Dzunic Branislav: Minden dicséret megilleti a csapatomat

A nyolcadik fordulóban az Atomerőmű SE hazai pályán győzte le a nagyot küzdő Oroszlányt, sorozatban negyedik sikerét aratva ezzel. A paksiak vezetőedzője, Dzunic Branislav volt a beszélgetőpartnerünk.

Jól kezdett az ASE az Oroszlány ellen, de a folytatásban magára talált a vendégcsapat és szorossá tudta tenni a mérkőzést. Te hogy láttad a találkozót?

Már előzetesen is tudtuk, hogy az Oroszlány egy NB1-es szinten is versenyképes gárda. Szerkezetileg teljesen rendben vannak, a játékosállományra is jónak mondhatók, és ahogy mondani szoktuk, az edző munkája is meglátszik a csapaton. ennek megfelelően nem is vártunk könnyű meccset és ez be is igazolódott. A meccset egyébként valóban jól kezdtük, de mikor elkezdtünk frissíteni és rotálni, valahogy nem működött a dolog. Főleg védekezésben váltunk dekoncentrálttá, de támadásban is visszaestünk. Kicsit úgy éreztem, mintha úgy álltunk volna hozzá, hogy ezt a meccset úgyis meg fogjuk nyerni. Ami persze így is történt, de ha ez volt mögötte, akkor ezt el kell felejteni, az első perctől az utolsóig koncentrálni kell.

A szezon elején becsúszott két vereség, de ezóta négyet nyert zsinórban az ASE és a sérültek is elkezdtek visszatérni. Hogy látod az eddig történteket?

Nem egyszerű a csapatom helyzetéről beszélni. Voltak olyan objektív dolgok, mint például Eilingsfeld János és Horváth Kristóf kiesése, ami alapjaiban változtatta meg a csapatot. Ugye az öt külföldi alapból megvan szinte minden klubnál, de mi azt gondoltuk a szezon előtt, hogy a magyar játékosaink révén előnybe kerülhetünk majd.  Aztán a második fordulóban, Fehérváron Kovács Ákost is elvesztettük egy hónapra, majd a következő meccs Orlando Coleman is kiesett pár hétre. Ez meglehetősen furcsa helyzetbe sodort minket, egyszerűen kevesen voltunk, így a tervezett csapatot át kellett alakítani, újra kellett gondolni a szerepeket. Másrészről viszont még így is sikerült győzelmeket szereznünk, ami tanúbizonyságot tesz a játékosok karakteréről és hozzáállásáról. Szerencsére több nyerőemberünk van, több olyan játékos, aki megfelelő energiával játszik. Messze vagyunk attól, amit én szeretnék látni, de így is minden dicséret megilleti a csapatomat, mert nem voltunk és még mindig nem vagyunk könnyű helyzetben.

Említetted Eilingsfeld sérülését, aminek köszönhetően Lóránt és Jackson küzd a palánk alatt, némi segítséggel Harristől és Kis Raúltól. Mennyire tudjátok megoldani a feladatokat ilyen szerkezettel, illetve hogy lehet ezt a helyzetet kezelni?

Ez a legfőbb oka annak, amiért azt mondom, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Gyakorlatilag két igazi magasemberünk maradt, Harris és Kis Raúl igazi posztja nem ez és bár lehet őket használni, de eddigi karrierjük során meglehetősen ritkán játszottak négyes vagy ötös poszton. Két magas emberrel pedig ebben a ligában nagyon nehéz érvényesülni, ami az én kritikám is, mert nem reagáltam időben a helyzetre, mert ezzel a szerkezeti problémával nagyon vékony jégen táncolunk jelenleg.

Hétvégén Sopronba, majd Pécsre látogat a Paks, aztán lassan véget ér az alapszakasz első köre. Hogy látod a mezőnyt jelenleg, illetve azon belül is a saját csapatod helyzetét?

Az eddigiek alapján a Falco minden tekintetben kimagaslik a mezőnyből. Mögöttük viszont kiegyenlített a mezőny, több nagyon egyforma csapat van, szerintem ezek között helyezkedünk el mi is. Mi először is szeretnénk úgy állni az első kör után, hogy részt tudjunk venni a magyar kupa döntőjébenn, a többit meg majd meglátjuk.

Kép: www. frisss.hu
Borítókép: www.feol.hu

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus