Hencsey:"Oda kerültünk, ami megilletett minket!"

Hiába játszotta le utolsó mérkőzését május 5-én a felnőtt csapat, neked még javában tart a szezon. Milyen feladatok várnak még Rád és az utánpótlás csapatra?

 

Az U23-as mérkőzések a múlt héten lezárultak, de még a felnőtt csapattal is mozogtunk, 15-éig edzettünk. Én azt mondtam, hogy azok a játékosok, akik a Körmendből bármilyen válogatottban szerepelni fognak, nekik kötelezően egyéni képzéseket tartok. Itt beszélhetünk erőnléti és technikai képzésekről. Azt mondtam nekik, hogy ez az ő érdekük is, és nyilván az sem mindegy, hogy egy csapatból milyen állapotban mennek a válogatotthoz a játékosok. Vannak a csapatok, akik még versenyben vannak, ott a srácok játékban vannak. Én azt mondtam, hogy oké, lehet egy pár napot pihenni, de utána dolgozni tovább. Ezekkel az emberekkel mindaddig, amíg a válogatott programjuk meg nem kezdődik dolgozni kell.

 

Térjünk majd vissza rájuk a felnőtt együttes után. Hatodik hely, egy kiegyensúlyozott idénnyel! Ha valaki ezt mondja a szezon elején, akkor gondolkodás nélkül aláírod? Vagy azzal, hogy voltak hullámhegyek, és mélypontok, sokkal több pozitívumot lehet levonni a szezonból?

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tavalyi év júliusában, ha valaki ezt mondja, akkor nem fogadjuk el. Persze ezzel a válasszal nem vagyok egyedül. Amikor kiderült, hogy tudunk indulni és minden adott ahhoz, hogy lejátsszuk ezt a bajnokságok, már akkor is sokszor felmerültek ezek a kérdések, több helyről. Hogy hova várom a csapatot?! Mindig azt mondtam, hogy minden gárda, mint ahogy a miénk is, arra a helyre fog kerülni, mint amit megérdemel. Egész évben azt kértem a játékosaimtól, hogy napról-napra keményen kell dolgozni és összpontosítani mindig. Ha pedig az év végén visszatekintünk, oda fogunk kerülni, ami minket megillet. Ehhez az kell, hogy a napi munkában mindenki tegye oda magát maximálisan. Azért, hogy ha a tükör elé áll, akkor bele tudjon nézni, valamint egymás szemébe is bele tudjunk nézni. Én úgy gondolom, hogy az év végével ezt elértük, megtettünk mindent annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el.

 

Számtalan meglepetéssel szolgált a csapat a szurkolóknak. A meglepő vereségekről ne, inkább az örömteli győzelmekről kérdezlek. Melyiket tartod a legnagyobb sikernek?

 

Amikor kiderült, hogy az EuroChallengeben el kell indultunk, akkor elmondtam, hogy lehet ez a sorozat ennek a csapatnak sok lesz. Nem is magát azt EC-t mondtam, hanem azt, hogy sok lesz a mérkőzés, és az utazás. Ehhez képest, ott is tudtunk két meccset nyerni. Ha az év meccsét kellene mondanom, akkor az egyik az, amikor Szolnokon nyerni tudtunk. Számomra a másik, amikor az alapszakasz végén, az utolsó mérkőzésen a Paks ellen játszottunk hazai pályán és győztünk. Harmadikként pedig had említsem meg a Szombathelyen, Falco elleni sikerünk, ami olyan találkozó volt, amit szinte a sírból hoztunk vissza.

 

Azzal, hogy legyőztétek a Szolnok és a Temesvár csapatát is az EuroChallengeben, ismét jelét adtátok annak, hogy amennyiben lehetséges ott lesztek a nemzetközi porondon. Azt kaptad ettől a sorozattól, amit vártál, vagy többet?

 

Ismertük ezt a sorozatot, hisz játszottunk ott már korábban is. Lehet látni, hogy profizmus van a szervezés terén. Nagyon jók a feltételek, szuper az egész. Mégis azt mondom, hogy az lenne a jó, ha minél több csapat indulni tudna. A mi indulásunk nem csak azért volt, mert mi ott akartunk lenni, hanem le volt adva a nevezés, így indulnunk kellett. Ha minél több magyar csapat tudna indulni, megmutatni magát, az nagyon jó lenne. Tanulni lehet, mert erős csapatok ellen lehet játszani. Amikor én azt mondtam, hogy ez a csapatnak egy kicsit sok, akkor hozzátettem, hogy tapasztalatszerzésnek jó lesz. Most is ez a véleményem, hogy azok a meccsek azok nekünk előnyükre váltak a későbbiekben.

 

Az elért eredmény a teljes csapat érdeme. Mégis van pár játékos, akiket külön meg kell említeni. Fodor Gergelyt honlapunk a legjobb 35 év feletti játékosnak választotta az idényben. Vitán felüli, hogy megérdemelte, igaz?

 

Gerivel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy ha az utóbbi pár szezonját nézzük, akkor biztos, hogy az idei volt a legjobb. Őt én már más szemszögből tekintem, mint a többi játékost. Tudom, hogy mik az ő erősségei, és számomra és a csapat számára is az volt a fontos, hogy a lehető legtöbb alkalommal tudja ezeket az erősségeket a csapat szolgálatába állítani. Azt gondolom, hogy ebben az évben nagyon sokszor sikerült ezt megvalósítani. A játékával és az emberi magatartásával nagyon sokszor segítette át a nehéz pillanatokon a gárdát.

 

A csapat legjobbja (akit az év magyar csapatába választottunk) Ferencz Csaba! Idén nagyon sokat lépett előre. Biztossá vált, hogy jövőre is számíthatsz rá. Elégedett vagy vele? Biztos voltál benne, hogy számíthat idén is válogatott meghívóra?

 

Persze, számíthatott rá! Fepuról el kell mondani, hogy az elmúlt években minden egyes szezonban fejlődött, évről-évre. Ha azt mondjuk, hogy eddig csak egy-egy lépcsőfokot lépett feljebb, akkor most azt kell mondjam, hogy egyszerre kettőt. Vitán felüli, hogy ez volt a legjobb szezonja eddigi pályafutása során. Én egy bizonyos szempontból szabad kezet adtam neki, engedtem kibontakozni a játék minden elemében. Ez sikerült is. Nem csak a játéka miatt mondhatom, hogy elégedett vagyok vele. Az a fajta magatartás és alázat, amit Fepu képvisel, az nagyon fontos ahhoz, hogy az ember egyre jobb játékos legyen. Ettől függetlenül én már beszélgettem vele és nem szabad, hogy ez elaltassa őt, vagy minket. Elmondtam, hogy a játékban melyek azok a szegmensek, ahol még lehet javítani, és amivel fejleszthetjük az ő játékát. Ezen dolgozunk is, nap, mint nap. Bízom benne, hogy a következő szezonban, években is legalább ilyen teljesítményt tud nyújtani, vagy ennél jobbat.

 

Az irányító poszt kérdése az ezer fejű Cézár egyik vesszőparipája, nem csak Körmenden, hanem minden más csapatnál is. Nálatok Ruják András saját maga is bevallotta, hogy idén produkált jobb, és gyengébb időszakokat is. Végül azonban jól sikerült számára a szezon vége. Így, itt folytathatja ősszel is?

 

Rujiról is elmondhatjuk azt, hogy minden évben fejlődött. Azt azonban tudni kell, hogy az irányító poszt a legnehezebb. Itt szükséges az, hogy egyénileg jól teljesítsen, és a csapat általa működjön jól. Persze, voltak gyengébb meccsei, de nem csak neki, hanem magának a csapatnak is. Ettől függetlenül, ha Ruji teljes szezonját nézem, akkor előrelépés volt az előzőekhez képest. Én mindenképpen azt szeretném, hogy maradjon. Azt, hogy az ő szerepe miben nyilvánul meg, ha marad, megbeszéljük, meglátjuk majd.

 

Az idény legjobb igazolása Kyle Austin volt számotokra. Tartottak tőle, hogy veszélyezteti majd Fepu játékát, láthattuk, nem így történt. Elégedett vagy a mutatott játékával, hozzáállásával? Beleférne a jövő évi terveidbe?

 

Kyle kapcsán el kell mondani, hogy október környékén, amikor Lamar Robersonnal szerződést bontottunk, én már akkor szerettem volna, hogy ő jöjjön. Őt Franciaországba szerződtették egy sérült játékos helyére, és sajnos nem engedték el. Mi pedig nem tudtunk várni, ezért jött Zvonko Buljan. Aztán Kyle váltotta őt. Még egyszer mondom, én szerettem volna, hogy ha az elején már ő érkezik. Ez nem sikerült. Utána meg tudtuk szerezni. Én már akkor sem értettem ezeket a felvetéseket, hogy ő majd Fepu játékidejét veszélyezteti. Ugyanis én egyértelműen a négyes posztra szerződtettem, hozzátéve, hogy tudtam, hogy ő hármas poszton is tud játszani. Mindig úgy gondoltam, hogy ha ő hármas poszton játszik, attól még Fepu nyugodtan a pályán lehet. Pontosan azok miatt, amik az előző kérdésekben felmerültek Fepuval kapcsolatban, hogy nagyon sok dologban fejlődött ebben a szezonban. Nyugodtan megtehettük azt, hogy ők ketten együtt vannak fent mezőny poszton.

