A forduló válogatottja - 10.

A 10. körben kis túlzással a komplett kaposvári kezdőötöst meg lehetne tenni a forduló csapatának, de akkor sem járnánk messze az igazságtól, ha ugyanezt tennénk a Paks meccs eleji feldobáskor pályán lévő kvintettjével.

Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy egy szezont nem lehet (és ha lehetne sem volna szabad - meg amúgy az nem volna túl érdekes a szurkolók számára) egy ötössel végigvinni, tehát értelemszerűen a kispad fokozott beépítése is lényeges lehet minden gárdánál.

Mindezt csak azért írtam le, mert most aztán valóban lehetett válogatni, ki kerüljön be a forduló legjobb ötösébe és ki legyen az egy szem kiemelt cserejátékos, hiszen minden helyre szinte tolongtak a jelöltek. Lássuk, mi sült ki mindebből!

Irányító

Branko Jereminov (Szeged)

A csupán 7 pontos, de 10 gólpasszos paksi, Vaughn vagy a kaposvári karmester, a pontokban és gólpasszokban is jeleskedő Hinnant is megérdemelte volna a helyet, ám a szegedi irányítóra esett a választásom. Egyfelől aki 12 gólpasszt ad idegenben, egy olyan derbin, ahol messze nem az ő csapata volt esélyes, az önmagában véve komoly érv a jelölése mellett. Másfelől olyan szerteágazó produkciót mutatott Jereminov, hogy az előtt kalapot kell emelni (14 pont, 2 tripla, 5 lepattanó, 30 VAL - meg ugye a már említett 12 assziszt). A Szedeák fura együttese az élvonalnak idén, hiszen idegenben bravúrok sorát aratja (a Pécset, a Körmendet, s most a JKSE-t verte meg), míg otthon nem ritkán betlizik. Mindenesetre a mostani Jászberénynek nagyon kellett volna a hazai siker, ezért volt perdöntő Jereminov dirigálása a szegediek csapatából, amivel sokat tett azért, hogy a berényieket saját pályájukon két vállra fektessék - ez nem éppen gyakori esemény a magyar élvonalban.

Dobóhátvéd

Kovács Péter (Pécs)

Itt szinte nem lehetett dönteni. Ráadásul a két jelöltem egyaránt magyar kosárladázó, ami -  na, lássuk be - jó érzés, hiszen mégiscsak annak örülünk a legjobban, ha a mi fiaink is tevékeny részt vállalnak a honi bajnokság konkrét alakításából. A kaposvári Fodor Mártonról már írtam, hogy ez az ő remek szezonja egyelőre. Most is adott 8 gólpasszt, dobott 15 pontot és hol irányítóként, hol kettesben alakított maradandót, emellett jól dobott messziről, aminek újabb kaposvári siker lett a vége (31 VAL értéke káprázatos). Ám én most mégis a pécsi Kovács Pétert teszem be a forduló csapatába, aki dobott 22 pontot, emellett azért ő is kiosztott 5 gólpasszt, 73%-kal szórt mezőnyből, ami kiemelkedő célzást mutat, ráadásul amire nagy szüksége volt együttesének, 4 triplával jelentkezett (23 VAL értéket hozott össze). Ő a 4 kihagyott büntetőjét szégyellheti valamelyest, ám a meccs, a pécsiek számára pozitív alakításában nagy szerepe volt - a lentebb említett Budimirral karöltve.

Alacsonybedobó

Veljko Budimir (Pécs)

Mivel tipikus bedobót kerestem erre a posztra, nem volt nehéz döntés, hogy a többi átlag feletti produkció elé kerüljön Budimiré, hiszen a PVSK horvát légiósa rendkívül fontos, "kötelező-szagú" siker elérésében segítette együttesét. Ráadásul Budimir 70%-kal szórta a hármasokat, ami már "űrlény" kategória, ha azt is megnézzük, hogy hány kísérletről van szó (10-ből 7 alkalommal betalált). Érthető tehát, hogy a forduló bedobója csakis ő lehet. Erre jön az, hogy 33 pontot termelt összességében, tarkítva centereknek is becsületére váló 7 lepattanóval (hiszen volt, hogy négyesben pattogtatott), illetve 6 kierőszakolt faulttal. A hasznossági indexe 34 VAL lett egyébként.

