Fodor Geriék hihetetlen derbin nyertek

A Kezdő5.hu tudósítása a SZOVA Trend Optika KC Szombathely - Lami-Véd Körmend (91-92) találkozóról IDE KATTINTVA olvasható. Az MTE tévé pedig (két félidőre lebontva) ITT adja közre a meccset a Sport Klub engedélyével.

A MECCSRŐL PÁR SZÓ

A végül 1 árva ponttal nyerő - korábban, 72-57-nél 15-tel is vezetett már a Szombathely - Körmend együttese és a vesztes ellenfél között botorság lenne lényeges különbséget keresni egy ilyen kiélezett derbin, amelyben az is benne volt, hogy simán győz a hazai alakulat, meg az is, ami végül történt, hogy nyeregbe kerül a látogató és bravúrt ér el. Mégis, az egyik kulcsjátékos, Fodor Gergely véleményén keresztül megpróbáltuk kibontani, hogy miért is húzta be a meccset a vendég MTE, holott a SZOVA olyan első félidőt futott (azon belül is extra második negyedet, legalábbis támadásban), ami közel sem ezt prognosztizálta.

Ráadásul egy csomó tényező volt, ami nem a Körmend sikerének létrejöttén "dolgozott", hiszen végül négy emberük pontozódott ki (Krayem, Farkas, Ruják, Fodor). Aztán a lepattanóharcot is simán nyerte a SZOVA. Vagy vegyük a büntetőket! A hazaiak 24/25-öt, a vendégek 12/23-at teljesített. Főleg a hajrában lehetett fájó a sok kimaradt körmendi büntető, így amikor Shaw-ék átvehették volna több alkalommal is a vezetést, nem sikerült. Igaz, odaát is beszedett 5 faultot két arc (Ivosev és Harazin), de talán még ezzel együtt is a Szombathelyé volt a sansz, nem is kicsit!

A Körmend azonban az utolsó percekre szépen odaaraszolt a SZOVA mögé, majd egyenlített (Ferencz Csaba pontjai nagyon kellettek ehhez), s végül, amikor már Shaw, Austin, Ferencz, Sonyák és Kutasi volt a pályán a látogatóknál, Kutasi nem kicsit szerencsés, ugyanakkor bátor duplájával (végigvezette a hazai térfélen a labdát és két emberrel a nyakán, rossz helyzetből palánkos "fél-tempót" dobott) átvette a vezetést is.

Ezt még egalizálta Zagorac, de aztán megint Kutasi következett, aki a faultot bevállaló Kálmán odapiszkálása után egyet beszórt a büntetői közül, az utolsó támadását meg elbénázta a SZOVA, s innentől kezdve elszabadult a a fekete-vörös pokol, mert megtörtént, amire talán maguk a körmendiek sem igen gondoltak pár perccel a vége előtt, mínusz 12-nél: hogy legyűrik a megyesi ősi riválist, annak saját pályáján.

Több hőse is volt a meccsnek körmendi oldalról, mi most azt a Fodor Gergelyt vettük elő, aki játszott már sokszor hasznosan, ám a ponterős támadójáték nem mindig jön össze neki. Most azonban minden klappolt, ráadásul egyéni idénycsúcsot ért el (17 pont). Viszont az alábbiakból kiderül az is, nem csak a kosarak alapján mérhető egy játékos.

- Olyan második negyedet hozott a SZOVA, ami sokakat kétségek közé taszított volna, hiszen eléggé elpáholtak titeket ebben a szakaszban. A nagyszünetben milyen hangulatban voltatok, s mit igyekeztetek tenni annak érdekében, hogy változzon a mérkőzés menete?

Fodor Gergely: - Igen rossz passzban voltunk ekkor, s ez a hangulatunkra is igaz volt. Próbáltuk egymásnak mondani, mit kéne, hogyan kéne csinálni. A támadásunkkal nagy gond nem volt, hiszen 49 pontot dobtunk, de az, hogy egy félidő alatt 61-et kapjunk... Ennyit kéne egy egész mérkőzésen, ha jól védekezünk, nem húsz perc alatt... Azért sem voltunk könnyű helyzetben, mert a lepattanókat is többnyire elvesztettük, s könnyű kosarakból is túl sokat kaptunk. Megbeszéltük, hogy a kizárásokat is jóval hatékonyabban kellene megtennünk. Ez azért is rendkívül lényeges, mert alacsony szerkezetű csapatunk van idén. Mindenesetre azt mondom, hogy a Szombathely kicsit talán leült ekkor a biztos előny birtokában, amit mi utána kihasználtunk. Illetve volt egy-két gyors kosarunk, hárompontosunk, ami visszaadta a hitet. Amikor 10 pont körülre vagy az alá megy egy csapat, főleg, ha még azért van hátra jó pár perc, akkor tudja, hogy ettől kezdve bármi lehet. Végül kicsit szerencsésen, de sikerült a bravúr. Mert a jelenlegi állás szerint ez az idegenbeli győzelmünk, szerintem mindenképpen bravúrnak számít itt Szombathelyen.