 

Sokaknak okozott meglepetést a gárda rájátszásbeli szereplése. Miért tudott sikeresebben működni a végére összeálló gárda, mint a korábbiak?

 

Nekünk az alapszakasz első köre rosszabb volt, mint a második. Itt visszakanyarodhatok az EuroChallenge mérkőzésekre is. Úgy gondolom, hogy nekünk az alapszakasz második részében jött ki az, hogy azok a korábbi meccsek tanulságosak voltak. Aztán sikerült bejutnunk a felsőházba. Én mindig elmondom, hogy szerintem ezért megdolgoztunk, az eredményt megcsináltuk. Viszont nem szabad elfelejteni azt, hogy a szerencse is mellénk állt. Ahhoz, hogy mi oda kerültünk a szerencse is kellett, viszont, azt szokták mondani, hogy annak van szerencséje, aki tesz is érte. A középszakaszban már eleve kevesebb külföldivel tudtunk szerepelni, mint a többi csapat. Ettől függetlenül mi azt a célt tűztük ki ott is, hogy dolgozzunk, továbbra is működjünk csapatként, és próbáljunk minél több meccset nyerni. Sikerült mérkőzéseket nyernünk, de ott is jött egy hullámvölgy. Belekerült a csapat egy mély gödörbe. Itt megbeszéltünk dolgokat a csapaton belül, és aztán változtattunk azzal a döntéssel, hogy egy külföldivel menjünk tovább. Ez nyilván az én kérésem volt. Sokakban felmerült a kérdés, hogy most mi feladjuk, vagy mit csinálunk. Elmondtam a vezetőségnek, hogy ezt a változtatást kellene meghoznunk. Ők mögém álltak, közösen meghoztuk ezt a döntést. Ebben volt rizikó is. Sokszor hangsúlyoztam a játékosaimnak, hogy ez egy CSAPATjáték, és CSAPATként kell jó eredményt elérni. Ennél a döntésnél is úgy gondoltam, hogy ha végigvisszük, akkor leszünk jó csapat. Azt hiszem, hogy beigazolódott a későbbi mérkőzések során, hogy jó döntést hoztunk.

 

Idén amellett, hogy a „nagyok” mellett kvázi három ember munkáját végezve dolgoztál napról-napra, nem feledkeztél meg azokról a játékosokról sem, aki az elmúlt években a Te irányításod, valamint Érsek István, Patonay Ádám, Kocsis Tamás kezei alatt pallérozódtak. Miben másabb a fiatal korosztállyal dolgozni?

 

Visszatekintve, nem volt egyszerű. Ha össze akarjuk hasonlítani a fiatalok és a felnőttek munkáját, akkor nagyon sok különbséget találunk. Mindig azt mondom, hogy a jó edző nem magától lesz jó edző. Én még egyáltalán nem vagyok az. A játékosaim tették meg azt, hogy ilyen sikert értek el. Nyilván velem együtt, de mindig ők végzik a munkát és érik el az eredményt a pályán. Szerintem az utánpótlás és a felnőtt csapat közti különbség az, hogy míg az utánpótlásban „gyerekekkel” foglalkozunk, addig itt felnőtt emberekkel kell együtt dolgozni. Az emberi kapcsolatok utóbbinál másként működnek. Sokkal többször kell arra figyelni, hogy mikor próbáljon az ember kemény lenni, és mikor próbálja az emberi oldalról, pozitívabban megközelíteni az esetleges problémákat. Sokszor vagyok azon a véleményen, hogy egy felnőtt csapatnál 60% a szakmai munka, 40% pedagógia, pszichológia, és az emberi kapcsolatok olyan irányba történő mozgatása, hogy azok sikert eredményezzenek. Emellett el kell mondanom, hogy ebben az évben tény és való, nem jutott annyi energiám a fiatalokra. A félnőt és az utánpótlás csapatnál is figyelni kellett az erőnléti dolgokra. Sajnos utóbbi egy kicsit háttérbe szorult, ennek a jövőben jobban meg kell találni a megoldását.

 

Kevesen tudják, hogy az utánpótlás csapatok húzóembere, Golomán György amellett, hogy komoly mennyiségű munkát végez a parketten, az iskolapadban is jól teljesít. Véleményed szerint milyen karrier áll előtte? Mi lenne a legjobb számára a közeljövőben?