Magasbedobó

Hendlein Roland (Kaposvár)

Zagorac is lehetne a forduló erőcsatára, ám kikapott csapata, s mint minden szombathelyi, ő is visszaesett a legvégén, amikor elszállt az esély a sikerre. Így viszont Hendlein előtt megnyílt az út az újabb kiemelés felé. A vendég Nyíregyháza talán nem jelentette a legnagyobb kihívást a Kaposvár számára, ám ettől még tény, hogy a látogatók a meccs feléhez közeledve nagyon feljöttek, sőt, ekkor jobban játszottak a hazaiaknál. Na, ekkor volt vezére a KKK-nak Hendlein, aki egyébként az egész mérkőzésen kiemelkedően játszott. Úgy ért el végül 36 VAL értéket, hogy 69%-kal dobott mezőnyből, 23 pontot termelt, leszedett 11 lepattanót (dupla-dupla), emellé kierőszakolt 5 személyit is. Elég egyértelmű a recept Kaposváron: amíg Hendlein és Chism remekel a meccseken, ráadásul a mezőnyembereik is átlagon felül teljesítenek, addig nehéz lesz bárkinek is legyűrnie a somogyi alakulatot.

Center

Jarrod Jones (Paks)

Megint kimaradtak páran, akik szóba kerülhettek volna, például Lekli József, aki a fentebb már taglalt Fodor Mártonhoz hasonlóan kiváló idényt tudhat magáénak eddig. A paksi Jones ugyanis gyakorlatilag egymaga kapja most azt a kiváltságot, hogy egész csapata nevében itt szerepeljen a forduló válogatottjában. Az a gárda ugyanis, amelyik a nagyon masszív Sopront ilyen egyértelműen le tudja győzni (27 ponttal), az a gárda valóban a bajnoki cím egyik várományosa. Az ASE centere (erőcsatára) 17 pontot dobott,  ám a 15 lepattanó az igazából, amire felkaphatjuk a fejünket. Hasznosságát 30 VAL értéke is mutatja, ráadásul mindezt 27 perc alatt hozta össze. Itt meg is kell állnunk egy pillanatra, hiszen Dzunics mesternél általában nincsenek végső erejükig játszatott kosarasok. Egyfelől, mert a tréner csapatban gondolkozik főleg, s nem egyénekben, másfelől mert ilyen erős a jelenlegi ASE kerete, hogy a kellő rotációt megteheti a szakember.

Legjobb hatodik ember

Eilingsfeld János (Paks)

Ebben a fordulóban sok kosaras játszott remekül a padról érkezve. Olykor maga a tény is meglepő volt, hogy az illető nem kezdett, de előfordult olyan eset is, amikor valaki szokásosan csereként kosarazott ezúttal úgy, ahogyan egy kezdőnek is becsületére válna. A sok lehetőségből kellett választanom. Nagy dilemma volt, hogy a pontok terén egyértelműen a  forduló csereembere, a vasi derbin a körmendi győzelemben óriási szerephez jutó El-Amin vagy a paksi Eilingsfeld kerüljön ide. Utóbbi ugyanis klasszikusan csereként értelmezhető, hiszen a padról beszállva csak 19 percet játszott (ellenben El-Aminnal, akinek 33 perc jutott, és igen hamar beállt), ráadásul egy alapembert, Szabó Zsoltot kellett pótolnia, amit tökéletesen meg is tett a fiatal középjátékos. (Nem mellékesen Somogyi is szóba kerülhetett volna, az Albában ezúttal cserecenter ugyanis 17 perc alatt egy pont híján dupla-duplát ért el...) Szóval végül talán némi meglepetésre Eilingsfeld lett a befutó, mivel 14 pontja, 9 lepattanója, 19 perc alatt elért 21 VAL értéke, illetve az, hogy nélküle vélhetően Jones sem fickándozhatott volna ilyen jól a csapatban (lévén tehermentesítette őt Eilingsfeld), nálam őt tette klasszikus legjobb cserejátékos pozícióba. El-Amin ugyanakkor - ha lehetne két embert megjelölni - ide kívánkozna szintén, 25 pontja, triplái, kierőszakolt faultjai és 23 VAL értéke lebilincselő, mint ahogyan az is, hogy ha ő, aki újonca volt a Körmendnek, nincs a pályán, a Falco nagy valószínűséggel megnyeri a vasi derbit. El-Amin volt ugyanis az a kosaras, aki mindenki által elismerten szinte egymaga tartotta versenyben az MTE-t akkor, amikor az első félidőben jobban ment a hazaiaknak.

Fotó 1: delmagyar.hu (Branko Jereminov látható rajta)

Fotó 2: pvskpanthers.hu (Veljko Budimir látható rajta)

Fotó 3: kosarlabda.ase.hu (Eilingsfeld János látható rajta)

Fotó slide: kosarlabda.ase.hu (Jarrod Jones látható rajta)