- Elképesztő végjáték volt, kipontozódásokkal tarkítva. Te is, először kiszórattad magadról Harazint, majd szinte egyből utána te is erre a sorsra jutottál, hiszen Zagorac úgymond visszaadta neked ezt. Gondolom tökéletesen nyugodt voltál és nem ment fel a pulzusod kicsit sem, hogy a kispadról kellett nézned, miként küzd megfogyatkozott csapatod a hazaiak ellen a győzelem kicsikarásában...

FG: - Na, persze, valóban nem ment fel a pulzusom... (nevet Geri - a szerk.). Húha, nem kommentálom inkább azt az esetet, de valóban kipontozódtam, egy sima ütközés során. Maradjunk annyiban, hogy a pályán, hiába volt felfokozott a hangulat, sokkal nyugodtabb voltam, mint az utolsó pillanatokban a kispadon ülve. Egyébként nagyon élveztem a meccset, s annak minden percét, még ha voltak is rossz momentumaim. Gyengén kezdtem például, de aztán belejöttem. A végén meg, pont amikor nagyon kellett volna, kihagytam két büntetőt is, holott addig bement mind, szóval az nagyon bosszantott. Ezután szálltam ki a meccsből. Nem volt könnyű. Ám ha előtte alá kellett volna írnom azt, hogy én kipontozódok, de nyerünk, természetesen megtettem volna azonnal.

- Van egy vesszőparipám, amit nem akarok rád tukmálni, de kíváncsi vagyok rá, hogy te, aki jó távoli dobó (is) vagy, miként látod ezt. Szóval a magyar bajnokságban - szerintem -, ha egyértelmű különbség van két együttes között a bedobott tripláik számát illetően, szinte mindig az a csapat nyer, amelyik ebben a kategóriában jobb. Azt akarom ezzel mondani, hogy bár lenne rá mód duplákkal, kierőszakolt személyik utáni büntetőkkel ezt kompenzálni, de csak nagyon ritkán sikerül. Szóval ezt így butaság kijelenteni vagy van benne valami szerinted?

FG: - Nem, ez teljesen így van nálunk. Hozzáteszem, nem jó, hogy így van, de a magyar bajnokság sajátossága, hogy nagyon rá vannak állva a csapatok a távoli dobásokra. Pedig sok-sok más elem is van, amivel elő lehetne jönni. Viszont mégis, ha nem megy távolról egy csapatnak, általában tényleg kikap. Saját véleményem szerint viszont akár 1-2 triplával is lehetne győztes mérkőzést vívni. Csak az itt nem nagyon megy.

- Lépjünk tovább, ez igazából csak egy kis magán jellegű kiszólás volt. Utánanéztem, s nem is olyan régen, a kettővel ezelőtti bajnokság alapszakaszában nyert a Körmend legutóbb Szombathelyen (akkor egy pontszegény meccsen, ám ugyancsak szoros derbin). Az érdekelne, hogy szakmailag te hogyan értékeled a Körmend győzelmét ezen a találkozón, ráadásul idegenben, s talán a saját teljesítményedet illetően is van véleményed?

