szerepe az amerikai irányítónak, mert a meccs végén egyenlő állásnál győztes triplát dobott, hanem mert kitűnően hozta helyzetbe társait (8 gólpassz mellé mindössze egy eladott labda) és mindig akkor lépett elő a pontszerzésben, mikor arra nagyon nagy szüksége volt csapatának. Higgadt maradt a vonalról is a végjátékban többször, összességében abszolút vezér volt,  22 pontot és 30 VAL-t szorgoskodott össze, nálam ő az MVP.

A Forduló Edzője: Ante Nazor. Szerintem ezen a héten volt a legnehezebb edzőt választani, hiszen rengeteg meglepetés eredmény született, de azért megpróbálkozunk vele. Lehetett volna Dragan Alekszicsé a cim, a tartalékos Pécs meglepte otthon a Körmendet és ahogy kezdődött a baranyaiak számára a mérkőzés, nem sokan fogadtak volna vendég győzelemre. Forray Gábor csapata idegenben verte meg az Albát, a második féldőben mutatott játékuk alapján teljesen megérdemelten. A Debrecenben történt szakmai változtatások is egyelőre kifejezetten jól sültek el a hajdúságiak számára, két nagyon komoly rangadót nyertek meg egymás után, Kovács Adriánnak is jár a gratuláció, mint ahogy természetesen Krasovec mesternek is, a regnáló bajnok legyőzése egy hat eladott labdával lehozott meccsen mindenképpen bravúrkategória. Én most mégis a zalaiak horvát trénerét, Ante Nazort emelném ki ebben a fordulóban. Az, hogy nyert a ZTE idegenben (ráadásul Szolnokon), önmagában is nagy fegyvertény. Az első negyed végén csapata egyik legjobbját, Williamset zavarta az öltözőbe, aki nem értette, hogy miért cserélik le (teljesen jókor történt taktikai változtatás volt) és nem akaródzott mestere kezébe csapni a magáról elfeledkezett amerikainak, aki így az öltözőben várhatta meg, ahogy csapata magabiztosan, lépésről-lépésre, nagy energiával játszva és remek védekezésének köszönhetően nyeri meg a mérkőzést. Elsülhetett volna máshogy is ez az incidens, hiszen ha kikapnak a kék-fehérek, akkor biztos mindenki az edzőt vette volna elő, ő viszont ezt meglépte és a magyar kiegészítő embereit feltüzelve győzelemre vezette sajátjait. Ezért adnám neki a díjat.

A Hétvége Magyar Játékosa: Wittmann Krisztián. Mindenképp emlitést érdemel Simon Kristóf teljesítménye az Olaj ellen, végre úgy játszott és élt a lehetőséggel, ahogy azt elvárják tőle Egerszegen, szintén ezen a meccsen vált végül főszereplővé Gulyás Milán (a név kötelez) aki a végjátékban előbb egy szép kosarat, majd labdát szerzett, eldöntve végérvényesen a mérkőzést. A Ruják-Pongó hátvédpáros is remekül mozgatta övéit, szintén a végjátékban egymást hozták gyönyörűen helyzetbe, ami végül az utolsó kosarat és ezzel a győzelmet jelentette számukra. A legjobb teljesítmény azonban most Wittmann Krisztiáné, a kecskemétiek irányítója a második félidőben hátára vette csapatát és húzta be nekik ezt a meccset, ami hat vereség után nagyon kellett már, hiszen egy újabb botlással akár alsóházi helyen  is találhatták volna magukat a lila-fehérek. A rutinos hátvéd 20 pontja mellé (négy tripla közte) kiosztott 4 gólpasszt és nem adott el labdát, végül 23 VAL-al zárt.

A fordulóról: Nagyon érdekes forduló volt a 18. A bajnokság első öt helyezettje kikapott a következő öt helyen álló csapattól. Valljuk be, ilyen azért elég ritkán fordul elő, de azt látni, hogy idén aztán tényleg bármi megtörténhet... akár az is, hogy a Falco nem nyer alapszakaszt? Lehet, de egyelőre nem látom a többi csapatban a veszélyt, ami fenyegetné őket. Hosszú még a bajnokság és ugye egy fontos dátum még nem jött el, az átigazolási időszak vége (febr. 21), látva a vasárnapi hireket és mondjuk azt,  hogy Keller Ákosnak sincs még csapata, hamar változhatnak az erőviszonyok, ha a csapatok jól nyúlnak bele a játékosállományba, vagy éppen fordítva... Két találkozóról még nem esett szó, a Berény megszerezte második idei győzelmét a szegediek ellen, illetve a Sopron nyert meg egy őrült meccset a Kaposvár ellen hazai pályán kétszeres hosszabbitásban. Többször is a somogyiak kezében volt a döntés, de egyszerűen nem tudtak élni a lehetőséggel, ami már nem először fordul elő velük az idei pontvadászatban.

Rengeteg dolog történt a héten, néha egy hónap alatt szokott ennyi. Elég csak a DEAC-igazolásra gondolni, Milosevics egy nagyon komoly sérülés után tér vissza Magyarországra, vezéralkat révén kíváncsian várom, hogy milyen hatást vált majd ki ebből a bombaerős keretből, bízom benne, hogy egészséges marad és láthatjuk régi formájában tündökölni. Keller Ákos helyzete is lázban tartja a magyar kosárlabda szurkolóit, ki lesz az a csapat, amely esetleg meg tudja szerezni őt. Úgy tűnik, hogy erre csak jövő héten kapunk választ. Az is hír volt a héten, hogy az MKOSZ elfogadta Sztojan Ivkovics lemondását azzal, hogy februárban még igényt tart a munkájára a két megvívandó selejtezőkön. Nyártól, vagy még előbb új kapitány fog ülni a nemzeti csapat padján, meglátjuk, hogy milyen döntés születik majd és ez milyen változásokkal fog járni a válgatott életében.

Ezek a kosárlabda-hírek viszont teljesen eltörpülnek a múlt vasárnapi mellett... legalábbis számomra biztos.

Kobe. 

Egész héten olvashattunk bejegyzéseket sok mindenkitől mindenféle portálon, láthattunk megemlékezéseket mérkőzések előtt, rengeteg videót vele kapcsolatban... nem szeretnék arról írni, hogy mennyire nagy rajongója voltam (aki ismer úgyis tudja), hogy miatta játszottam mindig is a 8-as mezben és miatta csúsztam le majdnem a saját érettségimről, mert éppen megnyerte első bajnoki címét a Lakersszel, vagy hogy az apja, Joe Bryant ‘95-ben egy párizsi kosárlabdatáborban azt mondta nekem/nekünk, hogy a fia az egyik legjobb lesz a ligában.. .sokat nem tévedett. Erről hosszabban nem tudok és nem is akarok... mindenki láthatja, mit hagyott maga után, nincs mit leírnom. Apaként viszont kiborított, mikor hallottam hogy a kislánya, Gigi is a gépen volt, illetve csapattársai és azok szülei... ez inkább hatott sokkolóan, illetve amit Tracy Mcgrady (akit a valaha volt legkeményebb ellenfelének tartott) mondott róla egy riportban, elgondolkodtató...

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.