 

Gyurival én egyénileg is sokat dolgoztam, mondhatni, hogy a legtöbbet, emellett külön kondicionális, technikát fejlesztő munkát végeztünk egész évben. Tudom, hogy ő szeretne az Egyesült Államokba menni. Elmondtam neki, hogy ha ez sikerül, akkor kívánok neki sok sikert és soha ne felejtse el, hogy honnan indult. Benne nagy lehetőségek vannak nemzetközi szinten is. Nem beszélve arról, hogy az iskolában is jó tanuló. Lehetne vitatkozni, hogy mi lenne neki jó. Én azt mondom, az a véleményem, hogy talán jobb lenne, ha Európában maradna. De ez az ő döntése, hogy hova szeretne menni. A következő évben már a felnőtt csapatnál is igazán lehetne használni, mivel sokat fejlődött, fizikálisan erősödött. De én tudtam azt, hogy maximum még egy évet marad és utána el szeretne menni. Az lenne a legjobb, hogy az a tehetség, ami benne rejlik, az ki is tudna jönni. Azt majd a jövő eldönti, hogy mi volt a jó döntés.

 

Látva az utóbbi idők tendenciáit, szerinted fejlődött a magyar bajnokság, vagy kezd szétszakadni a mezőny? Jótékonyan hathat, hogy továbbra is marad a 3 légiós szabálya?

 

Ha visszagondolunk, akkor az idei szezon előtt is lehetett olyan hangokat hallani, hogy „ez most nem lesz egy jó bajnokság”, „gyenge lesz”, stb. Szerintem nem volt gyenge a bajnokság. A légiós szabály megítélése attól függ, hogy honnan akarjuk megközelíteni. Ha a nyugat-európai bajnokságokat vesszük, akkor ott három légiósnál csak többet szerepeltetnek. Nálunk is elindult a honosítási tendencia, én ennek egyáltalán nem örülök. Mert így olyan játékosok, akik esetleg egy szezont töltöttek el Magyarországon, és egyből magyar állampolgárságot kapnak. Ha ez így folytatódik, akkor teljesen mindegy lesz, hogy három légiós játszhat, mert egy idő után tele lesz a bajnokság honosított játékosokkal. Az lenne a fontos, hogy fiatal, magyar játékosok szerepeljenek a csapatokban. Azonban én most láttam át, azzal, hogy vezetőedző lettem, hogy mennyire nehéz dolog ez. Én úgy gondoltam, hogy ha egyszer vezetőedző leszek, akkor a fiataloknak játszani kell. Csak azt nem szabad elfelejteni soha, hogy a szurkolók és vezetőség felől mindig eredménycentrikusság is van, ami érthető is. Itt olyan egyensúlyt kellene létrehozni, hogy mindenkinek szem előtt legyenek az érdekei. Én tudom, hogy ez nem egyszerű. De ha belegondolunk, akkor az utóbbi időben volt már 3-4, 3+1 légiós. A lényeg az lenne, hogy a magyar kosárlabda fejlődjön. Valószínűleg csak úgy fog sikerülni, hogy a tehetséges, fiatal játékosok is pályára kerülnek. Az nem az én dolgom, hogy miként találják ki, hogy ez működőképes is legyen.

 

Ha teljesen befejeződik a szezon, akkor utána lesz pihenés, némi kikapcsolódás?

 

A bajnokság végén azt mondtam, hogy tényleg jó lenne egy kis pihenő. Ez összesen három nap volt. Amikor vége volt a bajnokságnak, akkor azt beszéltük meg, hogy három nap múlva találkozunk. Addig mindenki foglalkozzon mással és ne a kosárlabdával. Ez nekem pont három napig sikerült. Nekem kötelességem, hogy azok a játékosok, akik valamilyen válogatottban szerepelnek, megfelelő állapotban kerüljenek oda, ezért dolgozni kell. Az, hogy mennyi idő marad kikapcsolódásra függ attól, hogy a következő év csapatát hogy lehet minél előbb összehozni. Ilyenkor az embernek több ideje marad, hogy fejlessze magát. Soha nem elég az a tudásanyag, amit magába tud szívni az ember. Mindig tanulni, fejlődni kell. Tervben van, hogy valahova külföldre elmegyek pár napra, s az út célja a kosárlabda lesz. Remélem, hogy sikerülni fog.

 

Végezetül! Szeretném megköszönni a közönségünknek az egész éves, kitartó biztatást  Szeretnék köszönetet mondani a csapatomnak az egész éves munkáért. Köszönöm a vezetőségünknek, hogy megteremtették a hátteret ahhoz, hogy problémamentesen tudjuk teljesíteni a szezont. A nyárra mindenkinek jó pihenést kívánok!

Hene! Köszönöm az interjút!