Moravcsik Áron: Megéri kijönni az NB I/B-s döntőre

Íme a vasassc.hu cikke:

A Vasas Akadémia döntőt játszik az NB I/B Piros csoportjában, a Tehetséges Fiatalok elleni finálé szombaton kezdődik.

Amint arról már többször is beszámoltunk, a Veszprém legyőzésével bejutott a másodosztályú bajnokság döntőjébe a Vasas Akadémia rendkívül fiatal csapata, így jócskán felülmúlva a szezon előtti várakozásokat, a bajnoki aranyért küzdhet.

Csak két 22 évnél idősebb játékos van Faragó Péter csapatának keretében, egyikőjük Moravcsik Áron. Irányítónkat kérdeztük a döntő kapcsán, legelőször is arról mire számított a Veszprém elleni elődöntőben, képesnek tartotta-e a csapatot a Nyíregyháza kiverése után egy újabb bravúrra.

„Bár ebben a szezonban az alapszakaszban 1-1-es mérlegünk alakult ki velük szemben, hazai pályán a Veszprém a bajnokságban az elődöntőig mindösszesen egyszer kapott ki. Az egyik legkevesebb pontot kapták a bajnokságban, és az egész liga legjobb felépítésű csapatának gondolom őket. Szomorú erre visszaemlékeznem, de erősségüket jól igazolja, hogy idén márciusban minket is csúnyán elvertek. Ugyanakkor folyamatosan javuló formánk és sikereink bizakodóvá is tettek: a Nyíregyháza elleni komoly erőfeszítést igénylő továbbjutásunk nagy lelki erőt adott az egész társaságnak. Az ő legyőzésük nagy fegyvertény, ezt a csapatot én is kifejezetten erősnek, tehetségesnek és felkészültnek éreztem és érzem ma is. Ezt követően belül mindannyian éreztük, hogy fegyelmezett játékkal lehet keresnivalónk a Veszprém ellen is, az előző meccseken szerzett tapasztalatokkal felvértezve, akár megint, pályahátrányból is” – mondta a Vasas Akadémia irányítója.

A kérdésre, miszerint a szabolcsiakat vagy a veszprémieket volt-e nehezebb kiverni, így válaszolt:

„Nehéz összehasonlítani a két csapatot, két teljesen más stílust képviselnek. A Nyíregyháza az egyik, ha nem a legjobb támadógépezet a Piros csoportban, akik elsősorban Bus Iván remek passzkészségére és a csapat tripladobásaira építenek. A Veszprém csapata ellenben a magas emberei, Hegedűs sérülése okán egyre inkább a Körtélyesi-Kovács-Pavlovics tengelyre támaszkodott. Az ő játékuk inkább a lepattanók megszerzésére, a palánk alatti erőfölényükre, a pozícióharcra és befejezésekre fókuszál. Mindkét csapat komoly kihívást jelentett, de a rájátszás már csak ilyen, ilyenkor már tényleg nincs könnyű ellenfél.”

A szakembereket és a kosárlabdát kedvelő közönséget is az foglalkoztatja, miért tudott ekkorát javulni az őszi rossz kezdés után Faragó Péterrel a csapat. Mi az, ami a nehézségeken is átlendítette a fiúkat, és mivel tudták legyőzni a legerősebb együtteseket is. Ilyen erős lenne a taktikai merítési lehetőségünk?

„Túlzás lenne széles taktikai repertoárról beszélni egy ilyen nemrég kialakult, sok fiatalt csak idén beépítő csapat esetében. Inkább azt emelném ki, ahogy ez a társaság alkalmazkodni tudott hétről hétre a soron következő ellenfélhez, szó szerint meccsről meccsre fejlődött már tavasszal, ahogyan a negyed- és elődöntőben is. A szakmai stáb sokat dolgozott, állandóan kielemeztük az aktuális ellenfeleket, és igyekeztünk a lehető legtöbbet megvalósítani az egyeztetett elképzelésekből és utasításokból.”

Ahogy a vezetőedző is kiemelte, most egy kicsit több ideje van a csapatnak felkészülnie a döntőre.

„Volt egy szusszanásnyi pihenőnk a továbbjutást követően és végre van majdnem egy teljes hetünk edzeni és készülni. Ez mindenképp jól jön az egész csapatnak. Minden más tekintetben ugyanúgy folyik a munka. Videózunk, készülünk az első meccsre és – köszönet érte - megújulunk masszőrünk, Varga Sanyi kezei alatt. A rehabilitáció legalább olyan fontos az ilyen sűrű programok során, mint maga a felkészülés.”

De mit kell tudni a Tehetséges Fiatalokról, a döntőbeli riválisról. Moravcsik Áron sok mindent tud, hiszen játszott ott.

„Köszönöm a magaslabdát, nagyon jól ismerem őket, hiszen magam is eltöltöttem ott néhány évet, többen csapattársaim is voltak, a TF edzőjének, Mehmedovic Merimnek pedig sokat köszönhetek az irányítóvá válásomban. Az ellenfelünk magja amúgy évek óta együtt játszik, szerintem már csukott szemmel is tudják, ki hol van, vagy hol lesz a pályán. Ők az előző ellenfeleinkhez képest egy harmadik játékstílust képviselnek: a játékuk stabil alapja az ellentmondást nem tűrő védekezés, amely elbizonytalanítja, türelmetlenné teszi és hibákra kényszeríti az ellenfelet. Ezután tudatos, kontrollált támadásokat vezetnek a lehető legkevesebb rizikót vállalva. Szinte biztos vagyok benne, anélkül, hogy most utánanéznék, hogy ők kapták idén a legkevesebb pontot. Ezt a magas szintű szervezettséget az előbb már említett szakember irányítja, aki biztosan tartogat sajnos néhány meglepetést számunkra is…”

Aki még fontolgatja, kimegy-e a döntőre, álljon itt most Áron ajánlása a szombati programhoz:

„Azt gondolom, hogy ez a két csapat eddig igazolta, hogy miért szép játék a kosárlabda. Nem elegendő, hogy egy csapat jó adottságú vagy képzettségű játékosokból álljon. Az szükséges, hogy ezek a sportolók és az őket irányító szakemberek tökéletes összhangban dolgozzanak együtt a csapat sikeréért, sokszor egyéni céljaikat is háttérbe szorítva. Így kitartással, koncentrációval és – ne feledjük azért mégiscsak játékról van szó – kellő szerencsével elérhető a siker. Úgy gondolom, ez a két döntőbe jutott csapat egész évben ennek megfelelően dolgozott és küzdött, miért lenne ez másképp pont most, a döntőben? Így a kosárlabdabarátok számára mindenképp igazi csemegének ígérkezik ez a végső párharc, jó és izgalmas meccsek következnek, mindenképpen megéri majd kilátogatni! A minket támogató szurkolóknak pedig ezúton is köszönöm az eddigi és ezutáni biztatásukat, óriási segítség ez nekünk! A döntőben is szívesen látunk minden értünk szorítót!”

Fotó - Bornyi Márton