FG: - Ez az edző kompetenciája lenne, hogy szakmázzon. Van véleményem nyilván, de annyira nem mennék bele most ebbe. Az biztos, hogy a vasi derbi mindig kiemelkedő mérkőzés volt, s lesz is. Az, hogy ezt így, ilyen körülmények között meg tudtuk nyerni, rengeteget fog számítani nekünk, s nagyot lök a Körmenden. Legalábbis ebben bízom. Viszont két nap múlva jön egy újabb nagyon nagy meccs, a Magyar Kupában: a Pécs elleni hazai visszavágónk, ahol ugye az első mérkőzést elvesztettük 19 ponttal, tehát az a remek hangulat, amibe most kerültünk, ha nem vigyázunk, akár a visszájára is fordulhat, amennyiben esetleg egy rossz napot fogunk ki. Egyébként is ez a jellemző ránk. Vannak kiemelkedő mérkőzéseink, mint például a Temesvár vagy a Szolnok elleniek az Euro Challenge-ben, amikor tényleg nagyot játszva fordítottunk mindkétszer, jelentős hátrányból, vagy itt van ez a szombathelyi is, ám olykor meg katasztrofálisan kosarazunk - főleg idegenben. Valahogy az egyensúlyt kellene a kettő között megtalálni.

- Jó, hogy említed, mert erre rá is akartam kérdezni. Ha megengeded a pécsi MK-mérkőzésetek egy elég rossz találkozó volt. Nem miattatok csak, hanem mindkét csapat miatt. Én - vállalom - a tévé előtt ülve fogtam a fejem, s nem tetszett, amit láttam. Szerintem ugyanis egy elég gyenge napot kifogó PVSK vert el végül titeket simán, 19 ponttal. Holott simán benne volt a pakliban az is, hogy győztesen jöttök el Baranyából. Magyarán elég hektikus meccset vívott a két csapat. Te hogy láttad ezt?

FG: - Igen, az egy borzasztó mérkőzés volt. Kicsit egyébként hasonlított a mostani, Szombathely elleni találkozó egyes szakaszaira - amikor nem ment nekünk. Ott valóban akár teljesen más eredmény is születhetett volna, de azt sínylettük meg, hogy a rövidzárlataink túl hosszúra nyúltak. Ez amúgy is az egyik fő hibánk, hogy nem tudjuk időben megállítani a rossz periódusainkat. Ilyenkor aztán sok esetben elkezdünk erőlködni, amit nem is értek, miért teszünk. S ilyenkor megpróbálják játékosaink egyedül megoldani a helyzeteket, s nem csapatként összedolgozni. Azt kell mondjam, ezekben az esetekben a csapatjáték, mint olyan, teljesen megszűnik nálunk. Ez eredményezte azt a végül tetemes különbséget is Pécsen, amit igen nehéz lesz szerdán ledolgozni.

- Milyen módon lehet hatni a társakra, hogy ez a rossz időszak rövidüljön?

FG: - Fontos, hogy ha időkéréskor vagy szünetben szóvá teszünk valamit, az ne tűnjön cseszegetésnek, mert ugye az a játékos, aki esetleg korábban hibát követett el, amúgy is idegesebb hangulatban van ilyenkor, és érzékenyebben reagálhat minden megjegyzésre. Tehát okosan kell eljárni, de azért hatékonyan. Sokan ezt még nem érzik igazán, vagy mert fiatalok vagy mert ilyen a személyiségük. Én, mivel már az idősebbek közé tartozom, igyekszem ezt is átadni az ifjaknak, hogyan beszéljék meg a problémákat efféle helyzetekben.

- Még egy kérdés, ezúttal a légiósokról. A két új srác, Omar Krayem és Kyle Austin beválni látszik, ha nem tévedek. Támadásban legalábbis elég jól hozzák magukat (főleg Austin). Te mit gondolsz róluk?

FG: - A legfontosabb, hogy egy csapat vagyunk. Ezt el kell fogadnia mindenkinek. Természetesen a légiósok mindig a saját statisztikájukat is építgetik, hiszen különben nem kapnának jobb szerződést idővel máshonnan. Ezzel nincs is baj azonban, ha emellett a dolgukat megteszik a csapaton belül. Úgy érzem Kyle és Omar is be fog válni. Posztonként nézve őket és elődjeiket, Buljan ugye sajátos szerepet töltött be, s nélküle más a játékunk. Ám azt hiszem, hogy Austin is megállja majd itt a helyét négyesben. Krayemnek - én úgy látom - van némi gondja a védekezéssel, ebben Vinnie (Vincent Simpson, aki egyébként azóta Szlovákiába igazolt - a szerk.) jobban teljesített, de támadásban elég jól elboldogul az új srác is, s vannak ötletei. Azt hiszem, hogy jók leszünk így velük, és nagyon bízom benne, hogy ha kiegyensúlyozottabban szereplünk ezután, akár még a felsőházi rájátszásért is versenyben lehetünk.